Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

60 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. A németek rossz pénzükkel képesek voltak ezeket a hajókat megépíteni és uj iparvállalatokat teremteni Én voltam künn több izben és láttam azt az óriási gazdasági fellendülést, amely Németországban keletkezett, ahol nem törődtek azzal, hogy pénzük értékét tartják-e vagy nem. A devizaközpont ott talán csak egy izben volt felállítva és ismét megszüntették. Most megint próbálkoznak vele, de ez teljesen felesleges és eredménytelen kísérlet. Szomjas Gusztáv : Mégis csak visszatértek ugyebár a devizaközponthoz ! Peyer Károly : De nem érnek el vele semmit ! Amellett az ottani devizaközpont működése és a magyar devizaközpont működése között óriási különbség van, mert az ottani devizaközpontnak nem az a célja, hogy megfojtsa az ipart és a kereskedelmet, hanem az, hogy elvonja a spekulációtól az idegen valutákat és ne engedjen belőle hazárdjátékot, de viszont az iparnak és kereskedelemnek rendelkezésére becsássa a szükséges valutákat. Nálunk fordítva csinálták. Nálunk elszedték mindenkitől a devizát, megtartották és amit a devizaközpont a külföldi fizetési eszközökön keresett, azt szerencsésen elmanipulálták Zürichben a korona árfolyamának stabilizására. Épen ezt hibáztatom és azt mondom, hogy sokkal célszerűbb lett volna ezt a mutatkozó felesleget arra fordítani, hogy produktiv munkát végezzünk vele. Ez munkát adott volna sok ezer munkásnak, iparosnak és kereskedőnek és az eredmény ma itt volna, mint nemzeti vagyon, teljesen mindegy, hogy magánkézben vagy állami kézben, mert az mind nemzeti vagyont jelent. Egy másik nagy hiba az a politika, amelyet a j egyintézet csinál s amely kvázi elősegíti a korona mesterséges leromlását. Mit csinál a jegyintézet ? A jegyintézet kölcsön ad iparvállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek nagyobb összegeket. Ennél a kölcsönnél azonban nem köti ki azt, hogy a visszafizetés, ugyanolyan értékben történjék, mint amilyenben kölcsön kapták. Képzeljük el pl., hogy a Hitelbank kap a jegyintézettől 100 millió korona kölcsönt. Szomjas Gusztáv : Nem ott van a baj, hogy annak adja a pénzt ! Annák minél kevesebbet ad. Peyer Károly : Csak egy példát mondok. Méltóztassék a Hitelbank helyett azt gondolni, akit. akarnak, Minthogy a Hitelbank a legutóbbi időben itt bizonyos népszerűségre tett szert, ezt Emiltettem. (Derültség.) A jegyintézet tehát kölcsön ad 100 milliós összeget valamely banknak, például a Hitelbanknak, amely ezt az összeget cukorüzletébe fekteti be ; cukrot vásárol és, azt elraktározza. A cukrot a Hitelbank ott tartja és a cukor árának emelkedése folytán később óriási haszonnal ad tovább a fogyasztóknak. Azt az összeget azonban, amelyet a jegyintézettől kapott, lényegesen roszszabb koronában fizeti vissza hat hónap múlva, mint amilyenben kapta. Az egész kérdés hasonlít ahhoz, mintha valaki kölcsön ad valakinek egy hektoliter 90 fokos spirituszt ; a kölcsönvevő felhígítja, mondjuk 40 vagy 30 fokosra és a kölcsönadónak ugyancsak visszaad egy hektoliter spirituszt, de csak 30 fokosat és ezzel elégíti ki hitelezőjét. Ez az a politika, amelyet a jegyintézet csinál. Szomjas Gusztáv : Itt találkoznak A Néppel ! Az is ezt mondja ! Peyer Károly : Nem tudom, hogy kivel találkozunk ! Nekünk megvan az önálló álláspontunk és ha más is ezt az álláspontot követi, az legfeljebb azt bizonyítja, hogy a mi álláspontunk helyes. Én hibát látok abban, hogy a jegyintézet, illetőleg a pénzügyi kormány nem tett törvényes intézkedéseket már évekkel ezelőtt arra, hogy a korona folyton eső árfolyamával szemben bizonyos nemzeti vagyonokat megmentsen a pusztulástól. Ha a kormány nem várt volna addig, amig egy magánbank kezdeményezésére buzakötvények, vetődtek fel a gazdasági életben, hanem maga adott volna ki, pl. zálogleveleket aranykoronákban és utasitotta volna a pénzügyi hatóságokat és más köztestületeket, hogy értékeiket ilyen papirokba helyezzék el, akkor véleményem szerint nagyon sokat lehetett volna megmenteni. Halász Móric : Nem vásárolná senki ! A hadikölcsön jó iskola volt ! Peyer Károly : Nem tudom, hogy ezt az elméletet össze lehet-e hasonlítani a hadikölcsönelmélettél, mert ezekért a papírokért a magyar kormány törvényhozási utón garantálhatta volna mindenkorra az aranykorona árfolyamát. Ma is vannak ipari vállalatok, amelyeknek szelvényeit aranykoronában vagy aranyfrankban kell fizetni, s ezek az ipari vállalatok még a háború alatt is, amikor a két nép szembenállt egymással a fronton, módját találták annak, hogy Svájcban találkozzanak és ott kifizessék a tantiémeket aranykoronában. Azt hiszem, hogy törvényhozási utón ezen a téren sokat lehetett volna tenni és a népnek bizalma lett volna eziránt. (Mozgás a jobboldalon.) Ha pedig nem lett volna meg a bizalom az állam iránt, van annyi előkelő bank az országban, hogy azoknak külföldi érdekeltsége garanciát nyújthat. Tessék megnézni, Németországban már be van vezetve az, hogy takarékbetéteknél a márka akkori árfolyamát garantálják az illetőnek. Más országokban is történnek ezirányban kísérletek. Ha ez lassan átmegy a gazdasági életbe, számtalan visszaélést szüntethetnek meg, pl. azokat a visszaéléseket, amelyek a tőzsdei spekulációval történnek. Hogy ez a gyakorlati életben végre mégis keresztül fog törni és át fog törni minden gátat, azt legjobban bizonyítja az a törekvés, amellyel találkozunk most a gazdasági életben, mindenhol, ahol buzaparitásban kötik ki a fizetéseket, buzaparitáson állapítják meg ma már egyik-másik interna tusban vagy nevelőintézetben a növendékek díjait, buzaparitáson fizeti már egyik-másik város az ő tisztviselőjét, és egy egész csomó hely és intézet van, ahol a buzaparitást már elfogadják mértékül és gyakorlatban igyekeznek is ezt végrehajtani. Méltóztassék csak elgondolni azt, hogy milyen óriási veszteség, milyen óriási mulasztás történt itt