Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

À tienmet gyűlés 168. illése 1923. évi augusztus hó 7^én, hedáen. 14? nélkül a nemzet a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tarthatja fenn kulturális nívóját. De hogy ezt megtehessük, ahhoz nem elég az intelligencia életpályaváltoztatása, hanem meg kell változtatni a közfelfogást, a mentalitást, a pszichét is. Jól mondja Friedrich István, ne akarjon mindenki egyenesen igazgató lenni, hanem álljon a gyalupad és a pult mögé. És becsüljük meg végre komolyan a munkát. He aszerint ítéljük meg az embereket, hogy mennyit fogyasztanak, hanem, hogy mennyit tudnak és termelnek, és csak azt a kultúrát ápoljuk és tiszteljük, — de ezt azután minden áldozat árán — amely nem az egyén privát szórakozása vagy fényűzése, liane m amel y a ne mzet haladásában az egész országnak hasznára van. Ennek a társadalmi átalakulásnak meg kell történnie. Be fog teljesedni a francia költő szava : Hallom félemeletnyi szobámból a facipők kopogását, amint felfelé haladnak és a lakkcipők csikorgását, amint lefelé jönnek ! Az államnak és a társadalomnak az a feladata, hogy ezt az átalakulást okos és humánus intézkedésekkel nagyobb megrázkódtatás nélkül lehetővé tegye. Azokkal, amiket most talán hosszasan elmondottam, annak az álláspontnak az igazolására törekedtem, hogy az árdrágító visszaélésekről szóló törvény hatályának a meghosszabbítása heytelen, céltalan és inkább káros, mint hasznos intézkedés. Ha azonban a kormány valamely magasabb szempontból szükségesnek tartja ezt, deferálok ennek az álláspontnak, de ebben az esetben mint egy jelentékeny mezőgazdasági városnak a képviselője, kénytelen vagyok elmondani a következőket : A vidéki árvizsgáló bizottságok — a kormány álláspontjának megfelelően — ma már nem állapítják meg a mezőgazdasági termények és élelmicikkek árait. Ehelyett, nem tudom, miiyen alapon, de tényleg az árdrágító visszaélésekről szóló törvényre hivatkozással, vidéken az államrendőrség közegei állapítják meg egyes mezőgazdasági termények és élelmicikkekárát. A megállapítás akként történik, hegy az állami rendőrség egészen alantas közegei, közrendőrök és altisztek kimennek a piacra és ott az eladókra rákoktrejálják az általuk megállapított árakat, és amennyiben az eladók attól eltérnek, vagy eltérni akarnak, feljelentik őket az uzsorabiróságnál, amely drákói Ítéleteket hoz ilyen esetekben. Az állami rendőrségnek ugyan azt mondják, hegy ők nem állapítanak meg árakat, csupán megfigyelik a piacon kialakult árakat és ezeket akarják betartani, ez azonban csak a szavakkal való játék, mert tényleg a közrendőr vagy altiszt által előirt árakhoz kénytelenek az eladók alkalmazkodni. El lehet képzelni, hogy ezeknek a rendőrségi közegeknek az árak megállapításához, a termelési költségek figyelembevételéhez és a gazdasági életviszonyok mérlegeléséhez semmi szaktudásuk nincsen és figyelembe sem veszik az egyes termények és élelmicikkek különböző minőségét és így annál szomorúbb, hogy az uzsorabiroságok elfogadják a rendőrségi feljelentésekben önkényes árakat a helyi pia con kialakult áraknak és pusztán a rendőri feljelentés alapján megállapítják a méltányGS hasznot meghaladó nyereséget s mint mondottam, valóban drákói Ítéleteket hoznak ilyen esetekben. Egész találomra felsorolok egy-két Ítéletet Makóról. (Zaj.) Kérem, méltóztassanak öt percig meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Makón március havában egy asszony beteg lévén, megkérte menyét, hogy menjen ki a piacra, vásároljon egypár tojást és igyekezzék azt eladni. A menyecske kiment a piacra, megvett 50 tojást, darabját 23 koronájával, azután beállt a sorba és el akarta adni darabját 25 koronájával, tehát két koronát keresett volna darabján, az egész üzleten pedig 100 koronát, ha sikerül. A rendőr azt mondta neki, hogy csak 24 koronájával árusíthat ja a tojást, mire a menyecske megij edt és hazavitte a portékát. A rendőr félj elentette árdrágítás kísérlete miatt, az uzsorabiróság pedig 50 napi fogságra Ítélte. Egy másik asszony, egy tekintélyes gazdának a leánya, kivitt a piacra egy darab füstölt sonkát, — nem egy egész sonkát, csak egy kis darabot — és mivel drágábban adta el, mint ahogy a rendőr megbecsülte, 30.000 korona pénzbüntetésre ítélték. Egy szintén tekintélyes gazdának a leánya egy kis darab szalonna drágább eladása miatt szintén ilyen nagy pénzbüntetést kapott. De ez nemcsak az én kerületemben van igy, hanem másutt is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ElnÖk : A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a tárgyalásra szánt idő már letelt és kérem szíveskedjék beszédét már befejezni. PetrovitS György : Kértem öt percnyi meghallgatást. (Halljuk! Halljuk!) Hallom képviselőtársaimtól, hogy ez igy van másutt is az országban. (Ugy van ! a jobboldalon.) Zemplén megyében, továbbá az Orosházai Újságban láttam egész halmazát az ilyen Ítéleteknek. Érdekes esetet hallottam a Dunántúlról is. A Dunántúl egyik községében a rendőrség feljelentette az összes tej árusítókat, mert drágán adták a tejet. Az uzsorabiróság a főszolgabirósagtól kért véleményt, arra nézve, hogy mi ott a tej ára. A főszolgabiróság válaszában azt az árt vette irányadónak, amelyért az ottani nagy uradalmak egyes családoknak barátságból vagy jó ismeretségből adják a tejet, és az uzsorabiróság ezen az alapon valamennyi kisgazdának feleségét, aki a tejet árulta, megbüntette. Eckhardt Tibor képviselőtársamtól hallottam a napokban, hogy Kiskundorozsmáról egy gyerek egy kosár almát vitt be a szegedi piacra, a vámnál megkérdezte a rendőr, hogy mennyiért akarja eladni ; ő sokalta a gyerek által megállapított árt. Erre a gyerek elfogadta a rendőr árát, de a rendőr mégis feljelentette és 20.000 korona pénzbüntetésre ítélték. Nem kell mondanom, minő elkeseredést szül mindez a termelők körében, akik sehogy sem tudják megérteni, hogy a tiz és tizenöt százalékos heti kamat idején miért olyan nagy bűn az, ha ők egy darab szalonnát drágábban adnak el, mint ahogy annak árát a rendőr megállapítja. A termelőknek