Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-160
À nemzetgyűlés 160. ütése 1923. évi Julius hó 24-én, kedden. 15 Friedrich István: Vagy kérdezzük, t. képviselőtársaim, talán a ruténektől, hogy mi a demokrácia? Menjünk talán Erdélybe és kérdezzük az erdélyi románoktól, hogy mi a demokrácia? Kérdezzük a székelyektől? Hol van itt a demokráca? Rothenstein Mór: Magyarországon! (Nagy derültség jobb felől.) Urbanics Kálmán: Csakhogy egyszer igazat mondott ! Várnai Dániel: Ez vádbeszéd a soviniszta nemzeti politika ellen. Friedrich István : Nem vagyok tehát tisztában azzal, hogy mikor itt olvasom a visszaérkeztem után, hogy különböző oldalról azt ajánlják, hogy ebben az országban is olyan demokrácia legyen, mint a külföldön, hogy mit értenek ez alatt. Azt kérdeni tisztelettel : melyik külföldön, hol? Rupert Rezső : Például Angliában ! Friedrich István : Egy demokráciát ismerek, amely mintaképül szolgálhat, valamennyien le is borulunk ez előtt, s ez az amerikai demokrácia. Várnai Dániel: Isten ments! Propper Sándor: Hát az angol? (Zaj a szélsöbaloldaJon.) Friedrich István : Méltóztassék megnézni : az amerikai demokrácia a wilsoni elvek megbukása után visszavonult az európai harctérről és szintén megfigyelő álláspontra helyezkedett. Miért? Mert Amerika egészen biztosan tudja, hogy a mai Európa igy fenn nem állhat, hiszen minden újságot olvasó ember is látja, hogy utána fog menni Anglia, mindenki azt is tudja, hogy a harmadik Olaszország lesz, amely utána fog menni. Ez pedig a Lloyd George és Nítti által hirdetett békereviziős irányzat. Pikler Emil: Mi lesz Mussolinival? Nitti és Mussolini nagy különbség ! Friedrich István : Ha azt kivánják, t. képviselőtársaim, hogy Mussoliniról is mondjak egy mondatot, a legnagyobb készséggel rendelkezésükre állok. Mussolini volt Olaszországnak az a nagyszerű embere, aki megint csak a demokrácia és a nacionalizmus összeforrasztásával az egész nemzetet talpraállitotta. Pikler Emil : Szóval az olasz Friedrich István ! Friedrich István : Engem ön kigúnyolhat, lemocskolhat, ezzel azonban a tényeken nem változtat. Pikler Emil : Ez nem lemocskolás. Ez dicsőségére válik ugy Mussolininak, mint önnek ! Barthos Andor : Mussolini nem tűrné meg ezt a hangosságot ! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! A magyar nemzet külpolitikai orientációja ma nagyon nehéz. Nehéz azért is, mert a bölcsesség itt ebben az országban túl nagy. Itt mindenki azt hiszi, hogy ha valaki egy őszinte szót szól, akkor már a hazájának ártott. Most is látom egyes arcokon, hogy azt gondolják : Hogy lehet -igy beszélni, hogy lehet ilyen kárt csinálni a külföldi kölcsönnek, hogy lehet igy a kormány külpolitikáját aláásni? Látom ezt ezeknek az uraknak az arcán, s mégis abban a tudatban mondom el a továbbiakat is, hogy ez az én kötelességem és ez az egyedüli ut, amelyen nekünk ma — legalábbis az ellenzéknek — haladnunk kell. Pikler Emil: Most már nem árthat! Most már minden mindegy ! (Ellenmondások jobb felöl.) Friedrich István : A lengyel néppel a magyar nemzet a történelem nehéz évszázadaiban mindig megtalálta a kapcsolatot és barátságos közeledést. Most végtelen sajnálattal és nagy aggodalommal látjuk, hogy a lengyel nemzet felszabadulása után politikáját egészen Parishoz kapcsolta. Lengyelországnak számolnia kell azzal, hogy az orosz és a német nacionalizmus feltámadása után választania kell, békét kell keresnie balra is, jobbra is, áldozatokat kell hoznia, meg kell egyeznie Mi, a magyar nemzet, ezer év óta sohasem tudtunk más nemzet zsoldjába állani, mi mindig függetlenek voltunk s a becsületes elhatározás útját követtük. Nagy aggodalommal nézzük a lengyel nemzetnek mai politikáját és attól félünk, hogy északi testvéreink e nagy hibája talán nem is olyan soká, nagyon kegyetlen csalódásokat fog hozni nemcsak az ő részükre, hanem a mi részünkre is, akik valóban nagy szeretettel emlékezünk meg történelmünk minden lengyel vonatkozású mozzanatáról. T. Nemzetgyűlés! A világháború folyamán szövetségeseink voltak a törökök, a bolgárok és a németek. A szövetségesek közül ketten, hála Istennek, már talpraálltak, és az a német nemzet, amely ma legnehezebb napjait éli és a Ruhr-Gebieten a világháborút folytatja, joggal várhatja, hogy a magyar nemzet szimpátiájának legalább egy kis megnyilvánulását küldje el a Ruhr-Gebiet felé. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Német katonák véreztek a magyar földért, és magyar katonák vére ömlött Németország földjén. Ezt a kapcsolatot nem lehet szétszakitani. De a nagyszerű, komoly és államférfiúi magyar külpolitika majd akkor akarja megint továbbfüzni a német szálakat, amikor a hatalmas német géniusz már feltámadt. Pedig ekkor már el fogunk késni, t. Nemzetgyűlés. (Igaz ! Ugy van !) Mert ha jó volt nekünk a német Erdélyben, ha jó volt Máiamarosban, akkor legyen jó a mostani keseriiségteljes napjaiban is. És lehet csinálni a nagy és bölcs diplomáciának azt, amit épen akar, de mi primitív magyarok, akik mindig nyugatról várjuk a kultúrát és a demokráciát, szivünk minden jó érzésével tiltakozunk mint jogtalanok és mint tehetetlenek azon rettenetes eljárás ellen, amelyet a franciák ott a Ruhr-Gebieten a németekkel szemben követnek. (Igaz! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Arra még nem volt példa a világon, ami ott történik. Méltóztassanak elolvasni, Nitti második könyvében is leirja,
