Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

58 A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán, másik négy hasznát és jövedelmét is. Kérdezem, ki van még ilyen kellemes helyzetben ? Vegyünk hat köztisztviselőt és mondjuk, hogy ezt a hat köztisztviselőt az állam nem tudja, foglalkoztatni, hanem csak kettőt és ennek a kettőnek annyi jövedelmet fog adni, hogy abból a jövedelemből a másik négy is meg tudjon élni. Ez is olyan privilégium, amely sem nem indokolt, sem fenn nem tartható. Ha itt mindenki a háború és az ország megcsonkítása miatt szenved, akkor miért lehet ezt a privilégiumot a malmoknál fentartani ? Akkor a malmoknál is tessék elereszteni a szabad gazdasági versenyt : aki birja, az fogja birni, aki pedig nem birja, az nem fogja birni ezt a versenyt, de az állam ne avatkozzék be ilyen egyoldalú törvényes intézkedésekkel és ne tegye lehetővé nekik azt, hogy ilyen kartellszerü megállapodással a fogyasztókat kiuzsorázzák és épen a lakosság legszegényebb részének a kenyerét megdrágitsák. Propper Sándor : Ne adjon az állam kölcsönt a malomkoncentrációnak ! Halász Móric : Ez igaz ! Peyer Károly : A kölcsönről külön fogok beszélni és ki fogom mutatni, hogy e téren milyen visszaélések történtek. A malomkoncentráció az olcsón kapott pénzen szerzett gabonából őrölt lisztet drágán adja el a fogyasztóknak. De amint itt voltak és vannak visszaélések, még nagyobb visszaélések történhetnek a tőzsdén. Egyizben szóvátettem ezt a drágasági bizottság ülésén és akkor oda meghivták a gabonatőzsde elnökét, alelnökét, titkárát, tehát a vezetőket, akik szakszerű felvilágosításokat adtak és maguk sem tagadták azt. hogy megvan annak a lehetősége, hogy két egyén egymással összebeszélve mesterséges árat diktáljon be, mint a gabona, a búza árfolyamát. Lehetséges tehát, hogy valaki egy látszólagos üzlettel a búza árát máról holnapra felverje. Másnap ehhez a látszólagos árhoz igazodik az egész ország ; természetszerűleg olvassák a tőzsde hivatalos jelentését, hogy 5 mm búzát ennyiért adtak el s mindenki ehhez az árhoz igazodik, vagy pedig azt várja, hogy holnap még magasabb árat fog búzájáért kapni. Ezekben a nehéz és válságos időkben nem nézheti a kormány tétlenül, hogy itt akadnak emberek, akik a legszegényebb társadalmi osztályok nyomorán szereznek maguknak milliókat, a népnek a rongyaiból és verejtékéből tartanak maguknak elegáns fogatokat, autókat és épitik a Svábhegyen az egyik villát a másik után. Amig az egyik oldalon a legnagyobb nyomort és a legnagyobb nélkülözést látjuk, addig egy másik kis társadalmi osztályban viszont olyan fényűzést látunk, amilyet békeidőben senki sem mert magának elképzelni, (ügy van! ügy van !) Emberek, akik a háború előtt még arra sem voltak jók, hogy valaki 10.000 koronát hitelezzen nekik, a nyomorúságból ma olyan exisztenciát biztosítottak maguknak, hogy mindenki mint félistenekre tekint reájuk, mert nem tudja, micsoda nagy hatalmak azok, amelyek lehetővé tették, hogy az illető, aki kis ember volt, most egyszerre ilyen nagy pénzarisztokratává fejlődjék ki. Nem hagyhatom sző nélkül azt a ténykedést sem, amelyet például a kartellek űznek az iparcikkek terén. Itt van például a gyufakartell, de a kartellek között talán a legjellemzőbb a bőrkartell, A kormány intézkedései tették lehetővé, hogy itt a bőr ára lényegesen a világpiaci áron felül is megdráguljon. A nagy bőrgyárak, a Wolfner, a Mauthner, a Machlup és a többi gyárak, megcsinálták a bőrkartellt, amely Nemzetközi Bőripari és Kereskedelmi Részvénytársaság címén va bejegyezve. Ez a részvénytársaság kijárta azt, hogy a nyersbőrök kivitele engedélyhez van kötve. Nyersbőrt az országból kivinni tehát csak engedéllyel lehet. Ezzel biztosították maguknak azt, hogy a nyersbőröket ők vásárolják össze és ők dolgozzák fel. Készbőrt viszont külföldről behozni nem lehet, mert a magas védővámok ezt megakadályozzák. Az volna tehát a logikus, hogy ha az egyik oldalon nem engedik meg azt, hogy a nyersbőrt ki lehessen vinni, akkor engedjék meg azt, hogy viszont készbőrt lehessen behozni. De ezzel szemben azután itt van a legklasszikusabb eset, hogy a készbőrt, amely ki van dolgzova, azt szabadon ki lehet vinni. Tehát az egyik oldalon | a készbőrök behozatalát megtiltják és nagy, magas vámokkal lehetetlenné teszik, a másik oldalon viszont megengedik a kész bőrökkivitelét, még pedig minden korlátozás nélkül, ellenben megakadályozzák annak a nyersbőrnek a kivitelét, melyekből itthon készítik ezeket a készbőröket. Farkas István : Ez egy prémium. Kiaknázása a közönségnek. Vanczák János : Nemzeti ajándék a kapitalizmusnak. Rothenstein Mór : Hegyeshalmy önzetlenül csinálta meg ! Peyer Károly : Ez az oka annak, hogy a bőr ára itt benn az országban olyan magasra szökött, és ez a magyarázata annak, hogy ma a cipőárak olyan nagy számokat értek el. Propper Sándor : Szabadalmazott faj- és bőrvédelem ! (Derültség.) Peyer Károly : Örvendetesen olvassuk egyikmásik szaklapban, hogy az utóbbi években menynyire fejlődött a hazai textilipar. A magam részéről csak örömmel olvastam ezeket a közleményeket, és nagy menyugvásomra szolgált az, hogy végre sikerülni fog majd magunkat a cseh textilbehozataltól függetleníteni. De a textilgyáraknak üzembehelyezése nem jelentett esést a textilárakban. Daannak, hogy most ezeket a textilárukat nem kell külföldről külföldi valutáért behozni, hanem magyar gyapjút, magyar munkások munkájával, magyar területen állitják elő ezeket a posztókat és kelméket, mégis azt látjuk, hogy a külföldi posztó ára között, amely posztó előállítási költségében idegen valuta és idegen nyersanyag van, és a magyar posztó ára között semmi különbség nincs, sőt a magyar posztó mindenkor igazodik a külföldi posztó árához és nem ahhoz, hogy milyen a hazai