Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-163

À nemzetgyűlés 163. ülése 1923, évi július íió 27-én, pénteken. 171 hogy Jugoszláviának számos nemzetisége közül különösen a mohamedánok meg fognak mozdulni ennek hatása alatt, (Ugy van! jobb felől.) Meg vagyok róla győződve, hogy ugy, amint a világháború a Balkánról indult ki, épugy a Balkánon fog az ismét befejezést nyerni. (Ugy van! jobbfelől.) S én ugy látom, hogy ebben a konflagrációban a mi kilátásaink kedvezők. Ha diplomáciánk nem követ el további hibákat, nem engedi nemzetközi jelentőségünk további elposványositását, ha kellő gerinccel alá tudja támasztani a mi törekvéseinket, hogy a diplomáciai hatalmi kij egecesedésnek súlypontja Magyarország legyen : akkor igenis mi fogunk a Balkánon diktálni, mi leszünk Anglia és Olaszország hatalmi exponenseivé s akkor én merem ma mondani azt, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Mert ha Jugoszlávia eltűnik, akkor mi Törökország és Bulgária révén oly hatalmi poziciót biztosítunk magunknak, amilyennel a múltban nem birtunk volt. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Sándor Pál : Ez legyen az útja a Jugoszláviával való megértésnek ? Bogya János : Ezért keresi Jugoszlávia a megértést .... Sándor Pál : Dehogy keresi ! Bogya János : . . . ezért jelentkezett Jugoszlávia most, mert Jugoszlávia látja a veszélyt, Ezért közelednek a csehek is. Sándor Pál : Ilyen beszéddel nem lehet Jugoszláviával barátkozni ! Bogya János : Nem is kell, nem is szabad. Friedrich István : ö nem kormánypárti, ez tévedés ; ő ellenzéki beszédet mond. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! Első pillanattól kezdve az volt az álláspontom, hogy megértésre csak ott lehet számítani, ahol ennek megvannak a reálpolitikai alapjai. Jugoszláviánál és Csehországnál nincs megértésre kilátás, ott megértést keresnie a diplomatának nem is szabad. Jugoszlávia és Csehország kérlelhetetlen ellenségek, akik az elmondott koncepcióknál fogva feltétlenül Magyarország létére törnek. Törnek pedig Magyarország létére a modern diplomácia eszközeivel, azokkal az eszközökkel, amelyeket Anglia talált fel. Törnek azon eszközökkel, amelyekre én egy december 6-án megtartott interpellációmban mutattam volt reá, és amely eszközöket kiváló angol diplomaták jelöltek meg mint ilyeneket a világ előtt. Ezzel felelek Sándor Pál képviselő urnák az ő közbeszólására. Bismarck mondotta azt, hogy (olvassa) : »Államokat forradalmasítással veszélyeztetni, évek hosszú sora óta fegyvere Angliának.« Ugyanezt a gondolatot fejezte ki lord Cunnings, aki azt mondotta (olvassa) : »Ha Anglia egy háborúban valaha részt vesz, zászlaja alatt egyesítve fogja látni az ellenséges állam összes nyugtalan és elégedetlen elemeit, tekintet nélkül arra, hogy a csatlakozásra lesz-e okuk vagy sem.« Lord Northcliff mondotta (olvassa) : »Propaganda a világháborúban többet ártott a központi hatalmaknak, mint a tengeri blokád vagy a tank.« (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Itt mutattam meg a kisentente-nek velünk szemben érvényesülő fegyvereit ; itt mutattam meg azt, hogy a kisentente mikép támad bennünket. Akisentente olymódon támadj a ellenségét, Magyarországot, hogy itten a nyugtalan, az elégedetlen elemekre igyekszik rátenni a kezét, itt a konszolidáció munkáját igyekszik megakasztani, a konszolidációnak áll az útjába azért, hogy Magyarország ne legyen erős, ne legyen nemzeti. Ugyanezt tette Bismarck is Franciaországgal akkor, amikor legyőzte azt. Adományozta Franciaországnak azt a bizonyos boldogító demokráciát, amely demokrácia megfosztotta Franciaországot nemzeti jellegétől és lehetetlenné tette számára azt, hogy mint hatalmi faktor jelenjék meg Európában. A modern diplomáciának igenis ez a leghatalmasabb fegyvere, hogy az ellenségnek azt a bizonyos nemzetközi demokráciát adja, amely demokráciánál a súlypont a világnézetre, nem pedig a nemzeti eszmére esik. S nekünk épen ezért kell védekeznünk azon ügyesen beállított támadásával szemben a szélsőbalnak, amely világnézeti szempontokat olykép igyekszik előtérbe helyezni, bogy a támadás maga könnyen megtévesztheti még a jó hazafit is, mert hiszen a kultúra iránt mindenkiben érzék van. Akkor, amikor ilyen Drozdy-féle támadások történnek a nacionalizmus ellen itt a boldogító demokrácia jegyében, akkor nekünk igenis arra kell gondolnunk és nyitott szemmel kell látnunk azt, hogy a világ, az emberiség kultúrája követeli meg azt, hogy a kultúrnépek mint nemzetek, mint államok éljék kulturéletüket. Ennélfogva a kultúrának első követelménye az, hogy szolgáljuk a nemzeti érdeket, szolgáljuk a haza érdekét. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Oly kulturérdek, amely általános emberi szempontokat igyekszik érvényesíteni a haza rovására a politika terén, nem létezik. A szószékről a templomban lehet ilyen eszméket hirdetni, de nem az ország templomában, a nemzetgyűlésen. Itten egy kötelesség van, s ez az, hogy a nemzeti erőt mikép fejlesszük, a nemzet erejét mikép emeljük. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha Magyarország nemzet akar lenni, ha Magyarország élni akar, akkor.harcra készen kell lenni, harcra készen kell az események szemébe nézni, mert az élet küzdelem és küzdelem nélkül eredményt elérni nem lehet. En meg vagyok róla győződve, hogy ez a harcrakészség a magyar nemzetben, amely egy évezreden át, egy évezred annyi viharában állta meg helyét, ma is megvan s ha üt az óra, mindenkiben meglesz. Én meg vagyok róla győződve, hogy dacára azon szerencsétlen gazdasági politikának, amely itt lehetetlen gazdasági állapotokat teremt, a magyar szívben az elégedetlenségnél még mindig erősebb lesz a nemzeti gondolat, (Igaz ! Ugy van !) s még mindig elegendő hazafi lesz arra, hogyha arról lesz szó, hogy győzzünk vagy elbukjunk, akadnak férfiak, akik oda-