Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

420 A nemzetgyűlés 168. ülése 1923. Forgács Miklós jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. Következik Szilágyi Lajos képviselő ur harmadik számú határozati javaslata. Kérem annak felolvasását. Forgács Miklós jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést ; méltóztatik-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elfogadja. Következik a ] 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 17. §-t). (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Két lényegtelen módosítást ajánlok elfogadásra. Javaslom, hogy az első és a negyedik bekezdésben a 13 as szám helyett 15-ös számot méltóztassék beiktatni, mivel a szakaszok számozása a javaslat tárgyalása során megváltozott. Javaslom továbbá, hogy az első bekezdés utolsó sorában e szó után : »százalékkal« méltóztassék a következőket beiktatni : »tehát a 100 százalékos nyugdíjra igénnyel biroknak a mindenkori fizetés teljes összegében.« Ez egy magyarázat, amely az igényjogosultság javára szól. (Helyeslés ) Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Forgács Miklós jegyző : Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! A 17. § hetedik bekezdésének utolsó mondatában foglalt az a rendelkezés, hogy (olvassa) : »a szülőtlen árvák részére együttvéve járó nevelési járuléknak (kegynevelési járuléknak) az összege azonban nem haladhatja meg azt az összeget, amely az árvák anyját a jelen törvény alapján özvegyi nyugdíj címén megilletné«, nézetem szerint igazságtalan és ezért javaslom, ennek a szakaszból való törlését. Bátor vagyok ezt megokolni azzal, hogy az 1912: LXV. te. 73. §-ának negyedik bekezdése eddig a következő rendelkezéseket foglalta magában (olvassa) : »Ha pedig a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákat a jelen törvény alapján megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve meghaladná a tényleges szolgálatban elhalt által utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak az összegét, a nevelési járulékot minden egyes árvára nézve azzal az összeggel kell megállapítani, amelyet az elhalt által utoljára élvezett beszámítható javadalmazás összegének évi augusztus hó 7-én, kedden. a nevelési járulékra igénnyel biró árvák számával való elosztása eredményez.« Nem méltányos, hogy ezzel a rendelkezéssel szemben megszorító rendelkezés lépjen életbe, mert a szülőtlen, úgyis támasz nélküli árvákat ez az eddiginél kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. A második indítványom, illetőleg kiegészítésem az, hogy a 17. § 8. bekezdése után a következő rendelkezéseket kérem felvenni (olvassa) : »Az eddigi szabályokban meghatározott legkisebb beszámítható szolgálati idő után a jövőben is nyugdíjra tarthatnak igényt azok az állami, vármegyei és államvasuti tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akiknek teljes munka- és keresetkóptelensége a népjóléti és munkaügyi minister által kijelölt állami orvos, avagy e célból kiadandó kormányrendeletben közelebbről megjelölt közhatósági orvos vagy orvosi bizottság teljesített vizsgálata után nyer megállapítást.« Ezt röviden csak azzal indokolom, hogy az 1885 : XI. törvénycikk szerint az állami alkalmazottak tíz óv után nyertek nyugdíjigényjogosultságot, majd pedig az 1912: LXV. törvénycikk 31. §-ában világosan ki van mondva, hogy a nyugdíjjogosultság elnyeréséhez szükséges szolgálati idő négy évre és hat hónapra szállíttatott le. En a magam részéről ennek a szakasznak idevonatkozó kitételét, amely a nyugdíjjogosultságot kilenc évre és hat hónapra emeli fel, sajnálattal nem fogadhatom el. Nem pedig azért, mert ez visszafejlődést mutat; de pótlásul legalább azt szeretném ennél a szakasznál beiktatni, hogy azoknál, a saját hibájukból megrokkant vagy betegség folytán szolgálatképtelené vált alkalmazottaknál, akik olyan megszorítások mellett vizsgáltatnának felül, amilyeneket bátor voltam előterjeszteni, maradjon meg a régi állapot s ezeknek joguk legyen a régi állapotok szerinti nyugdíjhoz Kérem három kiegészítésem elfogadását. A többit nem kívánom előterjeszteni, mert a pénzügyminister ur fizetés-egységesitési javaslatában már volt szíves elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ha a t. kormány honorálta volna azokat a kérelmeket, amelyeket a fixfizetésü alkalmazottak érdekében a nemzetgyűlés polgári ellenzéki képviselői elébe terjesztettek, akkor most szót sem kellene emelnem, mert akkor a természetes helyzet az volna, hogy mindenkinek a nyugdíja automatice követné a ténylegesek járandóságát. Es ha ez rendben volna, akkor most már egy szót sem lehetni emelni, uj eszméket, vagy gondolatokat fel sem lehetne vetni. Ennek a szakasznak mindenesetre az a fordulópontja, amelyet a t. előadó ur javaslatával igen helyesen már kiküszöbölni méltóztatott. Első követelésem nekem is az lett volna, hogy beszéljünk világosabban. A teljes szolgálati idővel nyugállományba ment nyugdíjasok számára