Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

À nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 81 kétségbe kellene esnem nemzetem sorsa miatt, hogy csak egy hullám jön és eltörölhet bennün­ket. Sajnos, ez nem is a mi erőnkön mulik. Azt kell mondanom a mai napokban, hogy ez a hullám mindennap fenyegethet, ez a hullám mindennap a nyakunkon lehet, és ez a kicsiny maroknyi nép nincs többé. A magyar nemzetemet féltő lélekkel mondom, és biztatom magamat azzal, hogy ez a nemzet még sem fog elpusz­tulni. Nem pusztulhat el ez a nemzet, mert ezen a helyen állt meg, ahova őt a történelem ren­delte Ide szorultunk erre a helyre, ahol a ger­mán és szláv érdekek összeütközésbe jönnek. Mi vagyunk a kulcsa a germán vagy a szláv túlhatalomnak. Minket akármelyikük könnyű szerrel eltörölhetne, de nem törölhetnek el egy­más iránti féltékenységből. Ha a germánok teszik ránk a kezüket, megkapják a Balkánt, a keleti kereskedelmet. Hatalmuk túltengő világ­hatalommá nőné ki magát. Ha pedig a szlávok teszik ránk a kezüket, ők jutnak a Balkánon át a világkereskedelem birtokába, nekünk félve, vigyázva kellene ezt a nagy faji harcot nézni, nekünk magyaroknak talán meg kellene állni annál a pontnál, hogy a két nagy viaskodó között mindenkor megtaláljuk azt a helyet, ahol megtarthatjuk magunkat. E helyett mit teszünk ? Négyszáz esztendős bűnünk itt van megint. Amikor a germán nem tudott bennünket had­erővel megtörni, jött másképen, jött szerződések­kel, hamisítványokkal, hitszegéssel, vesztegetés­sel .. . Nagy Ernő: Bitófával! Rákóczi Ferenc : . . . majd mondom a töb­bit is; (Derültség. Halljuk! Halljuk!) jött azzal, hogy koronás királyunk, Zápolya János ellenkirállyá kiáltotta, vagy helyesebben ismer­tette el magát, megvásárolván néhány nyugati, idegennépü vármegye hitvány hazaárulóját ! (Uqy van! balfelöl.) Nagy Ernő : Ez igaz ! Janka Károly : História ez ! Bozsik Pál : Nem szabad egyoldalúan ke­zelni a dolgot ! Rákóczi Ferenc: Zápolya János koronázott király volt. A veszprémi püspök tette fejére a magyar szent koronát. Hogyan tehette meg akkor Podmaniczky püspök azt, hogy a pozsonyi országgyűlésen koronás királya ellen idegen ki­rályt ismert el! Nagy Ernő: Miért nem volt akkor Zala­egerszeg ? (Derültség.) Szomjas Gusztáv: Meg kell buktatni a kormányt ! Rákóczi Ferenc : Majd ki fogok térni arra, hogy ennek az úgynevezett királyválasztásnak, vagy inkább választási paródiának milyen köz­jogi értéke lehet és mennyiben ismerhetjük el azt, most azonban arról akarok szólani, hogy ha mi magyarok végignézünk a Habsburgok irtózatos történelmén, miért ragaszkodunk mégis a Habsburgokhoz? NAPLÓ xv. Horváth Zoltán: Furcsa dolog! Nagy Ernő: Ez magyar talány! Horváth Zoltán: Ilyen bűnös dinasztia! Nagy Ernő : A legbűnösebb a föld kere­kén ! Magyarország összeomlásának okai ! Szilágyi Lajos: A király halála után is idegesek ! Nagy Ernő: Nem a királyt bántjuk! Horváth Zoltán : Azt a dinasztiát ! Rákóczi Ferenc: I. Ferdinánd császárnak legelső dolga az volt, hogy az országot tele­rakta idegen hadakkal. Német zsoldosokat tele­pitett be az országba, nehogy a magyar nemzet megmozduljon. Ezen most könnyű mosolyogni, igen t. képviselőtársam, de a német zsoldos be­vette ide magát, zsarolta a népet, kiment a papok földjeire, azokat fosztogatta, asszonyokat, leányokat raboltak el és mindent a töröknek adtak el hitvány bérért. Ezer és ezer panasz volt a német zsoldosok ellen. Bozsik Pá! : És a török mit csinált ? Nagy Ernő: Szerette! Rákóczi Ferenc : A pozsonyi gyászmagya­rok királya, I. Ferdinánd, mindenekelőtt Bécsbe vitte az u. n. magyar kancellárt, hogy kéznél legyen. A magyar hivatalokat német tisztvise­lőkkel tömködte tele. I. Ferdinánd a magyaro­kat 12 esztendeig meg nem hallgatta, hiába panaszkodtak és kérték, hogy hivja össze az országgyűlést, szóba nem állt velük. Csak ak­kor hallgatta meg őket, amikor arról volt szó, hogy fiát még az ő életében koronázzák királlyá. Ha az idő engedné, vagy a kedélyeket nem zaklatná nagyon . . . Nagy Ernő : Nem ! Idő is van, kedély is van hozzá! (Derültség.) Szomjas Gusztáv: Akasztófahumor! Rákóczi Ferenc : . . . egyenként rátérek arra, hogy tulajdonképen mit is követtek el velünk szemben ezek az idegen királyok. Horváth Zoltán : Jó lesz eléjük tárni, miért rajonganak a Habsburgokért ! Kószó István : Ki rajong ? Rákóczi Ferenc : Az uralkodóház a magyar nemzettel soha nem értett egyet. Ez az ural­kodóház mindenkor idegen volt hozzánk és arra törekedett, hogy a magyar alkotmányt megsem­misítse és Magyarországot az osztrák örökös tartományokba beolvassza. Aki a történelemnek csak rövid figyelmet szentelt, az minden lapon ezt láthatta. Ennek az uralkodóháznak egyik tagja sem tartotta meg a tőle kivett esküt . . . (ügy van! bal felöl. Zaj.) Elnök : Képviselő ur, figyelmeztetnem keli, hogy azok az uralkodók, akik a magyar alkot­mányra esküt tettek, a magyarságnak koronás királyai voltak, tessék őket tiszteletben tartani. Nagy Ernő : De esküszegők voltak ! Rákóczi Ferenc: Annyit talán mondhatok, hogy IV. Ferdinánd megtartotta esküjét, mert ő nem is uralkodott . . . 11

Next

/
Thumbnails
Contents