Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi j ulius hó 25-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Pesthy Pál elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk : Szabó József, a knltuszministerhez, a középiskolákban felemelt beiratási és tandijakkal kapcsolatos visszásságok tárgyában. — Szentpáli István, a kereskedelemügyi ministerhez, a szénkereskedelemnek szabaddátétele és a szénbizottság megszüntetése tárgyában. — Bozsik Pál, a földmivelésügyi ministerhez, a földmivelésügyi ministerinm ügybeosztása ós az állategészségügy rendezése tárgyában. — Farkas Tibor, az összkormányhoz, a gabonakivitel tárgyában. — Horváth Zoltán, az összkormányhoz, a Habsburg-propaganda megakadályozása tárgyában. — Az igazságügyminister válasza. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Daruváry Géza, Rakovszky Iván, Kállay Tibor, Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), gr, Klebelsberg Kunó, Nagy Emil, gr. Csáky Károly, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Mikor a pénzügyminister ur a köLségvetési javaslatot beterjesztette, kijelentette, hegy ő nem azonositja magát ezzel a javaslattal. Azt hiszem, hogy ez bizonyos tekintetben precedensül szolgálhat ; ha én avval kezdem a beszédemet, hogy az indemnitási tárgyalás alkalmával a javaslatot az ált alá ne s tárgyalás alapjául elfogadom — mellette iratkoztam fel — ez még nem j elenti azt, hogy evvel az indemnitási javaslattal azoncsitom magamat. (Derültség jobbfelől.) Nem jelenti ez azt sem, hogy én az indemnitést bizalmi kérdésnek tekintem, hogy talán bizalommal viseltetném a kormány iránt; nem jelenti azt, hegy azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy: az indemnité st mir den körülmények köiött megszavazom. Azt hiszem, hogy normális viszonyrk köiött helyes az a közjogi felfogás, hogy ait mondjuk: NAPLÓ XV. igenis meg kell adni a kormánynak a kormányzat viteléhez szükséges eszközöket. De szükséges az is, hogy ez az indemnités a normális keretek között maradjon. Most, a mikor a kormány rendkívüli felhatalmazást kért, azt hiszem, ezenkivül mindenesetre vizsgálnunk kell még egyéb dolgokat is, mielőtt azt mondhatjuk, hogy elfogadjuk a javaslatot vagyis megadjuk a felhatalmazást vagy nem. Tulaj donképen csak akkor következik el az, hogy dönthetünk ebben a kérdésben, ha a pénzügyminister ur, vagy esetleg a ministerelnök ur az indemnitási vita végén — amint kilátásba helyeztetett — tájékoztatni fogja a nemzetgyűlést. Én most röviden csak egy kis visszapillantást óhajtok vetni a múltra. Több, mint egy éve, amikor a nemzetgyűlés összeült, három nagy problémát tartottunk megoldandónak. Az egyik az, hogy elősegitsük a visszatérést a nemzet ezeréves alkotmányosságához, (TJgy van! jobb felől.) másodszor : hogy orvosoljuk a gazdasági bajokat, és harmadszor : hogy állítsuk helyre az országban a lelkek egyensúlyát. Szomjas Gusztáv : Ez a legfontosabb l Farkas Tibor : Ezt a három kérdést szerintem nem lehet elválasztani, mert minden lépés, amellyel közelebb megyünk az alkotmányossághoz, tulajdonképen elősegiti azt is, hogy a lelkek egyensúlya helyreálljon ; minden oly momentum, amely javitja a gazdasági helyjetet, igenis alkalmas arra is, hogy a lelkek egyensúlya helyreálljon és végül az, ami a többi momentum köiött alkalmas arra, hogy megzavarja a lelkek egyensúlyát, hátráltatja ugy az egyik, mint a másik cél . B tor lesnek itt hivatkozni arra, hogy mit mondott a ministerelnök ur annak idején, 1922 június 30-án tartóit bestédében (olvassa) : »S ükség van most már arra, hogy a gazdasági kérdések 7
