Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

278 A nemzetgyűlés 165. ülése 19.23. ben lévő törvényes határozmányok szerint az ásványolajok kincstári részesedésére, a cukoradó kincstári részesedésére, a söradó-, stb, stb. kincstári részesedésre vonatkozó hitelek tartamát megrövidíthesse, vagy meghosszabbithassa, a kiadott kedvezményekre pedig bizonyos kamatdifferenciákat állapithasson meg. Ezenkívül ugyanennek a szakasznak utolsóelőtti "bekezdésében a mélyen t. pénzügyminister ur jóváhagyást kér abbeli intézkedésére, hogy a "folyó, 1923. évre az 1887: XIV. te. 1. §-ában foglalt dohánytermelési tilalom alól még kivételt tett. Az 1. §-ban felsorolt különféle kincstári árrészesedésekre és adókra vonatkozólag az a tiszteletteljes kérésem van a mélyen t. kormányhoz, hogy méltóztassék az eddigi gyakorlattól legalább abban a tekintetben eltérni, hogy a mezőgazdaság és kisipar üzeméhez feltétlenül szükséges különféle külföldi ásványolajakat, vagy ásványolajtermékeket épen olyan mértékben adóztassa meg a kormány, mint amilyen mértékben a Budapesten luxuscélokra használt különféle ásványtermékeket adóztatja meg. Teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy amikor az országnak többtermelésre van szüksége, akkor maga a kormány különféle adókkal és kincstári részesedésekkel a termelés eszközeit olyan mértékben drágítja, hogy azok a gazdaságok részére ma már jóformán igénybe nem vehetők, hasznavehetetlenek. Hivatkozom a benzinnel és nyersolajjal hajtott szántógépek és legkülönbözőbb mezőgazdasági gépek százaira, amelyek a gazdaságokban már évek óta ócskavasként hevernek a lomtárban, ahelyett, hogy produktiv termelő munkát végeznének a mezőgazdaság érdekében, mert ilyen magas árak mellett, amilyenek ma vannak, azoknak a mezőgazdaságban való használhatósága teljesen ki van zárva, nem fizeti ki magát és minden gazda kénytelen annak használatától elállni. Ha ezzel összehasonlítom a budapesti sibereknek az utcákon szaladgáló és az ember életét folyton veszélyeztető autóit, megértem, hogy ezeket a luxus, kényelmi célokat szolgáló eszközöket hajtó benzint, a mélyen tisztelt minister ur a lehetőségig megadóztatja. De a két benzin között különbség van, mert aki csak egy kicsit ért a dologhoz, az tudja, hogy a mezőgazdaságban az úgynevezett nehéz benzint alkalmazzák, mig az autóhoz a könnyű benzin szükséges, mert autók nehéz benzinnel nem mennek, mivel sokkal finomabb a gépezet és a nehéz benzin megakadályozza a működésben. Különbséget kell tenni tehát a mélyen tisztelt minister urnák a nehéz és a könnyű benzin megadóztatása között. A könnyű benzint nagyobb mértékben kell megadóztatnia, mert luxuscéít szolgál, de a nehéz benzin, amelyet a kisipar használ gépeinek hajtására és a mezőgazdaság a szállításoknál és különféle takarmányfélék előkészítésére szolgáló gépekhez, azt olyan mértékben drágítani, ahogyan ez itt történik, vagy csak azt a drágasáévi augusztus hó i-én, szerdán. got is fentartani, ami idáig van, teljes mértékben elhibázott pénzügyi politika. Abban az időben, amikor a benzinnek az ára csak egypár fillér volt, 18 fillér volt az ára kilónként békében, ma pedig 1000 korona az ára, — abban az időben a gazdaságokban alig tett ki egypár száz koronát a benzinköltség, mégis a kormányok, akkor is különbséget tettek, amennyiben akkor volt az úgynevezett adómentes benzin, amelyet a gazdaságoknak kiszolgáltattak, hogy a gazdasági üzemeket elősegítsék ; most pedig amikor kétszer inkább szükséges volna, hogy többet termeljenek a gazdaságok, nemcsak, hogy könnyítést nem kapunk, hanem egy kalap alá vesznek a budapesti síberek luxusautóival és a nehéz benzint ugyanolyan kulcs szerint adóztatják meg, mint a könnyű benzint, A másik, amit ugyanennél a kérdésnél fel kell hoznom, az, hogy teljesen lehetetlen azért, hogy Magyarországon két petróleumfinomitó gyár van, hogy e két üzem, amelynek a létalapja ebben az országban hiányzik, mert ma még csak arra sem lehet hivatkozni, hogy a monarchiában van petróleumforrás, amely ezeket a petróleumfinomitó gyárakat ellássa, mondom, lehetetlen, hogy ilyen két mesterségesen fentartott gyár kedvéért Magyarország termelését egyáltalában tönkretegyük. Biztos tudomásom van róla, hogy összehasonlithatlanul olcsóbban juthatnánk a petróleumhoz abban az esetben, ha a külföldről nem nyersolajként akarnók behozni, ha feldolgozott állapotban hoznánk be. De hogy ez a két gyár reuzálhasson és a Hitelbank, amelynek érdekköréhez tartozik, nem tudom biztosan, tehát, hogy ez a két gyár dolgozhasson és ne legyen kénytelen becsukni az ajtaját, megakadályozzák a petróleum kész behozatalát, amennyiben csak nyersolajat enged a kormány behozni. Ennek behozatala pedig rendkívül nehézségekbe ütközik, mert a román petróleumforrásokból nem hajlandók nyersolajat átengedni, s igy csak a messzebb lévő oroszországi petróleumforrásokból kapható. A két érdekeltség ezen veszekszik, és a kormány, ahelyett, hogy erélyesen közbecsapna és a mezőgazdaság és kisipar érdekeit képviselné, csupán azért, hogy ez a két gyár reuzálhasson, a harc támogatásába belemegy és mindenféle tiltó- és vámintézkedésekkel előmozdítja azt, hogy csak feldolgozatlan nyersolaj hozathassák he az országba, és miután csak egy helyről kapható, egészen természetesen sokkal drágábban lehet beszerezni, Ez a két petróleumfinomitó gyár, miután tudja, hogy semmiféle konkurrenciától tartani nem kell, természetesen ugy szabja meg a feldolgozott olajtermékek árát, amint az neki tetszik. Ez teljesen tarthatatlan állapot, és nem hiszem, hogy a nemzetgyűlésnek bármely tagja is hajlandó lenne a maga részéről tovább támogatni. Ez nem egyéb, mint az ország gazdasági életének meggyilkolása, két protekciós iparválvállalat fentartása kedvéért, amelynek létalapja