Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
r A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 75 ban is a teljes csőd jelei mutatkoznak. Az 1922. évi XXIII. te, amely a kereseti adót átengedi a községeknek, odavezetett, hogy a községek, miután nincs alapjuk, amelyen a kereseti adót kivethessék, teljes sötétségben vannak, nem tudják költségvetésüket elkészíteni és egyetlenegy község sincs, amelynek a pénztárában annyi pénz volna, amelylyel a mindennapi szükségleteket ki tudná elégíteni. Ügy látszik, az a rendszer, amely az államháztartásban lábra kapott, hogy zárszámadást évek óta nem adnak, át fog menni a községekbe is, ami a községek háztartásában katasztrófát fog előidézni és oda fogunk jutni, hogy különösen azokon a helyeken, ahol nem lesz kereseti adó, ahol tehát a községek nem jutnak bevételhez, óriási pótadóterheket fognak róni a mezőgazdasággal foglalkozókra, ami 2500—3000%-ban fog jelentkezni. Eőri-Szabó Dezső : Hol az ellenzék? ReiSChl Richárd : A közvetlen adófizetés teremtette azt a visszás helyzetet, hogy azok az adózók, akiknek több község határában van birtoka, az állami adókat több községben fizetik és ha adót akarnak fizetni, nem találják otthon a jegyzőt és a községi birót, többször kénytelenek az illető községet felkeresni, mert a mai munkaidőben ritkán fordul elő az az eset, hogy az adóbehajtásnak azt a két szervét együttesen otthon lehessen találni. Az állami adóknak a községi szervek által való behajtása a községekre ujabb terheket ró, anélkül, hogy az állam ezt a községeknek megtérítené, anélkül, hogy bármiféle kárpótlást kapnának az állami adók behajtásáért. A jegyzők tavaly jutalmul azt kapták, hogy a rendkivüli segélyt, amely minden állami tisztviselőt megillet, egyedül a j egyzőknek nem utalták ki. A pénzügyminister ur azon rendeletének ugyanis, hogy a rendkivüli segélyt a jegyzők a község költségvetésébe állítsák be, nem tettek eleget, mert nem akarták a községi pénztárt ezzel terhelni. Később a minister ur mégis kiutalta a rendkivüli segélyt, de végeredményében ezt mégis a községnek kell visszafizetni, vagyis a községi számadásokba bele fog kerülni. Ez a körülmény nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy a jegyzőknek a forradalom alatt megcsorbult tekintélyét emelje. Egyizben voltam bátor már a pénzügyminister urat figyelmeztetni arra, hogy a kormánynak nagy gondot kellene forditani arra, hogy megóvják a tekintélyét ezeknek a szerveknek, amelyek az adót behajtják, amelyekre tehát elsősorban háramlik a súlyos adók behajtásának az ódiuma. A pénzügyigazgatóság szervei, amelyek az adózást ellenőrzik, óriási napidíjakat élveznek. Ha az adóbehajtás ellenőrzését decentralizálnák, ami azáltal volna lehető, ha ezeket a pénzügyi szerveket az állampénztárakhoz helyeznék át, sokkal j óbban lehetne ezt a munkát elvégezni, mert az illető szervek a helyi viszonyokkal ismerősek lennének, emellett a sok útiköltséget és napidíjat az állam megtakaríthatná magának. A hivatalos levélbélyegek* statuálásával lehetetlen helyzetet Gaal Gaston t. képviselőtársam indemnitási beszédében alaposan ismertette és rámutatott arra, mennyi kiadással és adminisztrációs költséggel jár ezek fentartása. Méltóztassék megengedni, hogy a községi adminisztráció és a költségkimélés szempontjából néhány szóval én is rámutassak arra, hogy a hivatalos levélportó mily óriási terheket j elent a községekre nézve. Jól tudjuk, hogy a községi j egyző, akinek mindenféle hivatal parancsol, a ministertől le egészen a sóhivatalig és a ministerelnöktől le egészen az utbiztosig, kénytelen a község költségén válaszolni azokra a levelekre, amelyekre naponkint a községi elöljárósághoz fordulnak, még olyan ügyekben is, amelyek a községet nem érdeklik. Kisebb községnél is súlyos ezrekre megy ez a kiadás. Magam tapasztaltam, hogy egészen apró-cseprő hivatalos ügyekben, az adminisztráció túltengése folytán 20 koronás illetékek behajtása ügyében kénytelenek a községek levelezni a pénzügyigazgatósággal és háromszor-négyszer 80 koronás bélyegeket ragasztani a levelekre, aminek költségét senki meg nem téríti. Ha valami bűnjelet kell beszállítani a bírósághoz, a postaköltség, ami a községet terheli, százakra, sőt ezrekre megy. Gaal Gaston : Bolond volt, aki kitalálta l (Derültség johbfelől.) ReiSChl Richárd : ügy hallatszik, hogy a pénzügyminister ur a forgalmi adó felemelését tervezi. Ez ellen előre is tiltakoznom kell, mert ez olyan antiszociális adó, mely a fogyasztót, a legszegényebb népet sújtja és ennek felemelése lehetetlenség. A forgalmi adó olyan fontos része az állami bevételnek, hogy ettől ma eltekinteni már nem lehet, azonban az államháztartásban mutatkozó hiányt a forgalmi adó rendes behajtása által kell pótolni. Tudomásom van arról, hogy egy dunántúli 8000 lakosú községben csak 40%-kal kevesebb forgalmi adó folyt be, mint egy 50.000 lakossal biró dunántúli városban, ahol pedig 40 gyárüzem van és igen nagy a vidék. Az oka ennek az, hogy a behajtással megbízott szervek nem feleltek meg a reájuk ruházott feladatnak. Szakértő szájából hallottam, hogy Budapesten csak egyharmada folyik be annak a forgalmi adónak, amelynek be kellene folynia. EŐri-SzabÓ DeZSŐ : A többi hová megy ? ReiSChl Richárd : Nincs ellenőrzés, nem hajtják be ; csalnak, budapesti szokás. Néhány szót akarok szólni a luxusadóról. A törvényt meghoztuk. Helyes, hogy bizonyos cikkeket luxusadóval rónak meg, ellenben kifogásolom azt, hogy egy fürdőhelyen tartózkodó beteg luxusadót fizessen a rendes élelmezése, az ebédje, a vacsorája után. Ha tovább folytatjuk a fürdőknek ilyen adókkal való megterheltetését, ugy az egész fürdőkultúra, a Balaton-kultusz, amely az utóbbi időben emelkedőben volt, teljesen meg fog szűnni. Ugyanezt mondhatom a tervbevett balatoni kultuszadóról, amely szerint a Balaton mellett nyaraló vendégek a lakás, élelmezés és a közlekedési eszközök használata után 5% kultuszadót fognak fizetni. A Balaton Szövetség inditványt fog benyújtani a törvényhozáshoz 5 én már eleve 10*
