Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-165
A nemzetgyűlés 165. ülése 1923. amelyet én az igen t. pénzügyminister úrral közöltem, nem heti 12 és havonként 50, hanem heti 15 és havi 60 arany koronáról szól. Attól félek azonban, hogy a pénzügyminister ur azt a javaslatot nem fogadja el, s ezért abban a reményben, hogy inkább kevesebbet terjesztek elő s azt a minister ur elfogadja, ezt a javaslatot terjesztettem elő itt a Házban, amelyhez most a nemzetgyűlés hozzájárulását kérem. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Dénes István ! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Nekem csak stiláris módosításom van a 7. § a) pontjához. Meg vagyok róla győződve ugyanis, hogy az igen t. pénzügyminister urnák szándéka nemcsak az volt, hogy a szolgálati illetmények után járó általános kereseti adó tételeire nézve kapjon szabad kezet, hanem a munkabérviszonyból és járadékból származó kereset adótételeire vonatkozóan is. Ez az eredeti törvényben expressis verbis benne van s ennek következtében hiányos volna ez a törvényjavaslat, illetve ha törvénnyé válik, a törvény, ha csak a szolgálati illetményekre vonatkozóan állana fönn a pénzügyminister ur szabad rendelkezési joga. Csak stiláris módosítást akarok előterjeszteni arra vonatkozóan, hogy a munkabérviszonyból és járadékból származó kereset adótételeire vonatkozóan is szabad kezet adjon a javaslat a pénzügyminister urnák. Az összes interpretációk pontosan és határozottan kiemelik, hogy szolgálati illetmények után munkabérviszonyból és járadékból származó tételekről van szó. Ezért arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést és a pénzügyminister urat, hogy szíveskedjék a precizitás és tökéletesség kedvéért legalább is zárójelben belevenni ebbe a szakaszba ezt, amit javasoltam, s akkor a szakasz a következőképen hangzanék (olvassa): »A szolgálati illetmények után, ideértve a munkabérviszonyt és járadékot is« stb. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Viczián István! Viczián István: I. Nemzetgyűlés! Van szerencsém indítványozni, hogy a 7. § végére, mint uj h) pont a következő vétessék fel (olvassa :) »Eelhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az 1920. évi XXIY. te. 44. §-a második bekezdésének második pontjában az osztalékpapírokra, részvények stb. és nyereménykölcsönkötvényekre megállapított 3 korona értékpapír forgalmi adótételt 10 koronára felemelhesse.« Azt hiszem, hogy ma, amikor a tőzsdei spekuláció annyira túlteng, nem igényel bővebb megokolást az, hogy a tőzsdeadót fel kell emelni. . (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a felemelés, amelyet javasoltam, a mai háromtized százalékkal szemben még mindig csak egy százalék értékpapír forgalmi adót jelent. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy igen fontos életszükségleti cikkek után vagy a gazdáknak az élőállat és egyéb fontos gazdasági szükséglet után 3°/o-os forgalmi adót kell fizetni, még az évi augusztus hó l-én } szerdán. 287 érdekeltek is nagyon meglehetnek elégedve az általam javasolt mérsékelt adótétellel. (Helyeslés,) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Barthos Andor! Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel javaslatba hozom, hogy a 7. § b) pontjában előforduló »érvényben« szót »hatályban« szóval méltóztassék helyettesíteni, ugyancsak a szakasz g) pontjában az »érvényben álló« szavakat pedig »hatályban álló« szavakkal. Javaslatom indokai ugyanazok, mint amelyeket a 6. §-nál tett javaslatom alapjául előadni szerencsém volt. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Gaal Graston ! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! E szakasz két pontja olyan, amellyel szemben aggodalommal viseltetem. Az első a szakasz 1. pontja, amely a szolgálati illetményekre vonatkozó felhatalmazásról szól, amelyre nézve bátor vagyok aggályaimat a következőkben kifejteni. Nincs rettenetesebb és szerencsétlenebb helyzet, .mint ha az adózó nincs tisztában azzal, hogy melyek az ő kötelezettségei, ós különösen nehéz az ilyen eset akkor, ha annak a kötelezettségnek nem teljesítésével, nem kellő időben vagy nem kellő formában való teljesítésével a lehető legsúlyosabb bírságok és kettős fizetések sújtják az adózókat. A kereseti adóról szóló törvénynél már rámutattam arra a rettenetes komplikációra, amelyet ennek az adótörvénynek behozatala hozni fog, amely olyan könyvviteli és egyéb munkákat ró a munkaadókra, amelyeket azok, különösen a munkaadók egyszerűbb része győzni nem tud. Ez nézetem szerint ennek a szakasznak első pontja, amely erről a felhatalmazásról szól, csak súlyosbítani fogja. Eddig nagy keservesen csak megtanultuk valahogy a kereseti adóról szóló törvény különféle kulcsait és rendelkezéseit, abba annyira amennyire már beletanultunk és körülbelül tudtak, hogy melyek azok az öszszegek, amelyeket be kell fizetnünk s milyen időpontban kell azokat befizetnünk. Most azonban kap a minister ur egy felhatalmazást, amely korlátlanul megadja a minister urnák a jogot, hogy ezeket a kulcsokat különféleképen, akkor 3 amikor neki tetszik, a viszonyokhoz mérten változtassa, felemelhesse, leszállíthassa, szóval a legteljesebb mértékben saját tetszése szerint rendeleti utón szabályozhassa. Méltóztassék elképzelni, hogy mit jelent ez az adózóra nézve. Ha eddig a kereseti adóról szóló törvényt megszereztem magamnak, abból megállapíthattam, hogy melyek a kötelességeink, és azok szerint jártam el. A jövőben az adótörvényt helyettesíteni fogja a minister urnák mindenkor kiadandó rendelete, amely legjobb esetben a Budapesti Közlönyben lát napvilágot. A Budapesti Közlönyt pedig csak azok olvassák, akik halálra szánták magukat. Körülbelül az öngyilkossághoz hasonló aktus a Budapesti Közlöny rend39*
