Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. ministerein oki rendelet is, amely a jövedelmi cenzust szabályozza. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ott van a referensnél ! Szilágyi Lajos : S csodálatoskép ezt a rendeletet a kormány nem kivánja törvényerőre emelni, legalább is az előadó ur ez ideig ezt még be nem jelentette. Végül a mai hivatalos lapban megjent egy rendelet, — nem tudom, hogy a kormány törvényerőre kivánja-e majd azt emeltetni — amellyel külön leszek bátor foglalkozni. En egyiket sem szavazom meg, egyiket sem emelem törvényerőre ezen rendeletek közül. Én kértem a kormányt annak idején, hogy valaszszuk szót az indemnitási törvényjavaslatot. Nem tette. Reám ez akkor azt a benyomást tette, hogy a kormány azért nem fogadta el ezt az indítványomat, hogy az esetben, ha mi késlekedünk az indemnitással, akkor a tisztviselőknek azt lehessen mondani, hogy az ellenzék az oka ennek, mert az indemnitást nem engedi megszavazni, s a hadirokkantaknak is azt lehessen mondani, hogy a késedelemnek az ellenzék az oka, mert késlelteti a indemnitás törvényerőre emelését. így különböző rétegeket lehet egymás ellen rosszindulattal kijátszani. Reméljük, hogy ez nem fog megtörténni, azonban a kormányelnöki székből is hallottunk súlyos szemrehányásokat, amelyeket nekünk a legkíméletlenebb kritikával kellene visszadobnunk, mert azt kell mondai!unk, hogy ki van zárva, hogy maga a ministerelnök ur is elhigyje azt, amit mondott, hogy az ellenzék az oka annak, hogy 45 törvényjavaslat fekszik elintézetlenül a nemzetgyűlés előtt. Megállapítom azt, hogy ez a szakasz, amelyet most tárgyalunk, szigorúan katonai vonatkozású, s igy feltétlenül a véderő bizottsághoz tartozott volna. Nincs egyetlenegy képviselőtársam sem, a'ki be tudná nekem bizonyítani, hogy ennek a szakasznak katonai vonatkozása nincs, s mégis a pénzügyminister ur mulasztása folytán — amennyiben csak a pénzügyi bizottsághoz utaltatta ezt a törvényjavaslatot — ez a véderőbizottságot nem járta meg, s mi, akik a véderőbizottság tagjai vagyunk, csak vendégszerepelni mehettünk el a pénzügyi bizottságba, ahol meglehetősen korlátozva voltunk a felszólalásban. Emiltettem volt, hogy a jövedelemhatárnál egy csodálatos ujabb rendszerrel állunk szemben. A régi rendszerben ez nem volt ; a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák vagyoni viszonyait nem kutattuk, mert abból indultunk ki, hogy mikor hadba szólítottuk őket, akkor sem kutattuk a jövedelmüket (TJgy van! balfelöl.), következéskép, mikor kártérítéssel tartozunk nekik azért, amit keresetképességükben szenvedtek, akkor sincs jogunk jövedelmüket kutatni. Sajnos, már a múlt nemzetgyűlésnek egyesült pénzügyi és véderő-bizottsága más álláspontra helyezkedett s a bizottsági tárgyaláson keresztül eresztett egy évi augusztus hó 3-án, pénteken. 377 olyan eljárási módozatot, ahol a jövedelemhatárt kutatták. Ez a jövedelemhatár azt jelentette akkor, hogy akinek 36.000 korona évi jövedelme volt... Szabó Imre: Mikor volt az? Szilágyi Lajos: ...ez tavaly 1922 április 1-étől augusztus 30-án volt érvényben — mondom, akinek 36.000 korona évi jövedelme volt, annak nem nyújtott az állam semmiféle emelést a rokkantellátás terén, hanem fizette azt, amit a régi, ha jól tudom, az 1875 : LI. te. alapján néhány forintból álló rokkantellátás jelent. En már akkor aggodalmamat fejeztem ki az akkori kormánnyal szemben. Ezt a jövedelemhatárt rosszul szabták meg, nagyon alacsonyan állapították meg, s követeltem annak magasabbra emelését. Az események nekem adtak igazat, mert a kormánynak fokról-fokra kellett rendeleteket kiadnia. így pl. szeptember 1-én emelte a jövedelemhatárt 48.000 koronára, november 1-én 72.000 koronára, s most, július 1-je óta felemeltetett ez a jövedelemhatár 192.000 koronára, ha az illető ellátandó magános ember ; ha feleségével együtt lakik, ez a jövedelemhatár fel van emelve 288.000 koronára, ha még van egy fel nem nevelt gyermekük, 394.000 koronára, s ha két gyermekük van, 480.000 koronára. Ezen jövedelemhatárokon túl ma sem fizet a t. pénzügyi kormány egyetlen fillér emelést sem a rokkantaknak, hanem fizeti a régi, nevetségesen csekély összegeket, amelyek gyakran kevesebbet tesznek ki, mint a postai kézbesítőnek a kézbesítési díja. (TJgy van! a baloldalon.) Szabó Imre: Ráfizet! Szilágyi Lajos : En, mikor ma délelőtt a Budapesti Közlönyt kezembe vettem s mikor néhány nappal ezelőtt a 8 Órai Újságban olvastam, hogy minő mértékben fogja a kormány felemelni a hadirokkantak járandóságait, kerestem ezen rendeletek mögött nyomban egy másik rendeletet, amelyben a jövedelemhatárt is felemeli a t. kormány. Mert mégis csak nevetséges helyzetnek tartom azt, hogy a kormány kijön a nagy nyilvánosság elé azzal, hogy százszoroemeli a százszázalékos súlyos rokkant járandóságait, holott ezt az összeget egyáltalában nem kapja meg az a rokkant, ha neki véletlenül 192.000 koronánál több évi jövedelme van. A tisztelt népjóléti minister ur igazán nagy elismerésre tarthat számot, ha azt a számjegyet tárja elénk, hogy egy 100 százalékos tartalékos tisztnek 940.000 koronát fizet évente rokkantsági járulék gyanánt. Ez igenis tisztességes összeg, itt igenis a pénzügyministeri ceruza nem volt szigorú s mi igenis mély meghajlással fogadjuk az ilyen rendeletet. De ott van az az akadály, amiről hallgatnak, ami nincs a rendeletben s ami nem adatik a nagy nyilvánosság
