Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden, 37 azt is megemlitenem közbevetőleg, hogy tulaj donképen két dolgot tartok olyannak, ami a kaszinói erkölcsök szerint is nagyon piszkos dolog. Az egyik az, ha anyagi kérdésekben nem tiszt akezü valaki — erről mindenki elismeri, hegy csúnya deleg •— a másik szerintem az, ha egy fegyveres ember egy olyan embert, akinek a gondozása, a felügyelete rá van bizva, de akinek a védekezési lehetőség nem áll módjában, ha ezt gyáva módon, brutálisan megtámadja. Hegedüs György : Mint a vörös katonák tették ! Hebelt Ede : Ugy van ! Ha a vörös katonák megtették, gyalázatosan jártak el, de akik ma megteszik ezt, ép oly gyalázatosan járnak el, mint a vörös katonák. Peyer Károly : Beszéljen az ekrazitról ! (Zaj.) Miért nem beszél az Erzsébetvárosi Körről? Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kabók LajOS : Jogrendet hirdetnek ! Elnök : Kabók Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Hebelt Ede : Információm szerint ez az ember, aki annak a másik embernek védelmére kelt, tiltakozott az ellen, hogy a két rendőr azt a másik embert megverje, brutalizálja. Erre a két rendőr azzal, hogy irja csak meg ezt. a Népszavában, nekiment, kardjával a fejére vágott. Ez az ember a vágást kivédte a karjával, úgyhogy a rendőr majdnem levágta a karját s a karját azóta amputálni kellett, az egész teste vérmérgezést kapott a kitűnő orvosi kezelés miatt és ennek következtében ez az ember most halálán van. Én teljesen elismerem, hogy a kormánynak volna kötelessége, hogy vizsgálatot inditson. De kérdem, hogy a rendőrök brutalitását maguk a rendőrök, a kollegák, a barátok vizsgálják-e felül ? Hiszen ez lehetetlen állapot. Hangsúlyozom, hogy a kormánynak már elejétől fogva, amióta ezeket az eseteket itt a nemzetgyűlésen előterjesztik, kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy az idők rendkiviili s égéhez képest ne csak rendkívüli hatalom álljon rendelkezésére, ne csak üssön, hanem védjen is rendkivüli eszközökkel. (ügy van ! halfelől.) Amikor Rómában rendkivüli idők voltak, amikor a se cessio pie bis volt, a nép kivándorlása következett be, mikor osztályellentétek mozgatták az egész lakosságot, akkor Rómában rendkivüli intézkedéseket léptettek életbe. A sok hivatalnok mellé, kik az osztályállamnak, a patríciusoknak a képviselői voltak, odatettek egyetlen hivatalnokot, a tribunus plebist, hogy ez az egyetlen hivatalnok a nép rendelkezésére álljon, hogy a nép panaszaival hozzá fordulhasson és a többi száz hivatal működését ellenőrizhesse, és ha kell ellensúlyozhassa is. Itt is erről van szó. Amikor százszámra hozzák fel az eseteket, hogy a rendőrségen nincsen minden rendben, hogy ugyanazok a dolgok történnek, mint amelyek sajnos, megtörténtek a kommün alatt, akkor igenis szükség volna a rendőrség ellenőrzésére, hogy azoknak a szerencsétlen embereknek, akik a rendőrség kezébe kerülnek és akiket ott állítólag brutaíizálnak, segítségére siessen valaki. Halász Móric : Vannak feljebbvalók ! Hebelt Ede ; De ezek nem teljesítik a kötelességüket, mert azok az osztályállam képviselői, Peyer Károly : Salgótarjánban azt mondták a csendőrök, hogy a templomban voltak ! Hebelt Ede : Mindjárt elmondom, mit tesznek ilyen esetekben a feljebbvalók. A kormány azt teszi, — és különösen ezért vagyok a legnagyobb bizalmatlansággal a kormány iránt — hogy egyenesen felülről destruálj alsóbb hatóságokat azzal, hogy rábiztatja őket, útmutatást ad nekik arra, hogyan kell a törvényt valahogyan be nem tartani, a törvény el csavarás ával a jogrendet megsérteni. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez a kijelentése a kormánynak törvénytelenséggel való megvádolását jelenti. Méltóztassék ilyen kitételektől tartózkodni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Hebelt Ede : Méltóztassanak megengedni ne* keni, én nem. az elnöki figyelmeztetéssel akarok szembeszállni, amikor a következőkre óhajtok rámutatni. A nemzetgyűlésnek a kormánnyal szemben vád alá helyezési joga van. Ahhoz azonban, hogy vád alá helyezésre kerlüjön a sor, bizonyos tényálladék is szükséges. Nem látom be, miért ne hozhatna fel egy képviselő olyan adatot, olyan vádat, amely esetleg vád alá helyezésre szolgál okul. Igenis, én azzal vádolom a kormányt, és tényeket fogok mindjárt erre felhozni, hogy elcsavarja ismételten a törvényt és törvénycsavarásra utasítja az alsóbb hatóságokat. Ha ugy tetszik, ám tessék e miatt a többségnek vád alá helyezni a kormányt. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Derültség.) Halász Móric : Tessék az indítványt benyújtani ! Hebelt Ede : Mi az a jogcsavarás ? Egyszer már volt szerencsém az előbbi igazságügymin ister urnák megmondani, hogy az, ahogyan konkrét esetben magyarázott valamit, az jogcsavarás. A jogcsavarás azt jelenti, hogy ott, ahol mint a kétszer kettő, oly tiszta a jog, ott jön a kormánynak egy tagja és olyasvalamit mond, amivel ki akarja mutatni -valahogyan, hogy a kétszer kettő igenis nem négy, hanem öt. Ez több esetben megtörtént. Említést tettem valamikor a gyorsított eljárásról. Azt vitattam itt február végén, hogy a gyorsított eljárást a maga egészében teljesen hatályon kivül kellett volna a kormánynak helyeznie. Ekkor felállott az igazságügyminister ur és azt mondotta, hogy nem kell hatályon kivül helyezni ezért meg ezért. Véletlenül utólag jöttem rá, valaki felhívta a figyelmemet arra, hogy az a jogi álláspont, amit a kormány akkor képviselt és amelyre én azt mondtam hogy jogcsavarás, voltakép pár napos álláspont volt csupán, mert 1922 július 28-án még a kormány más álláspontot képviselt, mert 1922