Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

À nemzetgyűlés 168. ülése 1923, ter ur itt, a nemzetgyűlésen indítványom indokolása után felállott és legnagyobb örömünkre kijelentette, hogy a legrövidebb időn belül — az ő szavait használtam ma egész beszédem folyamán — ekviparálni fogja a rendőrség fizetését a többi fegyveres szervezetek fizetésével. Mi at. pénzügyminister urnák ezt a nyilatkozatát készpénznek vettük, mi azt gondoltuk, hogy ha egyszer a t. pénzügyminister ur ezt kimondta, akkor az szent, és a legközelebbi elsején, vagy legkésőbb a fizetésrendezésnél az államrendőrségnek ez a fizetési kérelme többé vita tárgyává már nem tétetik. Őszinte sajnálattal látjuk, hogy előttem ismeretlen okoknál fogva ugyanakkor, amikor a pénzügyminister ur igazán elismerésreméltó és konciliáns módon nagy lépést tett előre a fizetésrendezés terén, ezt az álláspontját feladta. Nem értjük, miért adta fel a pénzügyminister ur ezt az álláspontját és miért keltett hiu reményeket az államrendőrség tisztjeiben, nem értjük, mi vezette a t. pénzügyminister urat arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt ezt beharangozza, most pedig elejti. A t. pénzügyminister ur legutóbbi fizetési rendeletében, amelyhez most a törvényes felhatalmazást már megkapta, rendőrségi pótdíjat rendszeresített. Hát ez az, amit mi nem kértünk, ez az, amitől borsódzik a háta minden rendőrtisztnek, ez az a pótdíj, amely csekély néhány ezer koronát jelent csak havonta, holott horribilis különbség van egy csendőrtiszt járandósága és egy államrendőrségi tiszt járandósága között. Egy összehasonlító táblázat van előttem, mely szerint például egy százados összes járandósága, ha nőtlen, 363.500 koronát tesz ki havonta, beleszámítva a 100%-cs emelést, ugyanekkor pedig a IX. fizetési osztályban lévő rendőrfelügyelőnek 255.250 korona a járandósága, így tehát 110.000 korona különbségről van szó és még ráadásul a rendőrtisztnek ez a 255.000 korona járandósága adóköteles járandóság, a katonatisztté pedig adómentes. Tehát nemcsak hogy 110.000 korona különbség van a járandóságok között havonta, de az egyiké adóköteles, a másiké adómentes. A rendőrtisztek nagyon jól tudják, hogy miért ragaszkodnak ők görcsösen ahhoz, hogy katonai fizetést húzzanak : meg akarnak szabadulni attól, hogy az ő érdekükben nemzetgyűlési képviselők és mások kilincseljenek és szónokoljanak ; ők egyszerűen azt akarják, hogy automatice rendeződjék hónapról-hónapra a fizetésük, bizvabizván abban, hogy a honvédség fizetése mindenkor a való viszonyoknak megfelelő lesz, mert arról a legfelsőbb hadúr, ha máskép nem, felsőbb helyről, de gondoskodni fog. Ha már a rendőrség fizetéséről van szó, és arról a mulasztásról, szerintem vétkes mulasztásról, amelyet a kormány elkövetett, amikor őket, az ő ügyüket, megint elejtette, és amikor ilyen különbségeketteremtett csendőrtiszt és rendőrtiszt között, lehetetlen dolog, hogy az ő fizetésükkel a legszorosabb összefüggésben lévő szervezeti kérdésekről is néhány szóval említést ne tegyek. Amig másutt azt tapasztaljuk, hogy a fegyveévi augusztus hó 7-én, hedden. 437 res szervezeteket egyesitik, például Olaszországban Mussolini rögtön azzal kezdte, hogy egységesítette a fegyveres szervezeteket, addig nálunk a t. belügyminister ur még azt sem tudja nekünk prezentálni, hogy az államrendőrség szervezete legyen egységes, hanem ép ellenkezőleg, be kell neki ismernie, bár nem hiszem, hogy nagyon a kedvére való volna ez a helyzet, hogy a fővárosi államrendőrség és a vidéki államrendőrség szervezeti, előléptetési és státus viszonyok tekintetében egymástól lényegesen különböző. Ha mi annyira egyszerűsíteni akarunk az ügy, a jobb megélhetési viszonyok megteremtése érdekében, akkor nem lehet az államrendőrséget egyetlenegy státusban összeolvasztani? Nem lehet ezt a különbséget megszüntetni? És ha lehet, miéit késlekedik at. belügyminister ur az idevonatkozó intézkedéseivel? Másik hiba, hogy van csendőrség, rendőrség, folyamőrség, vámőrség, némelyik határállomáson ehhez még hozzájárul a pénzügyőrség is, úgyhogy egy és ugyanabban a községben, egy és ugyanazon a határállomáson sokszor ötféle fegyveres szervezete van a magyar államhatalomnak. Bocsánatot kérek, t. belügyminister ur és t. pénzügyminister ur, ha mi jól akarjuk dotálni a mi fegyveres szervezetünknek tagjait, azt hiszem, az egyszerűsítési eljárás, ezeknek a fegyveres szervezeteknek valamilyen módon való átszervezése ezt okvetlenül megkönnyítené, de legalább is szükség volna a hatásköröknek elhatárolása oly területre, ahol csendőrség működött, államrendőrséget nem telepítek stb. Egyszerűsíteni kell a helyzetet, ha pedig ez megtörtént, azt hiszem, a járandóság tekintetében is, amiről most elsősorban van szó, nagyobb lépéseket tehetne a kormány. At. belügyminister ur például sohasem tudja nekem megmagyarázni, hogy a vidéki államrendőrség csapattisztjei, vagyis a rendőrfelügyelői kar, miért nem érheti el a VI. fizetési osztályt, ha a budapesti központi vagy fővárosi államrendőrségnél el lehet érni a VI. fizetési osztályt. Sőt a t. belügyminister urnák egyes detektivjei is a VI. fizetési osztályban vannak, tehát ezt a fokozatot elérhetik. Hogy lehet az, hogy a vidéki államrendőrség csapattisztjei előtt ennek a fizetési osztálynak elérése el van vágva. Az államrendőrség csapattiszti kara ezenkívül féltékeny •— ezt már ismételten szóvá tettem — a fogalmazói szolgálatra. Minden egyes felszólalásomban igyekszem eliminálni az ellenszenvet e két kategória között, azonban a t. kormány részéről sohasem látok intézkedést arra nézve, hogy az államrendőrség kötelékén belül egymással jóformán szembenálló fogalmazói és csapattiszti személyzetet mikor, hogyan és mily módon kívánja összebékíteni, hogy ez az ellentét megszűnjék. Rassay Károly : Olyan ellentét van köztük, mint a vezérkari- és a csapattisztek között. Szilágyi Lajos : Legutóbb is, amikor hire kére. kedett annak, hogy a t. belügyminister ur a budapesti államrendőrség főparancsnoki állásánál személyváltozásokat tervez, nyomban láz és nagy izgalom fogta el az államrendőrség tisztikarát an-