Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-165

Anemzetgyűlés 165. ülése 1923, kifelé fizet; ha képes arra, hogy az állampolgá­roknak külföldön lévő vagyonait lefoglalja és ma inditványt tesz bizonyos kölcsönök vissza­fizetése tekintetében : akkor nem talál egy jó szót sem azok részére, akik annak idején meg­tették kötelességüket hazájuk iránt? Ezt én fiskális szempontból is igen rossz taktikának tartom, mert hallottunk itt több oly hangot, amely azt mondja, vegyünk fel belföldi kölcsönt, apelláljunk a mi népességünkhöz. De ki lesz oly futóbolond, hogy csak egy fillér kölcsönt is adjon az államnak, ha azt látja, hogy a leg­kritikusabb pillanatban adott kölcsön tekinte­tében a kormány nem tesz semmit és a pénz­ügyminister ur teljesen elzárkózik a kérdés elől annak ellenére, hogy a pénzügyi bizottságban felszólaltam és a nemzet többsége, amely itt ül, elhanyagolja azt az értéket, mely a legbecsesebb az országban : a polgárok bizalmát a kormány iránt? Ki mutassa az erkölcs útjait, ha nem maga a kormány ? Adómorálról tudunk beszélni. Mindenkitől megköveteljük, hogy vallja be jövedelmét. Mi tudunk itt valorizációról beszélni, amikor a pénzügyminister ur mindenkitől kivétel nélkül a többszörösét kivánja az adójának lineáris alapon. Erről tudunk beszélni és az óriásira felduzzadt forgalmi adóról, mely mindenkit sújt, de arról nincs egy szava sem a pénzügy­minister urnák, hogy ezeket az embereket kár­pótolni kell valahogyan, vagy legalább Ígérvényt kell nekik adni a jövőre? A pénzügyminister ur arra gondol, hogy a valorizált adót legalább hadikölcsönkötvényekkel lehessen fizetni ? Sem­mit sem tenni, elhanyagolást mutatni az egész vonalon ; ezt nézetem szerint a nemzetgyűlés magáévá nem teheti, mert ha magáévá teszi, ezzel elveszti azt az erkölcsi alapot, hogy valaha ebben az országban belföldi kölcsönt felvehes­sen. Pedig nézetem szerint igenis szükség van erre a bizalomra minden tekintetben, hogy bel­földi kölcsön alapján szanálhassuk az országot, mert nem látom, hogy oly könnyen hozzájut­hatnánk a külföldi kölcsönhöz és ezzel felsegít­hessük gazdaságunkat. De ha nemcsak azt látja a népesség, hogy abból, amit a leg­szentebb lélekkel adott a haza oltárára, nem kap vissza semmit, hanem azt az ellentétet is látja, hogy mig az egyik oldalon leadták ezt a pénzt a haza oltárára, a másik oldalon pedig egy garast sem adtak, hanem a pénzükön érték­papírt, házat vagy egyebet vettek, ha ezt a két ellentétet odaállítják ugy, hogy az erkölcsösek veszítenek, a romlottak pedig nyerészkednek, ha az állam maga állítja ezt a példát a népes­ség elé, az ilyen állam megérdemli, hogy elpusz­tuljon. A t. pénzügyminister urnák e tekintet­ben a fiskális szempontokat teljesen távol kell tartania magától. Fábián Béla : Egészen jelentéktelen összeg ! Sándor Pál : A fiskális szempontok e tekin­tetben nem mérvadók. A fiskális szempontok évi augusztus hó 1-én, szerdán. 275 ebben az esetben az állam morális érzése mel­lett el kell hogy törpüljenek, a fiskális felfo­gásnak e tekintetben semmi helye nincs és az államnak gondoskodnia kell arról, hogy ezekkel az adósságokkal valami történjék. Arra is óhajtok appellálni, hogy nem is volt olyan nagylelkűség az, amikor annak idején a pénzügyminister ur a fehér bankókat bevál­totta 20°/o-kal. Azokat a fehér bankókat, ame­lyeket a bolsevisták bocsátottak ki, 20°/o-kal beváltotta, pedig ez akkor még nagyon jó pénz volt. Ma nem kérek annyit, mint amennyit ak­kor adtak, de ha a pénzügyminister ur akkor be tudta váltani a bolsevista fehér pénzt 20% kékpénzért, akkor most is kell találnia aközt a sok milliárd között, amelyeket megszavazunk a legkülönbözőbb célokra azt a részt, amelyet odaadjon a hadikölcsönök ellenében, vagy leg­alább ígéretet tegyen erre. Nem zárkózom el az elől, hogy a pénzügy­minister urnák rettenetesen nehéz a helyzete. Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügy­minister ur állandó gondokban van az állam finan­ciái miatt, de tisztában volt már akkor is, amikor ebbe a nehéz állásba jutott, azzal, hogy mit vállalt el. Teljesen tisztában volt már akkor, hogy rettenetes helyzetbe fog kerülni az ország. Talán nem gondolt ilyen nehéz helyzetre, de azt hiszem, szeme előtt lebegett, hogy igenis nehéz lesz a helyzete. Nehéz helyzet azonban nem lé­tezik ott, ahol becsületbeli adósságról van sző. Ha a Nemzeti Kaszinóból kigolyózzák azt az embert, aki kártyaadósságát 24 óra alatt nem fizeti meg, akkor ki kell golyózni azt a nem­zetet is a nemzetek sorából, amely ilyen becsü­letbeli adósság tekintetében, mint a hadikölcsön, abszolúte semmit sem intézkedik. Ez az emberi és nemzeti kötelesség annál nagyobb, mert épen azok iránt a szegények iránt, akik annakidején ilyen hadikklcsönt jegyeztek, kell méltányosnak és elnézőnek lenni. Elnök *. Két óra van, kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Sándor Pál : Végzek rögtön, ha méltóztat­nak még öt percet engedni. Elnök : Azt hiszem, a nemzetgyűlés hozzá­járul. Sándor Pál: Nem óhajtom a vitát hosszab­bítani. Kérem a pénzügyminister urat, tegye lehetővé hozzájárulásával, hogy amit indítvá­nyozni fogok, azt a Ház elfogadja. Indítványom kétrendbeli. Az egyik a következőképen szól (olvassa): »1. A Nemzetgyűlés megállapítja, hogy Magyarország összes honosított hadiköl­csöneit, amelyeket bebizonyithatóan személyesen jegyeztek, becsületbeli adósságának tekinti és ezeket teljes békeórtékben fogja beváltani. 2. Minthogy azonban az állam pénzügyi helyzete ezt ma lehetetlenné teszi, utasítja a nemzet­gyűlés a pénzügyministert, hogy az összes köt­vényeket haladéktalanul bankóval váltsa be, de

Next

/
Thumbnails
Contents