Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
44 A nemzetgyűlés 160. ülése IB Elnök: Ezért a sértésért képviselő urat rendreutasítom ! Peyer Károly: Hogy félreértés ne legyen! (Derültség a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem vice!) Bogya János : Teljesen az ő stílusa ! Azt hiszi, hogy a szovjetben van ! Pikler Emil : Azt úgyis tudja az egész ország, hogy kiről volt szó ! Peyer Károly : Nem akarom, hogy félreértés legyen! (Derültség a szélsobaloldalon .) B. Podmaniczky Endre : Ez nem vicc ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bogya János : Ez nem vicc, csak jellemző Önre! Engem ön nem sérthet meg, engem csak gentlemenek sérthetnek meg és nem butortolvajok! (Zaj a szélsobaloldalon.) Pikler Emil : Olvassa fel megint az Almanachot ! Peyer Károly : Ha a képviselő ur nem ismétli meg ezt a kifejezést máshol, hitvány rágalmazó ! Bogya János: Megismétlem! Peyer Károly: Elvárom, hogy 24 óra alatt megteszi ! Elnök: Felkérem a képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Bogya János : Maga engem nem sérthet meg ! Elnök : Bogya képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly: Csak figyelmeztetem, hogy a terminust tartsa be! Kuna P. András: Kár fenyegetőzni! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát azt szabad mondani, amit Bogya mond?) Barthos Andor : Megkapta a rendreutasitást, kérem, ne személyeskedjünk már, viseljük magunkat ugy, ahogy elvárják tőlünk! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak beszélgetést folytatni! Tessék folytatni, képviselő ur! Hebelt Ede : Méltóztassék megengedni, hogy a jogrend helyreállítása és a jogrend európai színvonalra emelése kérdésében tett megjegyzéseim után néhány szót szóljak még a nemzetiségi kérdésről, mert azoknak a választóimnak zöme, akik Sopronban megválasztottak, német anyanyelvű szőíőművelő kisgazdák. Többször megemlítették már képviselőtársaim, hogy abban, hogy Sopron a népszavazás alkalmával Magyarország mellett szavazott, érdeme van a mi pártunknak is. Azok a munkások, akik Sopronban, mint ipari munkások dolgoznak, voltaképen leszármazásuk révén rokoni kapcsolatban állanak a szőlőművelő soproni kisgazdákkal; egészen természetes tehát, hogy amikor pártunk emberei megjelentek ott és a munkásoknak megmagyarázták, ho£,y helyesebben járnának el, ha Magyarországra szavaznának, ha a mi küzdelmeinket továbbra is támogatnák, akkor voltaképen ezzel nemcsak az ipari mun?. évi július hó 24-én, kedden, kasokat nyerték meg a Magyarország melletti szavazásnak, hanem megnyerték ezzel a rokonaikat, a szülőket is, akik még német anyanyelvű kisgazdák. És természetes az is, hogy ugy érezzük és ugy érzem én is, hogy ebben a kérdésben mi bizonyos felelősséggel tartozunk ; hogy nem elég az a felelősség, amit a kormány vállal ebben a kérdésben, hanem hogy minket is terhel bizonyos felelősség, nehogy utólag szemrehányást tehessenek nekünk azért, hogy rávettük őket ilyen szavazásra. Ezek az emberek különféle okoknál fogva és egészen természetesen, nem támogatták a választás alkalmával a kormányt és nem támogatták a választás alkalmával a legitimista párt jelöltjét sem. Nem támogatták a kormányt azért, mert borzasztó rossz tapasztalataik voltak a kormánynak, a kurzusnak uralmára vonatkozólag, a legitimista párt jelöltjét pedig egyszerűen azért, mert reájuk nézve a királykérdés nem fontos kérdés, reájuk nézve sokkal jelentősebb kérdések azok, amelyek az érdeklődésüket lekötve tartják. Véleményem szerint a kormány nem segiti eléggé ezeket az embereket, különféle bajaikat pedig nagyon is jól látja. Hogy látja bajaikat, azt megállapíthatom abból, hogy amikor Klebelsberg gróf, Bethlen gróf és Vass minister ottjártak Sopronban és beszédeket tartottak a választás idej ében, akkor azokon a gyűléseken én is ott voltam és hallottam azokat a panaszokat, amelyeket a legkülönfélébb érdekeltségek egyfelől Klebelsberg gróf elé, másfelől a ministerelnök ur és Vass minister ur elé terjesztettek, ugy, hogy nekik tudomásuk van mindenféle bajról, nemcsak a nagy általános bajokról, hanem azt lehet mondani, a kis bajokról is, amelyek tulaj donképen egyes embereknek a bajai. Ennek ellenére semmiféle komoly lépés nem történt arra, hogy ezeket a bajokat ott megszüntessék. Csak kis toldozások, foldozások. Azonban olyan toldozások és foldozások, amelyek nem alkalmasak arra, hogy segitsenek. Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A gyorsírói feljegyzésekből értesültem róla, — nem hallottam személyesen — hogy Bogya János képviselő ur Peyer képviselő urat bútortól vajnak nevezte. Való ez, képviselő ur? Bogya János : Igen ! Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom ! Kállay Tamás : H:-lyes, nagyon helyes ! Elnök : Tessék folytatni, képviselő ur ! Hebelt Ede : Sopronban ezek a szőlősgazdák annak következtében, hogy Magyarországra szavaztak, a lehető legsúlyosabb anyagi viszonyok közé jutottak. Ezek a bajok nem ujkeletűek, ezek már a múlt esztendőben is fennállottak, akkor is fennállottak már, mikor a kormány a Klebelsberg gróf választásának támogatására ott járt. A kormány akkor ígéretet is tett, hogy vizsgálat tárgyává
