Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

412 A nemzetgyűlés 168. ülése 192, pedig, mintha a család nem is volna, ezt az ujitást teljesen figyelmen kívül hagyja? Vagy szükség volt erre a csoportosításra, vagy nem. Vagy arra kényszerült a kormány tapasztalatai folytán, hogy kutassa azt, hogy kinek milyen nagy családja van és milyen lakásra van szüksége, s a valódi élethez szabja a lakáspénzt, vagy nem volt szükség erre. Az én szerény nézetem szerint szükség volt, de ha szükség volt erre a közalkalmazottaknál, akkor ugyanilyen szükség van erre a nyugdíjasoknál is. Mindig abból indulok ki, hogy a pénzügyminister ur igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, mikor velünk tárgyalt, hogy a nyugdíjasok járandósága mindig követni fogja a tényleges járandóságnak emelkedését, és a nyugdíjasoknak nem kell többé szaladgálniok, futkosniok, hírlapokban cikkeket elhelyezniük, küldöttséget toborozniok és elővezetniök s egyes képviselőket felszólalásra birniok stb. stb., hanem ezentúl az egész mü, az egész szerkezet magától fog menni és az ellenzéki nemzetgyűlési képviselők alól mintegy ki lesz rántva a gyékény, a mi szánk be lesz tömve, mert lesz egy olyan szerkezet, amely magától megy, és a mi felszólalásunk anyaga megszűnik, az agitáció lehetősége a kormány, vagy a kormánypárt ellen megszűnik, mert a pénzügyrninisterium egy olyan szervezetet fog csinálni, amely automatikuson fogja követni a való élet követelményeit. Mi az tehát, amit kifogásolunk? A nyugdíjasoknál nem csinálja meg ezt a két beosztást a kormány, nem különbözteti meg a két családi pótlékosok, vagy ennél kevesebb családi pótlékosok tömegét a több családi pótlékos nyugdíjasok tömegétől, hanem egyszerűen veszi a mostohábbat. Mi sem egyszerűbb. Ha még a magasabbat vette volna a pénzügyminister ur, ha ugy okoskodott volna a pénzügyminister ur, hogy a nyugdíjasok, azok mégis törődöttébb emberek, igen sok belőlük hatvan éven felül van, ezeknek jobban a hóna alá nyúlok : tehát egyszerűség okából nem veszek két kategóriát, de viszont a két kategória közül a magasabbat, akkor meg lehetett volna indokolni, meg lehetett volna ezt érteni, és ez a való élettel is számolt volna. De mikor a pénzügyminister ur a két kategória közül veszi az alacsonyabbat, és a nyugdíjasoknál veszi azt a mértéket, mintha minden nyugdíjas csak magában élő nyugdíjas volna, és csak egy, vagy két gyermeke lenne, ez igazságtalan, az én igazságszeretetemmel össze nem fér, egy ilyen kormányrendeletet, amely ezt tartalmazza, amely ezt az ujitást behozta, ezt a megkülönböztetést megtette, azt szavazatommal nem vagyok hajlandó törvényerőre emelni. De tovább megyek. Csodabogarakat is rejt magában ez a kormányrendelet, pl. olyan tekintetben, hogy közvetlenül egymás mellett lakó nyugdíjas ministeri tanácsosokat — Emiltettem már a múlt beszédemben, még sem győztem meg a pénzügyminister urat, most mondom a várost is vagy a helységet : Mátyásföldön egymás mellett lakik két ministeri tanácsos. Az egyik nyugdíjba ment áprilisban és kiköltözött Mátyásföldre áp'. évi augusztus hó 7-én, Icedden. rilisban. A másik nyugdíjba ment májusban és ugyancsak májusban költözött ki Mátyásföldre. A két ministeri tanácsos lakpénze között 50.000 korona különbség van. Bocsánatot kérek, miért kutatja az igen t. pénzügyminister ur azt, hogy ki, mikor ment nyugdíjba, amikor lakpénzről van szó, akkor méltóztassék kutatni a fizetési osztályt, méltóztassék kutatni, hol volt az illetőnek utolsó szolgálati állomása, — nem bánom — de miért ezt kutatni. Miért kutatja a pénzügyminister ur azt, hogy 1923 május elseje előtt vagy 1923 május elseje után ment-e. az illető nyugállományba. Hiszen folyton-folyvást azt kértük az igent, pénzügyminister úrtól, hogy a nyugdíjasoknál, a nyugdíjfizetésnél ne tegyen különbséget olyan biró között, aki 1920 július elseje előtt és olyan között, aki 1920 július elseje után ment nyugdíjba, mert táblabíró és táblabíró között abban az esetben, ha egyenlő szolgálati éve van, nem szabad különbséget tenni. A pénzügyminister ur akkor honorálta a mi álláspontunkat, most pedig azt kell hogy higyjem, hogy akarata ellenére képviseli minist er társának, a népjóléti minister urnák egy olyan kormányrendeletét itt a nemzetgyűlésen, amely különbséget tesz lakáspénz tekintetében nyugdíjasoknál ott, ahol valaki 1923 május 1. előtt ment nyugdíjba és költözött ki Mátyásföldre, vagy pedig 1923 május 1. után ment nyugdíjba és költözött ugyancda. Az ilyen rendelkezések keserítik el a közalkalmazottakat és az összes érdekelteket. Nem is hiszi a t. kormány, de igy van, hogy az ilyen rendelkezések azok, amelyek elmérgesitik a helyzetet. Ha a t. kormány nagy számjegyekkel, nagy szorzószámokkal jön és beleviszi a nemzetgyűlési képviselő köztudatába azt, hogy gondoskodott a közalkalmazottakról, akkor a t. kormányra még egy nagy feladat hárul, és pedig az, hogy ezeket a sérelmeket, ezeket az igazságtalanságokat, amelyek az elkeseredést megteremtették és fokozták, ezeket is küszöbölje ki at. kormány. Hozzá kell tennem, hogy ez a rendelet némely helyen csökkentette a lakáspénzt. Bocsánatot Jrérek, amikor ilyen nagy hullám merül fel, amely ugy látszott, hogy a kormány feje felett összecsap, — legalább is a tavasszal a közalkalmazottak követelése olyan elementáris erővel zúgott végig az országon, hogy azok, akiknek rosszul esett volna, már tartottak a kormányt illető katasztrófától, bocsánatot kérek, amikor ilyen elementáris erővel tör ki egy ilyen követelés, amely a pártok között lévő válaszfalat ledönti, akkor a minimum az, hogy senkinek ne legyen egy koronával sem kevesebb jövedelme vagy járandósága, amikor a pénzügyminister ur egy rendeletet kiad. Már pedig ez a lakáspénzrendelet igenis elvont bizonyos kategóriától lakáspénzt, amelyet azelőtt megkaptak. Igenis köszönettel megemlítjük, ahol a felszólalásunk sikerrel járt : igenis, a férjes nőalkalmazottaknál a kormány maga is belátta ezt, és abban a rendeletben, amelyet most utólag törvényesítettünk, ezt az egy bajt és sérelmet orvosolta, amennyiben a férjes nőalkalmazottak lakáspénzét visszaadta. De itt is