Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

418 A nemzetgyűlés 168. ülése 1923, hiszem, nagy komplikációkra is vezetne az adminisztrációban az, ha folytonosan — ugy, amint az egyidőben szokásos volt, — kellene változtatni a lakáspénz összegét ahhoz képest, hogy a nyugdíjas hol ide, hol oda költözik és annak alapján kéri lakáspénzének folyósítását. Ebben a tekintetben csak egy kivételt tettünk az elmúlt idő rendelkezésére vonatkozólag ez alól az előbb Emiltett általános szabály alól, hogy t. i. azok részére, akik a szabályozás életbeléptekor, tehát 1923 május 1-én estek elbírálás alá, lakóhelyük szerint állapittassék meg a nyugdíj. T. í. abban az időben és általában ma is igen sok nyugdíjas lakik a mai Magyarországon, akiknek annakidején valahol az elszakított területen volt az állomáshelyük. Régi állomáshelyüket tehát nem vehettük figyelembe a lakáspénz összegének megállapításánál annál kevésbé, mert ez igen nagy munkát okozott volna, sőt az esetek igen nagy részében megállapítható sem lett volna a trianoni békeszerződéssel vont uj határvonal folytán. Mondom tehát, a múlt időre valami cezúrát kellett alkalmazni, a jövőre nézve pedig általában ezt az elvi szabályt állítottuk fel, amelyről az imént szólottam. Ebből kifolyólag természetesen előfordulhatott egyes esetekben, hogy egymás mellett lakó nyugdíjasok különböző lákpénzeket élveznek ; de azt hiszem, ez könnyen megmagyarázható és értelmezhető és az adminisztráció részéről épen az volna a helytelen állapot, ha folyton változtatná a lakpénzeket aszerint, hogy a nyugdíjasok hova költöznek. Szilágyi t. képviselő ur abban az indítványában, amellyel a nyugdíjszabályzat megváltoztatását célozza, említést tesz a szülőtlen árvákról is azzal a megjegyzéssel, hogy ezek nem kaptak eddig lakáspénzt. Ennek indokolására nézve csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy ez eddig is igy volt, ezek nem kaptak a békében sem lakáspénzt, tehát csupán ennek az állapotnak fentartását jelentette az a rendelkezés, amely uj lakáspénzt nem biztosított részükre. A magam részéről azonban hajlandó vagyok az eddigi rendelkezéseken tűlmenni, és a szülőtlen árvák részére lakáspénzt biztosítani (Helyeslés.) épugy, amint biztosítottunk a díjnokok és egyéb alkalmazottak részére olyan esetekben, ahol a régebbi időben lakáspénz biztosítva és megállapítva nem volt. Mondom tehát, Szilágyi t. képviselő ur indítványából egyrészt a nyugdíjasok és a ténylegesek megkülönböztetése, másrészt pedig a szülőtlen árvák lakáspénze tekintetében kívánt rendelkezés, reménylem megfelelő módon rendezhető lesz és a kívánalmaknak ez a főrésze ilymódon a jelenlegi szöveg mellett is honoráltatik. Az egyes határozati javaslatokra vonatkozólag csak egészen röviden kívánom megjegyezni, hogy a tüzelőanyag-járandóság kiszolgáltatására vonatkozó határozati javaslat elfogadása ellen természetszerűleg nem lehet észrevételem, mert hiszen a kormányzatnak és a évi augusztus hó 7-én, heddev. pénzügyi kormányzatnak is az az intenciója és törekvése, hogy az alkalmazottakat idejében hozzájuttassa az őket megillető ellátáshoz. Ebben a határozati javaslatban az »előre« kifejezés helyett mindenesetre az »idejében« kifejezés volna a megfelelő. De az ilyen inkább stiláris jellegű dologra nem kívánok a magam részéről súlyt helyezni. Amire súlyt helyezek, az annak kijelentése, hogy a kormányzat a maga részéről ugyanezeknek az intencióknak igyekszik megfelelni, azonban előfordulhat és a jövőben is elő fog fordulni olyan eset, amikor a legjobb szándék és törekvés ellenére is bizonyos hátramaradás, bizonyos nehézségek fognak mutatkozni az ellátás tekintetében. Itt tehát akkor, amikor a határozati javaslatot a magam részéről elfogadom, leszögezni és megjegyezni kivánom, hogy természetszerűen az adott igen nehéz helyzetben, a devizaellátásnak, a pénzellátásnak jelenlegi viszonyai között a jövőre nézve sem tudnám teljesen garantálni azt, hogy mindenkor a legpontosabban működjék ez a szerkezet, dacára annak, hogy a magam részéről határozottan igyekszem azt megvalósítani. Nem fogadhatom el Szilágyi Lajos t. képviselő ur második határozati javaslatát, amelyben a vasúti kedvezmények kérdéséről van szó. Ebben a tekintetben az elhatározás nem is énrám, hanem a kereskedelemügyi minister úrra tartozik, én azonban a magam részéről ugyanazon az állásponton vagyok, amelyet ő foglalt el eddig, hogy lehetőleg állítsuk vissza a békebeli állapotokat a vasúti kedvezmények tekintetében, sőt én ezen túlmenően minden kedvezményt lehetőleg eliminálandónak tartanék még akkor is, ha az a békeidőben megvolt. Ami az állami alkalmazottakat illeti, itt a helyzet ugy áll, hogy tényleg visszatértünk egy régebbi állapotra a legutóbbi időben tett intézkedésünkben. De ha ezt az intézkedést most újra megváltoztatnék azokra az indokokra való figyelemmel, amiket a t. képviselő ur előadott, nevezetesen a nehéz gazdasági viszonyokra való hivatkozással, akkor sohasem tudnánk később a régi rendszerhez visszatérni és oly kapkodást látnának itt a közalkalmazottak és általában mindenki ebben az országban az intézkedések terén, hogy az maga után vonná azt, hogy pl. az államvasutak pénzügyi helyzetének szanálására vonatkozó, vagy hasonló ügyekben tett intézkedéseket se fogadnák azzal a megnyugvással, amely az ilyen intézkedéseknél legfontosabb, hogy az beélhesse magát és effektiv hatása lehessen. Ezért kérném ennek a javaslatnak elutasítását, megjegyezvén, hogy a kereskedelemügyi minister ur igyekezett gondoskodni különösen a Budapest környékén lakóknak megfelelő kedvezményéről és ahogy a múltkoriban említettem, oly jegyet rendszeresített, amellyel az illetők kedvezményes módon juthatnak el lakóhelyükre. Ami a boszniai alkalmazottakra vonatkozó harmadik határozati javaslatát illeti, megjegy-