Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-160

A nemzetgyűlés 160. ülése 1923. évi július M 24-én, kedden. Í van I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az az erkölcsi felháborodás, amely ennek nyomán ki fog váltódni, az az elitélés, amely a közvéleményt itt részben meg fogja nyugtatni, részben ily irányban fog Iává líódni, már egymagában oly&ii büntetés, olyan körülmény, amely ezt az ügyet kétségkívül a helyes megoldás felé terelheti. Ellenben, ha várunk azzal, hogy a biróság utján folytassák le az eljárást, olyan hosszan és körülményesen, mint amilyen körülményesen az igazságügyminister ur az előbb elmondotta, hogy először puhatolóznak és kikérdezik a bankokat, miután tudjuk, hogy az eseteket lehet húzni, s vannak perek, amelyeket éveken keresztül húznak, attól tartok, hogy itt is ez az eset ismétlődhetnék meg, ha nem történik meg a kormány vagy a nemzetgyűlés részéről a leleplezés. Igenis, tessék azonnal leleplezni, tessék azonnal bejelenteni és közmegvetésnek kitenni név szerint azokat, akik ezeket az összegeket elfogadták. Nagy Emil igazságügyminister : Kik azok ? Pikler Emil : Az illető bankokat elsősorban ! Propper Sándor : Ez csendes elkenési szándék ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkas István : Azután, amiket G-aal Gaston t. képviselőtársunk az indemnitási vitában elmondott beszédében az üzleti összeköttetésekről a kormánnyal, a közélettel, a közigazgatással kapcsolatban bemutatott, ez a másik eset, amelyet Ulaintól hallottunk és amelyet az igazságügyminister ur felszólalása megerősített, kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az üzleti életnek van egy hálózata a politikával, a közigazgatással, a kormányzással és ez teszi nehézzé, hogy ebben az országban végre egészséges és elsősorban szociálpolitikai, munkásvonatkozásu intézkedéseket lehessen tenni. Bogya János : Ezt mondja egy volt népbiztos ! Farkas István : Hangsúlyozom — és főleg ezért szólaltam fel — hegy én ugy látom, azért nincs itt a munkásnak bére, azért nincs itt indexrendszer, mint Németországban és Ausztriában., (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ezért nincsenek a tisztviselők és a munkásság megfelelően ellátva, (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert az egész kormányzás, az egész politikai közélet össze van kapcsolódva az üzleti világgal és amikor itt kérünk, követelünk, akkor egyszerűen felállanak —- mint a múltkor felállott a kereskedelemügyi minister ur — és egyszerűen kijelentik, hogy ez tönkretenné az országot, holott a nyugati fejlődő hatalmas nagy ipari államokban ez meg van. Én veszélyt, nagy bajt látok abban, ha a politika ismét azokra a vizekre terelődik, amelyeken már három év óta halad ugyan, de ami a régi munkapárti és szabadelvű uralomnak is egyik nagy baja, nagy bűne volt : hegy abban is kifejlődött az üzleti összeköttetés a politikai élet, a párturalom és az üzletek, a részvénytársaságok, a bankek köíött, amelynek alapján az egyes vállalatok kitűnően tudtak érvényesülni. Azt látom, hogy ebben a rezsimben is megismétlődik, kisiparról, kisgazdákról beszélnek és szépen védik a nagybankokat, a nagytőkét, a nagyvállalatokat ; azoknak az igényeit kielégítik, de a kisemberek igényeit nem elégítik ki, a szociális vonatkozású kérdéseket nem oldják meg, sőt uram bocsa, annyira vagyunk ezen a téren, hogy egy éven keresztül még annyi érzéket sem tudtunk kiverekedni ebből a nemzetgyűlésből, hogy egy lépés történt volna a munkabérek rendezése felé ; egy olyan lépés, amilyen történt már a nyugati államokban és amely mindenütt bevált, jónak bizonyult. Ha azután azt látjuk, hogy ilyen esetek adódnak elő, akkor ne tessék azt mondani, hogy mi izgatunk, ne tessék azt mondani, hogy itt izgatni kell, mert az események maguk izgatnak. Ha azt látjuk, hogy lehetséges az a nagy üzleti összeköttetés a politika és a közigazgatás között, ha lehetséges, hogy bankok ilyen nexust tartsanak fenn, amely azt az érdeket, amelyet istápol, nyilvánvalóan nagyszerűen istápolja, s más érdekek nem tudnak érvényesülni, akkor hiába minden vita, hiába minden törekvés, mert azon a falanxon, amellyel a politikai és a gazdasági élet össze van kapcsolva, megtörik minden jószándék, minden jóakarat és minden becsületesség. Én tehát pártom nevében azt mondom és azt követelem, tessék a kormánynak leleplezni, bejelentem a nemzetgyűlésen, kik azok, akik kaptak. Urbanics Kálmán : Ulain jelentheti be ! Farkas István : Azt hiszem, hogy egy parlamenti bizottság sokkai gyorsabban oldhatná meg ezt a kérdést, mint ha átutaljuk a bírósághoz. Valóban ugy áll a dolog, hogy nagy a nyomorúság, nagy a szegénység, rettenetes arányokat ölt a drágaság napról-napra ; óráról-órára ; az urak nem látják, mekkora a szegénység, mekkora a nyomorúság, mekkora az inség s mekkora erkölcsi pusztulás megy végbe ennek a tömegnyomornak a hatása alatt. Ha most ehhez a tömegnyomorhoz jön még ez az erkölcsi nyomorúság, amely itt jelentkezik a politika és a gazdasági élet között, akkor, bocsánatot kérek, ha itt nem történik gyors intézkedés, akkor azt kell mondanom és azt kell látnom, hogy nem is akarunk komolyan cselekedni. Horváth Zoltán : Ez a véget jelenti ! Farkas István : Én tehát arra kérem a t. Nemzetgyűlést és a kormányt is, tessék a neveket nyilvánosságra hozni, tessék a parlamenti bizottságot azonnal »kiküldeni. Nagy Emil igazságügyminister : Mondja meg, hogy kik azok ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas István : Ha az igazságügyminister ur negativ irányban tud vizsgálatot indítani, azt hiszem, hogy pozitív irányban is tudott volna ilyen irányban vizsgálatot indítani . . . Nagy Emil igazságügyminister ; Azt nem közlik velem ! Farkas István :... s tudott volna eredményeket megállapítani. Nem tudem, nem lehetne-e ezt megállapítani, a kormánynak nem volna-e mód-