Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

56 A nemzetgyűlés 161. ülése 19 ják üzemeiket versenyképessé tenni? Ha az ipar csak akkor le h tne versenyképes, ha a munkásnak nyomorúságos munkabért fizet, amely az élet színvonala alatt van, és csak a fele munkabért fizeti annak, amit a külföldön keres meg egy munkás, akkor ez- az ipar már nem versenyképes, mert el fog következni egy idő, amikor ezt a privilégiumot már nem lehet többé fent ártani. Akkor az iparvállalatok mivel fogják majd versenyképességüket fentartani ? BatiCZ Gyula : Soha sem kerestek annyit a vállalatok, mint ma. Peyer Károly : Azt hiszem, az iparvállalatok • versenyképességét nem azzal kell biztosítani, hogy a munkásokat rosszul fizetik, hanem azzal, hogy a munkaképességet fokozzák és jobb technikai berendezésre törekednek. Csupán ez a két eszköz lehet az, ami a versenyképességet biztosítja. De rosszul díjazott, rosszul táplált, lerongyolt munkásokkal, akiknek nincs kedvük munkát végezni, és akik érzik azt, hogy akár dolgoznak, akár nem, ugy sem tudnak megélni, véleményem szerint nem lehet sem ipart fejleszteni, sem valamely vállalatnak versenyképességét fentartani. Erre vonatkozólag újból beterjesztek egy határozati javaslatot és teszem ezt abban a reményben, hogy ennek a határozati javaslatnak nem az lesz a sorsa, mint a másiknak, amelyet interpellációm alkalmával előterjesztettem, hanem a kormány a drágaságnak a legutóbbi napokban bekövetkezett rettenetes emelkedése következtében mégis foglalkozni fog, még pedig nem a szokott bürokratikus módon, hanem valami gyors intézkedéssel és lehetővé teszi, hogy a gazdasági életben ezek a drágulás következtében fellépő megrázkódtatások valamelyes nyugvópontra jussanak (olvassa) : »Határozati javaslat. A nemzetgyűlés szociáldemokrata pártja ismételten fehivja a kormány figyelmét a drágaságra, a drágaság nyomán növekedő tömegnyomorra és az abból fakadó katasztrofális erkölcsi és anyagi züllésre. A szociáldemokrata képviselők csoportja számtalan alkalommal felhívta a kormány és a nemzetgyűlés figyelmét a növekedő drágaság pusztításaira és idejében követelte, hogy a kormány hagyjon fel egyoldalú gazdasági politikájával, amely a széles néprétegek életerejét feláldozza a különböző kartellek korlátlan árdrágításainak és profitvágyának. A kormány maga is elősegíti a drágaságot egyrészt folytonos és állandó árdrágításaival, a fogyasztókat sújtó kincstári részesedések emelésével a kereseti és forgalmi adóval és a vasúti tarifa ismételt emelésével ; másrészt a legfontosabb élelmiszerek forszírozott kivitelének engedélyezésével és a kiviteli illetékek leszállításával. A kormány elmulasztotta, hogy idej ében gátat vessen a drágaságnak, amely ma már szörnyű katasztrófává növekedett. A korona árfolyamát a kormány gazdasági politikája egyre mélyebbre süllyesztette, a kereskedők és iparosok nélkülözhetetlen devizaszükségletének a kielégítését lehetetlenné tette, amivel a külföldi hitelezést megrendil évi július hó 25-én, szerdán. tette és a belföldi áralakulást és áremelkedést lavinaszerűen megindította. A belföldi áremelkedés óriási méretekben megváltoztatta a jövedelemeloszlást, az eddig is fennállott súlyos aránytalanságokat áthidalhatatlan szakadékká szélesítette. Az egyik oldalon gigantikus magasságra növekedett konjunkturális jövedelmek és nyereségek, amelyeket egyoldalúan kedvező kormányzati politika a dolgozó nép rovására juttat egy kis tőkéscsoportnak, a másik oldalon a katasztrófa szélére sodort szellemi és fizikai munkásosztály, amely a legfontosabb létfentartási cikkek megszerzése ért, puszta léteért, a napi betevő falatért folytat reménytelen harcot. A munkások, magánalkalmazottak, tisztviselők, baleseti járadékosok, nyugdíjasok, nyugbéresek, járadékosok, rokkantak, özvegyek és árvák életszínvonala veszélyes sülyedést mutat, amely, ha idejében megfelelő segítésről nem gondoskodik a nemzetgyűlés és a kormány, beláthatatlan szociális és politikai következményekkel járhat. A nemzetgyűlés szociáldemokrata pártja minden felelősséget a drágaság nyomán fakadt tömegnyomorért és a tömegek szenvedéseért a kormányra kénytelen hárítani, miután a kormány eddig követett pénzügyi és gazdasági politikájával és a szükséges törvényhozói intézkedések elmulasztásával — törvényes létminimum, indextörvény, béregyeztető hivatal — védtelenül kiszolgáltatta a népet a drágaságnak és a kartellek pusztít ó ha dj árat ának. A nemzetgyűlés szociáldemokrata pártja kötelességének tartja, hogy újból felhívja a nemzetgyűlést, utasítsa a kormányt, hogy : 1. terjesszen elő olyan gazdasági és pénzügyi pro grammot, amely hathatós intézkedésekkel és azok következetes végrehajtásával alkalmas arra, hogy a jövedelemelosztás eddigi aránytalanságait csökkentse, a munkabérek és fizetések, nyugdíjak és rokkantsegélyek oly arányú emelésével, amely a drágaság nagyságának megfelel ; 2. a behozatalt csak a nélkülözhetetlen cikkekre korlátozza ; 3. mentesítse a forgalmi adóktól az elsőrendű életfentartási cikkeket ; 4. az elsőrendű élelmiszerek szállítási díjtételeit szállítsa le ; 5. a kereskedelem és az ipar devizaszükségielét gyorsan és megfelelően biztosítsa ; 6. az export vásárokat azonnal szüntesse be ; 7. az élőmarha és sertés, a tejtermékek, a kenyérmagvak és főzelékfélék kivitelét tiltsa be ; 8. gyakoroljon állandó felügyeletet a kartellek árpolitikája felett ; kényszerítse a malmokat arra, hogy a kenyérliszt ára lényegesen olcsóbb legyen a nullás lisztnél ; gyakoroljon befolyást a cukor, a szén, a fa, a hus és a zsir áralakulásaira ; 9. biztosítson olcsóbb hatósági ellátást a rokkantak, özvegyek, árvák, munkán élküliek, nyugdíjasok, nyugbéresek, járadékosok és közsegélyesek számára ; és az erre való költségeket