Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

24 'A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július hó 24-én, kedden. vényt, korrigáljuk és annak hiányait pótolj uk, akkor elsősorban azt kell tekint énünk, vájj on hol és milyen viszonyok között nem vált be az á földreformtörvény, amelyet közel három évvel ezelőtt hozott a nemzetgyűlés s ahol hiányokat tapasztalok, ahol korrigálásra van szükség, ott korrigálunk és ott pótoljuk a hiányokat. Ha a földrefermtörvényt a gyakorlati élet szempontjából vizsgálom, akkor azt látom, hogy a végrehajtást illetőleg a következőkben mutatkoztak nehézségek : A végrehajtás gyorsaságát, az igényelhető föld mennyiségét, minőségét és megszerzési módját, a vételár megállapítását és a hitel kérdését illetőleg. Az én véleményein szerint főleg ezekben a kérdésekben merültek fel nehézségek. Amikor tehát arról van szó, hogy a földreformtörvényt átformáljuk és átjavítsuk, akkor elsősorban ezekre a kérdésekre kell tekintettel lennünk. Az első kérdés tehát a végrehajtás gyorsasága. Valamennyien tudjuk, hogy a földreformtörvénynek végrehajtása ugy, mintahogy ma történik, nem elégítheti ki az igényeket. Olyan lassacskán megy végbe, hogy, ha ezen metódus szerint dolgozik tovább az Országos Földbirtokrendező Bíróság, akkor a földreform 15 év múlva sem perfektuáltatik, holott — amint tudjuk •— a földreformtörvény érvénye mindössze öt évre terjed ki. Rendkívül fontos tehát, hogy a törvény mielőbb végrehajtassék. (Ugy van! a baloldalon,) Fontos ez a termelés szempontjából, fontos a nép szempontjából és fontos a konszolidáció, a köznyugalom szempontjából. Ami a gyorsaságot illeti, erre nézve voltunk bátrak egy időben már indítvánnyal előáliani, nevezetesen azzal, hogy a gyorsítás szempontjából a bíróságnak bizonyos decentralizációját tartanok helyesnek. Nevezetesen, hogy megyénkint és járásonkint megyei, illetőleg járási kirendeltségek létesíttetnének, amelyek a törvény életbeléptetésével kapcsolatos előmunkálatokat végeznék és esetleg mint első-, illetőleg másodfokú hatóságok Ítélkeznének a megváltás lehetőségére, mértékére és árára nézve. Akceptálom azt a felfogást, amelyet imént közbeszólás alakjában Strausz igen t. képviselőtársam volt szives hangoztatni, hogy ez bizonyos szempontból idejét múlt dolog. Azt hiszem, akkor kellett volna ezt a decentralizációt meghonosítani, amikor a törvény életbeléptetése folyamatban volt, mindenesetre azonban a gyorsítás szempontjából, amit lehet, most is meg kell tenni. Egyrészt a tárgyaló birák számát kell szaporítani a lehető mennyiségig, másrészt pedig arra kell törekedni, hogy amely hatóságok és közigazgatási közegek soron kivül nem intézik el ezeket a földrendezőaktákat, azokat fegyelmi felelősség terhe mellett kell arra kényszeríteni. A földreformnovellában is van egy passzus, hogy a közigazgatási közegek soron kivül tartoznak ezeket az ügyiratokat elintézni. Tapasztaltuk azonban már, mit ér az ilyen passzus, ha büntetőrendelkezéssel nincs ellátva. Rendkívül fontos tehát, hogy amennyiben a gyorsítást komolyan akarjuk végrehajtani, vétessék be a készülő törvényjavaslat tervezetébe az, hogy az illetékes hatósági közegek fegyelmi felelősség terhe alatt köteleztessenek arra, hogy eljárásukban minden felesleges alakszerűséget mellőzve, a törvény gyors végrehajtását eszközöljék. Ami az igényelhető föld mennyiségére vonatkozik, itt is nagy nehézségek merültek fel. A helyzet itt az, hogy a törvény csak általánosan rendelkezik az igényelhető föld nagyságára vonatkozólag és jóformán a tárgyaló biró egyéni belátására bizza, kinek mennyit adjon. Minthogy pedig a biró — többezer igényről lévén szó — a viszonyok teljes ismeretét elsajátítani képtelen, rendelkezései sok esetben nélkülözik azt az objektivitást, amelyre az igénylők kellő megnyugvása szempontjából szükség volna. E tekintetben tehát határozott irányelveket kell felállítani, amelyet kellő ok nélkül a bírónak se legyen szabad átlépnie. Rendkívül fontos, hogy bizonyos határozott irányelvek állíttassanak fel az igényelhető föld mennyiségére nézve ; nevezetesen állíttassanak fel úgy a törpebirtok, mint a családi birtoknak nemcsak nagyságára, hanem minimumára nézve is. A törpebirtok maximumára nézve a törvény olyanténképen rendelkezik, hogy az három holdnál nagyobb nem lehet, a csalá.di birtok maximumát pedig 15 holdban szabja meg, a minimumra azonban egyáltalában nem történik intézkedés. Pedig rendkívül fontos volna, hogy e tekintetben is bizonyos határozott jogszabály alkottassék. Mert ha túlkicsíny darabokra szabdalják fel a nagybirtokot, akkor ezáltal a birtokpulverzációt mozdítják elő, ami közgazdasági szempontból egyáltalában nem helyeselhető. Tudok vidékeket, ahol 3—400 négyszögölet hasítottak ki úgyannyira, hogy azokon a vidékeken a község határához tartozó barázdák száma több mint 100 holdat tesz ki. Minthogy közgazdasági szempontból nagyon káros hatással van a birtoknak ez a pulverzációja, azért rendkívül fontosnak tartanám, ha kimondatnék, hogy pl. a törpe-birtok minimuma egy, vagy félholdnál — a magam részéről az egy holdat tartanám a legalkalmasabbnak — kisebb nem lehet. Ami a családi birtokot illeti, itt is rendkívül fontos egy jogszabály felállítása, Itt a maximuma 15 holdban van megállapítva, a minimuma azonban teljesen a biró belátására van bízva. Ez az oka annak, hogy az egyik biró igy állapítja meg, a másik pedig ugy és a földreformtörvény végre-, hajtása ahelyett hogy köznyugalmat hozna létre a faluban, annyira felzavarja a kedélyeket, hogy sokkal anarchisztikusabb állapotokat teremt abban a faluban, mint amilyenek azelőtt voltak. Nem okolom ezért a birót, mert nincs olyan határozott irányelv a törvényben, amely szerint nyugodtan indulhatna. Reá. hatással van az igényelhető föld tulajdonosa, s az igénylők is ; az egyik ezt bizonyítja, a másik pedig azt bizonyítja a bírónak, aki a mezőgazdasági termeléshez és