Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-167
354 A nemzetgyűlés 167. ülése 1923. évi augusztus hó 3-án, pénteken. nem lehet (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) és amit nem lehet olyannak tekinteni,, ami miatt ilyen kritikus végső gazdasági lépést kellene tenni ök. (Igaz ! ügy van ! Taps jóbbfelől és a középen.) Da, t. Ne mzet gyűl és, fel kell t ét élezne m erről kategóriáról, amelynek viselkedését eddig hazafiság szempontjából sohasem tudtam kétségbe-vonni — fel kell tételeznem mindaddig, amig ennek ellenkező] érői meg nem győznek, — hogy ha fizetés dolgában ez a kielégitő megoldás megtörtént is, mégis kell ezenfelül valami oknak lennie, amely őket ebbe a sztrájkba belevezette, (ügy van ! Felkiáltások jóbbfelől : Az izgatás !) Ha ez az ok —uj ból ismétlem — gazdasági természetű ; ha hivatali elbánásból származó, fellébbvalói viselkedésből, egyszóval a maguk szolgálati viszonyából előállott sérelmek voltak azok, amik ezt az utolsó csöppet a keserűség poharába tették, akkor ezeket sürgősen meg kell vizsgálni és meg kell szüntetni. Ha pedig tisztára politikai izgatás eredményéről van szó, — amit nem vagyok képes megállapítani, meit nem tudom feltételezni senkiről sem, hogy ilyen katasztrofális helyzetet politikai okokból idézzen elő, — akkor tessék az izgatókkal szemben a legerélyesebb eszközöket foganatba venni. (Elénk helyeslés és taps jóbbfelől és a baloldalon.) A kezdetnek azonban az objektiv vizsgálatnak kell lennie, hogy vannak-e olyan sérelmek, amelyeket a munkásság javára meg lehet szüntetni, mert azt hiszem, az orvoslás módját mindig itt kell kezdeni, lévén hasonló helyzetekben mindig ez a legjobb módja a dolognak. T. Nemzetgyűlés ! Én például az egyik kategóriáról, amelynek fizetése itt felemlittetett, azt voltam bátor kinyilvánítani, mint a magam felfogását, hogy az Emiltett fizetést a mai viszonyok között, arányba állitva azt a többi tisztviselői kategóriák javadalmazásával, elégségesnek kell tartanom. De ami például a mozdonyfütőket illet, a legutóbbi rendelet szerint egy elsőosztályu mozdonyf ütőnek van 58.000 korona havi fizetése, ami 100%-tel emelkedvén, 116.000 koronának, a természetbeni ellátás hozzászámitásának havi 200.000 koronának felel meg. (Felkiáltások jóbbfelől : És hozzá még az órapénz !) Ha mindezt hozzászámítom, kijön havi 200—250.000 korona. Már most én t. Nemzetgyűlés, a magam részéről nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez a fizetés tényleg megfelel-e annak a szolgálatnak . . . Karafiáth Jenő : Ez is 3 millió évente ! Haller István : . . . és azoknak a terheknek, amelyek ezekre a fűtőkre nehezednek. (Zaj jóbbfelől.) Mert ne felejtsék el t. képviselőtársaim, hogy a fizetés nagyságába bele kell számitanunk azt is, hogy ezek az emberek nem élhetnek otthoni eletet ; (ügy van! ügy van!) ezeknek sok készkiadásuk van, amit saját személyükre kell forditaniok, mivel állandóan idegen helyeken kell étkezniök, sokszor idegen helyeken kell aludniok is, úgyhogy ebből a többletből igen sokat kénytelenek lévén saját személyük kész kiadásaira elkölteni ; (Felkiáltások jóbbfelől : Nem áll !) családjuk részére nem jut annyi fizetés, amennyi az ismertetett kimutatásban szerepel, hanem, csak lényegesen kevesebb. Ezt feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha objektiv szempontból nézzük a dolgokat s nem szabad egyszerűen csak egy számot ideállitani anélkül, hogy meggondolnók, menynyit kell levonni abból a szolgálat természete folytán. T. Nemzetgyűlés ! Fel akarom hivni ebből az esetből kifolyólag a kormány figyelmét arra, hogy a jövőbeniegyen az eddiginél nagyobb gondja a munkaadó és munkás viszonyának kialakulására. Mert én most is tudok pl. egy tárgyalásról olyan esetben, ahol ugyancsak a sztrá.jk veszedelme fenyegetett, ahol ugyancsak egy közlekedési vállalatról volt szó, s ahol a keresztényszocialisták megtudván, hogy a sztrájkot itt is elhatározták, — meg is mondhatom, hogy a helyi érdekű vasutakról van szó — közbeléptek s a mi közbelépésünkre a sztrájk elhalaszt at ott azzal, hogy okvetlenül megpróbálják még egyszer az illetékes tényezőkkel ismertetni a helyzetet és kiprovokálni a megegyezést. Ma 10 óra tájban el is ment a munkások egy deputációja az illető vállalat vezetőségéhez, ahol azonban azt a választ kapták, hogy a vezetőség most egyébbel lévén elfoglalva, nem ér rá a tárgyalásra, jöjjenek 12 órakor. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ostobaság ! Bomirtság !) Akkor válaszoltak igy, amikor ezek az emberek gyűlésükön egy mái elhatározott sztrájkot felfüggesztve, mentek el a vezetőséghez, hogy megegyezést hozzanak létre. (Zaj balfelöl.) Es ntm kell azt gondolni, t. Nemzetgyűlés, hogy a fizetések mindenütt ugy vannak rendezve, mint a ministeri rendelet alapján a közi iszt visel ők fizetése. Ennél a vállalatnál például egy munkás kétheti f zetése 22.840 korona, egy hónapra tehát 44—45.000 korona, anr'ből a levonások után a két hét végén 12.856 koronát fizetnek ki, vagyis annyit, amennyiből két heti szolgálata után az a munkás másfél kiló zsirt sem tud venni. Egy másik kategória kétheti fizetése 23.080 korona, ismét egy másik kategóriáé egy hónapra 54.000 korona, más kategóriáké két hétre 24.600—26.160 korona, vagyis ezeknek a munkásoknak mindössze 40—50.000 korona havi javadalmazásuk van, amihez nem járul semmi néven nevezendő természetbeni ellátás, egyesegyedül az u. n. hatósági lisztfcllátásban részesülnek, ami annyit jelent, hogy kedvezményes áron jutnak liszthez, vagyis azért is fizetniök kell, csak kevesebbet. Ilyen alkalmakkor szerintem a kormánynak az a köteLsség^, hogy megelőzendő a bajokat, figyelmeztesse az illető vállalkozást arra, hogy szociális érdekből a munkások fizetése tekintetében tovább kell mennie még akkor is, ha ennek eredményeképen deficit mutatkoznék, mert ezt, is vállalnia kell, ha az üzemet az illető vállalkozás egyáltalában fenn akarja tartani ; mert lehetetlenség az, hogy 10.000 koronás zsir és 100.000 koronás cipőárak mellett ilyen bérért próbáljon valaki munkásokat foglalkoztatni, (ügy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! En szeretném megkérdezni