Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

. 304 A nemzetgyűlés 165, ülése 1923, maga azt mondta, hogy ha nem sajnálná az ott lévő szegény emberek holmiját, legjobbnak találná azt az egész telepet felgyújtani, annyira nem találja lakás céljára alkalmasoknak azokat a barakkokat. A népjóléti minister ur akkor el is rendeltetett holmi csekély javításokat a telepen. Nagyban és egészben azonban minden változatlan maradt. A legfontosabb javítás, amelyet elrendelt és amelyet meg is csináltak, az volt, hogy a barakk-telep közepén keresztülhuzódd utat, amely addig teljesen elhanyagolt állapotban volt és különösen esős időben térdig érő sárral volt borítva, salakkal beborittatta. Azt hiszem azonban, hogy ez nem annyira a barakklakók érdekében, mint inkább az ennek az útnak végén levő cipőgyárnak közbenjárására és érdekében rendeltetett el és hajtatott végre. Ugyanazokat a panaszokat mondhatjuk el most is, sőt fokozottabban, mint amelyeket már akkor elmondtunk a minister urnák. A barakktelepen, amely az útnál mélyebben fekszik, egyáltalán nincs sem járda, sem csatornázás. Aki látott valaha ilyen katonai barakktelepet, az tudja, hogy azokat nem látták el járdával és csatornázással. Az esztendők folyamán laza föld még jobban meglazult, úgyhogy amikor például esős nap van, akkor a lakók szinte még a lakásból sem tudnak kilépni, mert egyenesen belelépnek a térdig érő sárba. A magasabban fekvő útról levezető ut is annyira sáros, annyira süppedős, hogy pl. kocsival nem is lehet azon lehajtatni. A viz a lakások előtt állandóan tócsákban áll. Természetesen ilyenkor, amikor forró napok vannak, ez az eset nem áll fenn, de például a mai eső után még napokkal később is megláthatják azok, akik kimennek, hogyan áll ott nagy tócsákban a viz. A lakások, a barakhok mint ideiglenes épületek természetesen nincsenek ajtókkal és ablakokkal ugy ellátva, mint, ahogy egy emberi lakásra alkalmas épületet ellátni szoktak. Ezek az ajők és ablakok olyanok, mint kisebb színházaknál a színpadi díszletek, teljesen primitívek, rosszul csukódnak, annyira, hogy a legkisebb szél is kitöri az üveget az ajtóknál és ablakoknál Az egész telepon keresni kell az olyan lakást, ahol minden ablak épen maradt. A tetők és az oldalak valaha kátránypapirral voltak fedve, de ez az idők folyamán teljesen lerothadt ezekről az épületekről, ugy hogy oldalt a szél besivit, fentről pedig állandóan becsurog az eső ezeknek a szerencsétlen embereknek a lakásába, ugy hogy ezekben a lakásokban — ez nem mulatság, t. Nemzetgyűlés — esernyővel alszanak az emberek. (Mozgás.) A lakásban levő minden tárgy ; butor, fehérnemű és miden egyéb, teljesen tönkremegy, különösen, ha esik az eső. A padló a legtöbb lakásban rothadt. Amikor a népjóléti minister urnái voltunk emiatt panaszt tenni, akkor ő évi augusztus hó 1-én, szerdán, egy pár lakásban kijavíttatta a padlót. Hogy ezek az általános javítások miért akadtak meg, hol és kinél akadtak meg, azt nem tudom. Ezekben a lakásokban pince nincs. A padló alatt félelmetes üregek vannak; ezekben az üregekben összegyülemlik a víz és patkányokkal, egerekkel, férgekkel van tele. Megesett egy ilyen lakásban — nem is egyben, hanem több helyütt is, — ahol a konyha is padlózva van, hogy a konyha padlója annyira kirothadt, hogy az ott főző szegény munkásasszony a sparherttel együtt lezuhant abba a gödörbe, amely a padló alatt van. Az a nedvesség, amely a padló alatt öszszegyülemlik, természetesen felszivárog a falakba is és több méter magasságban tisztára salétromosak ezek a falak, amelyek között emberek, gyermekek, asszonyok laknak. Háromszázhatvan lakás van ezen a telepen. A 360 lakáshoz összesen tiz vízcsap van. Ezekben olyan gyenge a nyomás, hogy este, amikor a munkásasszonyok a munkából hazajőve, vizet akarnak venni, órákig kell sorba államok, hogy valamennyien elláthassák magukat vízzel. A nagy kiterjedésű telepen csak egyetlen egy tűzcsap van, ugy hogy ha ott véletlenségből tüz üt ki,nagyon könnyen meg fognak felelni a népjóléti minister ur kívánságának, mert tökéletesen lehetetlen lesz a tüz terjedésének gátat vetni. Ezenkívül a telep el van látva különálló illemhelyekkel. Hogy ott milyen borzasztó helyzet van, azt szavakkal leirni szinte teljesen lehetetlen. Ezek csaknem mind rosszak. A lefolyó, a vizöblitő mindegyiknél el van romolva, mindegyiknél javításra szorul, ennélfogva a szenny összegyülemlik ezekben a csészékben és onnét természetesen kifolyik a lakások elé, ugy hogy a lakások előtt hihetetlen szenny és bűz van. (Zaj és felkiáltások : Hallatlan !) Peyer Károly : Akkor csodálkoznak, hogy járványok vannak? Szomjas Gusztáv: Csodálkozom. Hiszen ez a rendőrség dolga is. Lehetetlen, hogy meg ne lássa. Pikler Emil : Más dolga van ! Kommunista gyártással van elfoglalva. (Zaj.) Peyer Károly: Nem mer a ministerrel kikezdeni ! Kéthly Anna: Lehetetlenség, hogy itt közvetlenül Budapest szíve mellett ilyen elhanyagolt állapotokat megtűrjenek. A tiszti orvos kint volt a múltkor. Nem tudom, hogyan tudott elmenni ezek mellett az állapotok mellett anélkül, hogy hivatalból fel ne emelje a szavát. A lakásoktól ugyancsak pár méternyire ott vannak a trágyadombok, a szemétdombok ; odahordják a házi szemetet, amelyet havonta egyetlen egyszer szállítanak el. Ez a házi szemét ebben a nagy hőségben ott van összegyűjtve, ott rothad,... Farkas István : Akárcsak Budapest utcáin