Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-168

404 A nemzetgyűlés 168. ülése 192c szetszerüleg meg kell szűnnie nézetem szerint ezeknek a külön juttatásoknak, és épen ugy, mint ahogy más vonatkozásban megszűnnek a jutalékok akkor, amikor az illetők nem fejtenek ki olyan tevékenységet, illetve nem fejtenek ki azon a téren tevékenységet, amelynél ezek a jutalékok rendszeresítettek. A magam részéről épen az egységesítés és épen annak kidomborítana kedvéért, hogy általában mindenütt egyforma illetményeket adunk s csak speciális viszonyokat és speciális munkákat honorálunk egészen speciálisan megállapított összegekkel, tartom szükségesnek azt, hogy ez a jelenleg lefektetett szisztéma fenmaradjon. Mármost ezzel nem állana ellentétben az a kívánalom, amelyet a t. képviselő ur kifejezésre juttatott, hogy t. i. abban az esetben, ha a fizetések emelkednek, ezek a külön pótlékok is megfelelően felemeltessenek. Ehhez azonban nézetem szerint nem szükséges az, hogy a pótlékok valamely százalékban állapíttassanak meg vagy fizettessenek ; én azt hiszem, technikailag is sokkal egyszerűbben intézhető el a kérdés ugy, ha ugyanazzal a szorzóval szorzunk az illetmények emelése vagy osztunk az illetmények leszállítása alkalmával, hogyha erre netán sor kerül a fizetéseknél, mint ezeknél a külön pótlékoknál. Ez tehát elérhető és biztositható és technikailag azt hiszem egészen jól megoldható a jelenlegi rendszer mellett, aminthogy tényleg ilyen módon óhajtottuk most pl. az augusztusi illetmények emelése alkalmával a kérdést megoldani. En a magam részéről, hogjha siíly helyeztetik arra, hogy az, amit most mondtam, a törvényben is kifejezésre juttattassék, elfogadnám Szilágyi t. képviselő urnák azt a javaslatát, hogy a külön pótlékod a fizetésekkel arányosan emelkedjenek, illetve ugy emelkedjenek, ahogy a fizetések emelkednek abban az esetben, hogyha t. i. itt haladás áll be, megjegyezvén, hogy a szöveg után nem látnám szükségszerűen annak az érvónyrejuttatásnak szükségességét, hogy t. i. ezen az alapon azután a fizetés bizonyos százalékában fizettessék ki ez a külön pótlék. Mármost, ami az irodaszerek dolgára vonatkozó határozati javaslatot illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy lehetőleg eliminálni óhajtottunk minden olyan apró juttatást, amely apró juttatásoknak most a korona leromlása folytán már teljesen megszűnt a jelentősége. Ez történt az irodaszerek dolgában is, ahol a helyzet az volt, hogy egészen jelentéktelen összegeket, gondolom vagy egy másfél koronát kapott az állami alkalmazott ilyen szerek beszerzésére. Ez tehát így a korona leromlása folytán végeredményben egészen semmivé vált, olyan juttatássá, amelyet azután fel sem vettek, amelytől tényleg elszoktak az utolsó időben az alkalmazottak s ennélfogva elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az ilyen címen való szolgáltatások, illetve '. évi augusztus hó 7-én, Jcedden. az ilyen címen való juttatások egészében megszüntessenek, mint olyanok, amelyek a gyakorlati élet folytán már tényleg eliminálódtak az állami adminisztrációban. Szilágyi Lajos : Csökkenti a járandóságot ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami Szilágyi t. képviselő urnák azt a további javaslatát, illetve módosító indítványát illeti, hogy arra az esetre, hogyha az uj fizetésrendezés folytán egyes tisztviselők nem jutnának az azelőtt élvezett illetmények teljes összegét kitevő illetményhez, egy bizonyos pótlékban részesittessenek, erre nézve megjegyzem, hogy ez az eset nem állhat elő és nem állott elő eddig sehol, ahol áttekinthettük az illetményrendezés folytán kialakult viszonyokat. Mondom azonban, hogy igy bár feleslegesnek látszik a rendezés felvétele, a kiadott kormányintézkedésben arra az esetre is gondoltunk, hogy külön felvettünk egy intézkedést épen olyan értelemben, mint amilyen értelemben Szilágyi képviselő ur azt javasolta. Hogyha ezt le akarjuk fektetni a törvényben is

a ez ellen a magam részéről természetesen nem lenne észrevételem, mert hiszen ez csak egy biztosítékot képez, amely biztosíték, amely határozmány emberi számítás és előrelátás szerint nem jut alkalmazásba. Mármost, ami a családi pótlékok kérdését, illetve annak unifikálását illeti, megjegyzem, hogy a magam részéről kérnem kell a visszatérést a normális békebeli állapotokra abban az irányban is, hogy a családi pótlékok korhatára a különböző minősítésű alkalmazottaknál ugy, amint az annak idején volt, különbözőképen állapíttassák meg. Megjegyzem, hogy a magam részéről e tekintetben egy bizonyos koncessziót a rendeletben már csináltam is, mikor az állami rendszerű állami altisztekre megállapítottuk ezt, hogy ezek családi pótlék korhatára a huszadik évben állapíttassák meg. Én azt hiszem, hogy ezzel a koncesszióval, illetve ezzel az intézkedéssel elvettük az élét a kérdésnek ott, ahol az tényleg inkonzekvenciára vezethetett volna, és azt hiszem, hogy általában véve a rendezés egységesítésénél az a helyzet, amely a rendeletben lefektetett és amely a békebeli állapotoknak is megfelel, a jövőben megmarad. Mármost végül a hadviseltek pótlékára vonatkozó összegeket illetőleg óhajtok egypár szót szólni, megjegyezvén, hogy a magam részéről honoráltam azt a kívánságot, hogy a hadviseltek általában véve egész szolgálati idejük alatt részesüljenek egy bizonyos megkülönböztetett elbánásban, annyiban, amenyiben kapnak egy olyan összeget, amelyet más kollégái nem élveznek. Ezzel szemben — nézetem szerint — nem volna helyénvaló az, hogy ennek a szolgálatnak honorálását a magasabb fizetésű osztály illetményeivel eszközölnénk, tehát kvázi azt állapítanánk meg, hogy minden olyan harctéri szolgálatot teljesített alkalmazott egy ilyen magasabb fizetési osztályba tartozik, ha nem is címmel