Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-165
Anemzetgyűlés 165. ülése 1923, kifelé fizet; ha képes arra, hogy az állampolgároknak külföldön lévő vagyonait lefoglalja és ma inditványt tesz bizonyos kölcsönök visszafizetése tekintetében : akkor nem talál egy jó szót sem azok részére, akik annak idején megtették kötelességüket hazájuk iránt? Ezt én fiskális szempontból is igen rossz taktikának tartom, mert hallottunk itt több oly hangot, amely azt mondja, vegyünk fel belföldi kölcsönt, apelláljunk a mi népességünkhöz. De ki lesz oly futóbolond, hogy csak egy fillér kölcsönt is adjon az államnak, ha azt látja, hogy a legkritikusabb pillanatban adott kölcsön tekintetében a kormány nem tesz semmit és a pénzügyminister ur teljesen elzárkózik a kérdés elől annak ellenére, hogy a pénzügyi bizottságban felszólaltam és a nemzet többsége, amely itt ül, elhanyagolja azt az értéket, mely a legbecsesebb az országban : a polgárok bizalmát a kormány iránt? Ki mutassa az erkölcs útjait, ha nem maga a kormány ? Adómorálról tudunk beszélni. Mindenkitől megköveteljük, hogy vallja be jövedelmét. Mi tudunk itt valorizációról beszélni, amikor a pénzügyminister ur mindenkitől kivétel nélkül a többszörösét kivánja az adójának lineáris alapon. Erről tudunk beszélni és az óriásira felduzzadt forgalmi adóról, mely mindenkit sújt, de arról nincs egy szava sem a pénzügyminister urnák, hogy ezeket az embereket kárpótolni kell valahogyan, vagy legalább Ígérvényt kell nekik adni a jövőre? A pénzügyminister ur arra gondol, hogy a valorizált adót legalább hadikölcsönkötvényekkel lehessen fizetni ? Semmit sem tenni, elhanyagolást mutatni az egész vonalon ; ezt nézetem szerint a nemzetgyűlés magáévá nem teheti, mert ha magáévá teszi, ezzel elveszti azt az erkölcsi alapot, hogy valaha ebben az országban belföldi kölcsönt felvehessen. Pedig nézetem szerint igenis szükség van erre a bizalomra minden tekintetben, hogy belföldi kölcsön alapján szanálhassuk az országot, mert nem látom, hogy oly könnyen hozzájuthatnánk a külföldi kölcsönhöz és ezzel felsegíthessük gazdaságunkat. De ha nemcsak azt látja a népesség, hogy abból, amit a legszentebb lélekkel adott a haza oltárára, nem kap vissza semmit, hanem azt az ellentétet is látja, hogy mig az egyik oldalon leadták ezt a pénzt a haza oltárára, a másik oldalon pedig egy garast sem adtak, hanem a pénzükön értékpapírt, házat vagy egyebet vettek, ha ezt a két ellentétet odaállítják ugy, hogy az erkölcsösek veszítenek, a romlottak pedig nyerészkednek, ha az állam maga állítja ezt a példát a népesség elé, az ilyen állam megérdemli, hogy elpusztuljon. A t. pénzügyminister urnák e tekintetben a fiskális szempontokat teljesen távol kell tartania magától. Fábián Béla : Egészen jelentéktelen összeg ! Sándor Pál : A fiskális szempontok e tekintetben nem mérvadók. A fiskális szempontok évi augusztus hó 1-én, szerdán. 275 ebben az esetben az állam morális érzése mellett el kell hogy törpüljenek, a fiskális felfogásnak e tekintetben semmi helye nincs és az államnak gondoskodnia kell arról, hogy ezekkel az adósságokkal valami történjék. Arra is óhajtok appellálni, hogy nem is volt olyan nagylelkűség az, amikor annak idején a pénzügyminister ur a fehér bankókat beváltotta 20°/o-kal. Azokat a fehér bankókat, amelyeket a bolsevisták bocsátottak ki, 20°/o-kal beváltotta, pedig ez akkor még nagyon jó pénz volt. Ma nem kérek annyit, mint amennyit akkor adtak, de ha a pénzügyminister ur akkor be tudta váltani a bolsevista fehér pénzt 20% kékpénzért, akkor most is kell találnia aközt a sok milliárd között, amelyeket megszavazunk a legkülönbözőbb célokra azt a részt, amelyet odaadjon a hadikölcsönök ellenében, vagy legalább ígéretet tegyen erre. Nem zárkózom el az elől, hogy a pénzügyminister urnák rettenetesen nehéz a helyzete. Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminister ur állandó gondokban van az állam financiái miatt, de tisztában volt már akkor is, amikor ebbe a nehéz állásba jutott, azzal, hogy mit vállalt el. Teljesen tisztában volt már akkor, hogy rettenetes helyzetbe fog kerülni az ország. Talán nem gondolt ilyen nehéz helyzetre, de azt hiszem, szeme előtt lebegett, hogy igenis nehéz lesz a helyzete. Nehéz helyzet azonban nem létezik ott, ahol becsületbeli adósságról van sző. Ha a Nemzeti Kaszinóból kigolyózzák azt az embert, aki kártyaadósságát 24 óra alatt nem fizeti meg, akkor ki kell golyózni azt a nemzetet is a nemzetek sorából, amely ilyen becsületbeli adósság tekintetében, mint a hadikölcsön, abszolúte semmit sem intézkedik. Ez az emberi és nemzeti kötelesség annál nagyobb, mert épen azok iránt a szegények iránt, akik annakidején ilyen hadikklcsönt jegyeztek, kell méltányosnak és elnézőnek lenni. Elnök *. Két óra van, kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Sándor Pál : Végzek rögtön, ha méltóztatnak még öt percet engedni. Elnök : Azt hiszem, a nemzetgyűlés hozzájárul. Sándor Pál: Nem óhajtom a vitát hosszabbítani. Kérem a pénzügyminister urat, tegye lehetővé hozzájárulásával, hogy amit indítványozni fogok, azt a Ház elfogadja. Indítványom kétrendbeli. Az egyik a következőképen szól (olvassa): »1. A Nemzetgyűlés megállapítja, hogy Magyarország összes honosított hadikölcsöneit, amelyeket bebizonyithatóan személyesen jegyeztek, becsületbeli adósságának tekinti és ezeket teljes békeórtékben fogja beváltani. 2. Minthogy azonban az állam pénzügyi helyzete ezt ma lehetetlenné teszi, utasítja a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy az összes kötvényeket haladéktalanul bankóval váltsa be, de
