Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-166
344 r A nemzetgyűlés 166. ülése 1923, évi augusztus hó 2-án, csütörtökön. (Egy hing a jobboldalon : Szegény az eklézsia !) Azt kérdezem az igen t. kultuszminister úrtól, hogy ezt a faggyú-, zsir-, szalonna-, csizmadíjat és a harangozási díjat is el akarja-e vonni attól a szegény tanítótól. Ez is a kántori díjlevélben van benne, de mivel fog az a tanító harangoztatni, ha ezt a díjat elveszik tőle. Az a tanitó talán azért, mert ő az iskola igazgatója vagy vezetője, majd ingyen felkel hajnali három órakor, hogy megkong falu felett a harangot ? T. kultuszminister ur, ez a rendelet olyan állapotokat fog előidézni és olyan elkeseredést fcg kelteni országszerte a tanítóság körében, amelynek visszhangja lesz rövid időn belül. Baticz Gyula ; Kénytelen a tanitó nyakába kötni a harangot ! Drozdy GyŐZŐ: Világosan érthető, hogy a tanitó elsősorban tanitó és ezért külön fizetést kap. A kántcrságért való fizetését nem mint tanitó kapja, hanem azért a kánteri fizetésért, az öt-tiz holdért és egyéb mellékes járandóságért tartozik elmenni az Isten házába, tartozik temetni, tartozik kántori funkciókat végezni, tartozik az egyházi dolgokban segédkezni, tartozik gyönyörű énekeket dalolni az Egek Urának, tartozik himnuszekat küldeni az égbe, az Istenhez, de ezt a tanítói fizetésébe beszámítani a fennálló törvények és különösen népoktatási törvények értelmében akker sem lehet, ha mi egy ilyen rendeletet most a minister ur óhajtására törvényesítünk. Tudom, hogy a tanítóság nem fogja követni a ve sutasokat az ő útjukon, ők nem fognak sztrájkot csinálni, mert a tanítók nagyon jól tudják, hogy ha ezer évig meg lehetett ez az ország igazi komely kultúra nélkül, kibírná még addig az egypár esztendeig, amíg ez a kormányzat uralkodik. (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Pár napig !) Szomjas Gusztáv : Saját hazáját igy lekicsinyelni ! Nem hallgetcm. (Zaj.) Nagy Ernő : Világért sem a hazáját ! A kormányt ! B. Podmaniczky Endre : Magyarországról beszélt ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Drozdy GyŐZŐ : Kérem t. képviselőtársam, ha a statisztikát meg méltóztatik nézni és látja azt, hogy Európa kellős közepében még 40—45—50 százalék analfabéta van a vidéken . . . (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Szabőky Jenő : A régi liberális politika volt az oka, meg az osztrák uralom. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Drozdy GyŐZŐ : Nemcsak az országban, de még a képviselőházban is vannak analfabéták, akik helyesen irni nem tudnak. Itt van az a híres közbeszóló Patacsi képviselőtársam. (Nagy zaj.) Mint tanitó állapítom meg róla, hogy nem tud irni. Cserti JÓZSef : Államtitkár volt, tehát tud irni. Drozdy GyŐZŐ : Ha én azt mondom, hogy Magyarországon a vidéki lakosságnak 45 százaléka analfabéta, akkor igazat mondok, ezért vállalom a felelősséget, és hajlandó vagyok bebizonyítani, ha másból nem, Budaynak legújabb könyvéből, amely Magyarország statisztikai adatait ismerteti. Vargha Gobor : Egyes vidékeken Ï Nagy Ernő : Nem is általában mondta. Drozdy Győző : Nem hát ! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, tessék a beszédét folytatni, nem pedig beszélgetést folytatni. Drozdy GyŐZŐ : Bizonyos, hogy nagyobb kulturnivóra emelhettük volna az egész országnak kultúráját, ha a népokatással, a tanítósággal melegebb szívvel, nemesebb lélekkel foglalkoztunk volna. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) SzabÓky Jenő : A régi rendszer bűne és az osztrák uralomé. * Nagy Ernő : A nemzet koldusai ! (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Haller István igen t. képviselőtársamnak felszólalásához hozzájárulok. Helyeslem mindazokat, amiket ő mondott, csak egyet csodálok és azon gondolkozom, hogy miért ily késő daru távozása és levelek hullása idején? Miért nem akkor mondta ezt az igen t. képviselőtársam, amikor ő minister volt, miért nem terjesztette elő, hiszen ha ilyen lelkes beszédet tudott mondani a tanítói jajok és tanítói bajok mellett, akkor bizonyos, hogy ha a ministeri székből hangzottak volna el ilyenek törvényjavaslat formájában, ahoz valamennyien hozzájárultunk volna. Szabó Zoltán : Nehezebb megtenni, mint beszélni. (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Amikor ebben az országban olyan általánosan emelkedő a hangulat ; amikor emelkedik mindennek az ára, amikor napról-napra nagyobb fizetése van ebben az országban mindenkinek ; amikor a kormány nem győzi ujabb és ujabb címeken valahogy utolérni a koronát, a tisztviselők fizetésében is, vagy pedig csak megközelíteni az utolérést, ha már mindenkinek adnak, az első- és másodosztályú tisztviselőknek, ministereknek, stb. pótlékot adnak, miért épen hogy ettől a szerencsétlen kántortanítótól akarják elvenni a régi életszinvonalat. (Zaj.) Még értettem volna, ha a régi liberális érában csinálta volna a kormányzat ezt azért, hogy az egyházat büntesse s a tanítóit koldusbotra juttassa. De ma a keresztény kurzus idején a felekezeti tanítóknak és kántoroknak elvonni a jövedelmét, — a mai kurzusnak vignettájával ez nem egyeztethető össze. Ëpen ezért hozzájárulok valamennyi ellenzéki képviselőtársamnak indítványához és azokat elfogadásra ajánlom. Elnök : Szólásra következik ? (Senki !) Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Hivatali másodelődöm, Haller István t. barátom igen érdekes felszólalásban kívánta a tanítóság helyzetének javitását és erre Drozdy igen t. képviselő ur azt mondotta, hogy Haler t. barátom miért nem tette
