Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-162
r À nemzetgyűlés 162. ülése 1923. lehetett, de nem tudta végigcsinálni azt a kormányzati szükségszerű akciót, amely ezeknek az elemeknek letörésére vezetett volna. Mi hisszük, hogy mindaddig, amig Magyarországon a katonaságon és csendőrségen kivül más fegyveres szervezet is van, addig nyugalom nem lehet. Szomjas Gusztáv: Nincs. Pikler Emil : Mi azt mondjuk, hogy van ! Ön azt mondja, hogy nincs ! Vanczák János : Szereljék le, akkor nem lesz ! (Egy hang a szélsőhaloldalon : Hát a kettős-kereszt vérszövetség micsoda?) Nem titokban, hanem nyiltan kell szolgálni! Tessék mindenkit beállítani katonának, majd elmegyünk mindnyájan ! Rothenstein Mór : Nem kellenek az álarcosok ! Pikler Emil : Nem titkon kell a hazát szeretni, hanem nyiltan. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Pakots József : Amig ilyen szervezetek csak gyaníthatok is, addig ebben az országban a lelkek nyugalma csakugyan nem állhat helyre. Tessék tehát a kormánynak olyan atmoszférát teremteni, amely mellett mindenki tisztában van azzal, hogy őt senki nem fenyegeti, csak akkor, ha a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el. Mi ezt tagadásba vesszük, mert azt tapasztaltuk a legutóbbi évek során, hogy követtek el bűncselekményeket, amelyeket nem lehetett megtorolni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem akarták !) Akadtak bűntevők, akik el tudtak bújni és soha nem voitak fölfedezhetők. Tessék végre a biráik elé állítani a gyilkosokat és a bűntevőket, akkor hiszünk a kormánynak. Tiszta levegőt, tiszta erkölcsöt, tiszta munkát, tiszta embereket, tiszta cselekedeteket kérünk és akkor bízunk majd a kormányban. Addig, amig ez nem történik, nem viseltetünk bizalommal a kormány iránt. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Gömbös Gyula: A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. Elnök: Méltóztassék. Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Pakots József t. képviselőtársam aposztrofált engem Lendvai Istvánnak egy imént felolvasott levelével kapcsolatosan és véleményemet kérte róla. Nézetem szerint nem vagyok feljogosítva véleményt mondani emberekről, akiknek meg van a módja arra, hogy megadják a választ azon képviselő urnák, aki őket aposztrofálja. Én csupán azt kívánom megállapítani, hogy nem diffamáló, ha valaki orvos segítségét veszi igénybe, amikor igen súlyos beteg. Lendvai István köztudomás szerint súlyos tüdőbajban szenved, ezért jogos Tolt az a levél, amelyet Müller évi július íió 26-án, csütörtökön. 123 Vilmoshoz irt, aki, ha jól emlékszem, békeidőben a tüdőszanatórium vezető orvosa volt. Egyébként Lendvai Istvánt vagy megválasztják Cegléden, vagy nem. Ha megválasztják, itt e házban lesz alkalma válaszolni Pakots képviselő urnák, ha pedig nem választják meg, lesz neki módja vagy a sajtó utján, vagy másképen válaszolni. En cs«k arra kérem a t. képviselő urat és az ő pártját vagy frakcióját, hogy ne lássanak mindenben valami nagy dolgot. Fábián Béla képiselőtársamnak is mondottam, hogy valahogyan az az érzésem már hónapok óta, hogy itt szélmalomharcot vívnak ismeretlen ellenfelek ellen, konstruálnak dolgokat, amelyek nincsenek, és igy annak az atmoszférának, amelyet tompítani akarnak, csak fokozzák az izzását és provokálnak olyan kirobbanást, amely az ország érdekében nem kívánatos. Fábián Béla." Milyen kirobbanást? Pakots József: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Méltóztassék. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Köszönettel veszem Gömbös Gyula t. képviselő urnák kérdésemre adott válaszát. Teljes emberi részvéttel vagyok az általa jelzett súlyos betegséggel szemben. Nem is azt kifogásolom, hogy valaki ilyen minőségében akart kitérni a katonai szolgálat alól, amikor az orvosi ellenőrzés ezt a betegséget megállapítja. A.mit én kifogásoltam, az az, hogy a levélíró ur ugyanakkor, amikor jónak látja minden zsidó vallású polgártársunkban a nemzet veszedelmét látni s ezen a címen állandóan izgatni a társadalom békéje ellen, a maga részére személyes ügyében felmentvényt ad és zsidó lapszerkesztőhöz irván levelet, zsidó orvostól kegyelmet kér. Ezt én az^ő mentalitásával összeférőnek nem tartom. Én nem kívánok vitába szállani, én finoman disztingválok. Emberileg teljes részvéttel vagyok, meg is értem, ha valaki nem akarja az egészségét odadobni olyan viszontagságnak, amilyen a háború, de akkor az illető ur ne izgasson háborúra, hanem vonja le a konzekvenciát, azt a konzekvenciát, hogy neki a háborúhoz csak annyi köze van, hogy nézője, talán szenvedő nézője a háborúnak, mert lelke, akarata ellenére testileg nem vehet részt benne, de másokat ne izgasson háborúra. A második dolog az, hogy ne írjon zsidó szerkesztőnek levelet, amelyben kegyelmet kér, ne kérje zsidó ezredorvos kegyelmét akkor, amikor ő minden zsidót gazembernek tart, akivel nem lehet együtt lenni, egy levegőt szívni. Gömbös Gyula: Nem ma írta! Pakots József: Lendvai egyébként levele végén maga is érezte erkölcsi álláspontjának fogyatékosságát, mert t azt kérte, hogy levele semmisittessék meg. Én az egész üggyel nem óhajtottam más célt szolgálni, mint tisztítani az atmoszférát, hogy az emberek ne ágáljanak a
