Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-162

A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. évi július hó 26-án, csütörtöhön. 133 Azzal a megállapítással éltem, hogy a budgetirozás bizonyos átgondolást igényel s ezért most már kedvem támadt arra, hogy tovább tallózzak a költségvetésben. Az úgynevezett kisebb tárcák költségvetésében, az Országos Földbirtokrendező Biróság háztartásának előirányzatában, különös jelenségek ötlenek szemünkbe, amelyek ismét csak különös színben tüntetik fel a kormányzó urat, mert az ő személyével hozzák szoros kapcsolatba. Elvi szempont, hogy a kiadások természetük, jellegük, céljuk, rendeltetésük, feladatuk, szerint tagozódnak. Most azt látom az Országos Földbirtokrendező Biróság háztartásában, hogy itt külön cím alatt illesztették be a vitézi széktartóság háztartásának a kiadásait. Erre egy mélyebben biráló egyenesen megütközik. Hogyan jutott ez az intézmény az Országos Földbirtokrendező Bírósággal egy firma alá, hogy ugy fejezzem ki magamat. Hiszen ezt nem kell dugdosni, a vitéz katonák nyílt homlokkal jöhetnek, ha csakugyan vitézekké avatták őket. Ezt dokumentálni kell az egész magyar társadalom előtt és külön kell szankcionáltatni a költségvetésben és a költségvetési törvényben, nem pedig egy gyűjtőfogalom alá fogni, amelylyel semmiféle anyagi, szellemi vagy jogi nexusba nem hozható. Én egyénileg abban a nézetben vagyok, hogy a vitézi rend alapítása kissé korai volt. Törvény sincs rá. Ne méltóztassanak engem félreérteni, én a vitézi katonáknak mindent megadok pénzben, erkölcsi elismerésben, de nemcsak azért adom meg, mert jutalmat kívánok részükre biztosítani, hanem példát is akarok ezzel statuálni. De ha mint ilyen, a vitézi rend szép is, keresem a jogalapját. Horváth Zoltán igen t. képviselőtársam pragmatikusan sorakoztatta fel azokat az alkotmányjogi törvényeket, amelyeket az előző és ez a nemzetgyűlés hozott. Ezek alapján azt a megállapítást tette, egészen helyesen és egészen tárgyilagosan, hogy a mai magyar alkotmány csak ideiglenes. Kérdem, hogyan fakadhat egy ideiglenes alkotmányból egy örökös vitézi rend, amikor maga a létesítő alkotmány s annak minden összetétele ideiglenes. De nagyon eltértem a tárgytól, mert én csak a budgetirozás szempontjából akartam rámutatni arra, hogy milyen félreértéseket okozhat a budgetjog helytelen kezelése, amelyre vonatkozó fejtegetéseim miatt a túloldalról annyi lekicsinylő megjegyzést kapok. Tovább kell folytatnom. Ugyancsak a kis tárcák között mit látok? Egy nagy alkotmánysérelmet, amelyet erről a helyről kell kifogásolnom, amely egyik minister urat érte. Nem az ő személyével foglalkozom. Nekem nincs szerencsém őt közelebbről ismerni, csak ismerem a tudását, készültségét arra a hivatáskörre, amelyet vállalt. Azt nagyrabessülöm. Ha végigtekintem ezt a költségvetési előirányzatot és keresem benne a közélelmezési minister ur tárcáját, akkor azt látom, hogy őt megtették irodafőnökké a ministerelnökségnél és besorozták oda az ő egész gazdálkodását. Mintha ezt meg lehetne tenni ! Ez homlokegyenest ellenkezésben van a ministeri felelősségről szóló törvénnyel. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) 0 ugyan tárcanélküli minister, ami annyit jelent, hogy nincs rendelkezési joga az államgazdaság felett, de olyan minister, mint bármelyik, aki a bársonyszékben ül. Nem is az alakiság miatt, nem is a tekintély kérdése szempontjából hozom ezt ide, hanem a ministeri felelősség érvényesítése szempontjából, amely őt az utalványozásoknál terheli. Ha ez a tétel be van illesztve a ministerelnökség háztartásába, ez azt jelenti, hogy ez ép ugy, mint minden, ami oda be van illesztve, a mínisterelnök ur felelőssége alá tartozik ami alkotmányunk szerint. Ezt is ide kellett hoznom, nehogy ez tovább húzódjék a következő költségvetéseken is az alkotmányellenes előirányzás Ezt tisztáznunk kell s mi egy ilyen baklövést nem nézhetünk el anélkül, hogy majd a jövő nemzedék előtt mea culpa-1 ne kelljen mondanunk. Ezzel a megjegyzésemmel megfeleltem arra a provokáló megjegyzésre, amely a túloldalról ért a budget-jog fejtegetésére vonatkozó beszédem során. Bár, amint mondottam, nem értek egyet azzal, hogy az indemnitási törvényjavaslatba más rendelkezések is bevétessenek, mint amelyek tulajdonképeii oda tartoznak, a javaslat oda nem tartozó rendelkezéseinek egy némelyiké re mégis megjegyzést kívánok tenni. Ilyen az indemnitási törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amelyben a pénzügyminister ur felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől, hogy a hadikölesönkötvényeket, továbbá a földtehermentesitésből, azután a városok és községek italmérési jogának kártalanításából, vasutak megváltásából, a tiszai szegedi nyereménykölcsönből eredő tartozásokat kifizethesse. Elsősorban is a hadikölcsönnel kívánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Orffy igen t. előadó ur azt mondja, hogy ez jótétemény a hadikölcsönkötvénytulajdonosokra nézve, hogy akik jóhiszeműen jegyeztek hadikölesönt, azoknak tőkéje a korona értékének lemorzsolódása folytán egészen el ne vesszen. Elsősorban nem jóhiszeműség, hogy ők jegyeztek hadikölcsönt. Az érdekeltek a legmesszebbmenő hazafiúi áldozatkészségből jegyeztek és a hadikölcsönt jegyzők többsége a társadalom középosztályából került ki. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) Öreg asszonyok ... Griger Miklós: Szegény emberek! Strausz István :... árvák összekuporgatott fillérei voltak ezek a jegyzések, amelyekbe az illetők hazafiságból befektették kis tőkéjüket. Ebből éltek és most, amikor pénzünk és vele a kamat is ennyire devalválódott, a drágaság pedig ennyire felszökött, ezek nyomorultjai, koldusai lettek a háborúnak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) NAPLÓ XV. •;