Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

À nemzetgyűlés 168. ülése 1923. évi augusztus hó 7-én, kedden. 445 az van irva és minden modern alkotmányosságnak, minden fejlett állam alkotmányának homlokara az van irva, hogy »bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amit arra az elkövetés előtt megállapított a törvény.» Egyszer érte szégyen a magyar törvényhozást és a magyar jogászi tudományt, Balogh, Jenő idejében, amikor megtörtént az a teljes lehetetlenség, amit azóta is, mint a törvényhozás nagy ballépését szokás emlegetni, az, hegy visszaható erővel ruháztak fel egy büntető törvényt. Ez annyira jogtudományba és a jogállamok felfogásába ütköző merénylet, hogy azt mi, ha adunk valamit rá, nem engedhetjük meg, mert ha talán ebben az egy esetben jelentéktelen is volna a sérelem, a veszedelem, ha erkölcsileg még indokoltnak is tartanok azt, hogy ez a meghosszabbítás július 15-ével vegye kezdetét, amint erkölcsileg magam sem tiltakozom ellene, mégis egy nagy veszedelem zsilipjét nyitjuk meg, mert ha most ebben az egy esetben eltérünk attól, hogy a büntetőtörvénynek visszaható ereje nem lehet, akkor egy másik esetben más körülményekre szintén hozható lesz egy törvény, amelynek alapján visszahatólag büntettetnek egyes cselekedetek, amelyeket egyesek abban a hiszemben és tudatban követtek el, hogy a törvény nem tiltja őket. A büntető törvények nem állnak tiszta erkölcsi bázison, ezeknél a filozófia, a bölcsesség alapja az, hogy ezek közönséges, gyenge, mindennapi emberekre megirt életszablyok, mert hiszen magas erkölcsi szempontból persze más követelményeket lehetne fellálitani. Épen azért ne engedjük magunkat megtéveszteni azzal, hogy az előadó urnák erkölcsi szempontból igaza van, és ne szavazzuk meg az indítványát , mert sokkal magasabb alkotmányos elv és a büntető jogtudományok tanítása eltilt bennünket attól, hogy büntetést szabjunk valamely cselekményre, amelyet az illető akkor követett el, amikor azt még a törvény büntető szakncióval nem tiltotta. Ma nekem, holnap neked ; más kérdésben is meg lehet ezt csinálni, és egy napon ezrek és tízezrek azt veszik észre, hogy ők valamikor bűncselekményt követtek el. Ez veszélyeztetése volna a jogállamiságunknak, a becsületünkbe is beleütköznék, megsértené a büntető kódex homlokára irt, soha kétségbe nem vont elvet, hogy büntető törvénykönyv visszaható erővel nem bírhat. Kérem tehát, hogy ahelyett, a szövegezés helyett, amelyet az előadó ur javasolt, amely ellen ennek az országnak minden jogásza tiltakozik, elsősorban maga az előadó ur is, aki bizonyára nem jókedvéből tette meg, (Mozgás.) méltóztassék az én szövegezésemet elfogadni, vagyis azt, hogy »jelen meghosszabbítás hatálya a törvény kihirdetésével kezdődik.« Addig, amíg törvényünk nincs, ez nem is kezdődhetik. Sajnos, technikai akadály volt az oka annak, hogy a folytonosságot nem volt lehetséges fentartani. Bizonyos mértékben a kormány hibás, mert külön szakasszal rég elintézhette volna, hogy a kontinuitás meg ne szakadjon. Minthogy ezt a hibát elkövette, ennek konzekvenciáit is viselni kell, és örök elvet meg nem. sérthetvén, hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ez a büntető rendelkezés csak akkor lépjen hatályba, amikor maga a törvény hatályba lép, mert csak attól a pillanattól fogva tilthat el cselekedeteket. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Petrovits György ! Petrovits György : T. Nemzetgyűlés ! Mivel a szakasszal kissé hosszasabban akarok foglalkozni, épen a kisgazdaközönség érdekeinek szempontjából, tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy holnap szólalhassak fel. (Helyeslés bálfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozásra szánt idő utolsó negyedórájában a képviselő urnák joga van ezt a kérést előterjeszteni. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy Petrovits György képviselő ur beszédét holnap mondhassa el ? (Igen ! Nem I) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, méltóztassanak felállni. (Megtörtétlik. Derültség és felkiáltások bálfelől : A saját pártja leszavazza !) Kisebbség. Kérem a képviselő urat, méltóztassék a beszédét megkezdeni. Gaal Gaston : Érdemes kormánypártinak lenni ? (Derültség.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! PetrovitS György : T. Nemzetgyűlés S A törvényjavaslatnak ez a szakasza háborús gazdasági intézkedéseknek maradványa. Rendkívüli időből visszamaradt rendkívüli beavatkozás a gazdasági életbe, amely még mindig a fogyasztáson keresztül akarja szabályozni a gazdasági életet, holott ma már a termelésnek fokozása, fejlesztése volna az államnak és a társadalomnak legelsőrendü feladata. A háború alatt és az utána következő időkben gazdasági és politikai okokból szükséges volt a gazdasági életben a szociális szempontokat a legerősebb mértékben figyelembe venni és azokat, mint szociális és morális elvet a gazdasági élet törvényeivel szemben is feltétlenül érvényre juttatni. Innen eredt a beavatkozás a jövedelemeloszlásba és a rekvirálásokkal, maximálásokkal és laksáügyiintézkedésekkel való szabályozása a gazdasági életnek; Ezek a rendkívüli intézkedések akkor még a nemzet gazdasági erejének konzerválása és gyarapítása szempontjából is szükségesek, tehát gazdaságjlag is indokoltak voltak, mert megakadályozták a háború alatt a rablógazdálkodást és a századokra szóló gazdasági energiának, az emberi munkaerőnek egy-két generáció kapzsisága által való lerombolását . Szóval, ha a termelést nem az egyén, hanem az örökön élő nemzet szempontjából fogjuk fel, — már pedig igy kell felfognunk —akkor a termelés érdekében is valóknak és helyeseknek kellett tartanunk ezeket a háborús gazdasági intézkedéseket. Viszont kétségtelen az is, hogy ezek a korlátozó intézkedések csak addig tekinthetők okos, indokolt és legitim beavatkozásnak a gazdasági életbe, amíg a termelés fejlődését nem veszélyeztetik. Mert bizo-