Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.

Ülésnapok - 1922-161

A nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 101 nagygazdák — jól tudják, bogy épen a gabona-kampány kezdetén kocsihiány és egyéb zavarok folytán nem lehet azt a szállítást olyan simán lebonyolítani, mint ahogy kellene. (Egy hang half elöl : A vasút is most emelte a tarifát !) Ki lehetne mutatni azt is, hogy a vasút a felemelt tarifával itt üzletet csinál. De minden improduktív munka, legyen bár ugy, hogy a költségvetésben esetleg hátránnyal nem jár, egy gazdaságilag szegény országban abszolúte nem indokolható. Ez a takarékosság legelemibb szabálya, ez a józan gazdálkodás egyik legfontosabb kritériuma. De nézzük, hogyan vagyunk az árakkal, nézzük azokat az árakat, amelyek itt nálunk kialakulnak és nézzük azokat az árakat, amelyek most alakultak ki Ausztriában. Az osztrák jegyzés szerint öt és fél dollárért vásárolható egy métermázsa szokványbuza. Vegyük a dollár árfolyamát a mai jegyzés szerint. A Devizaközpont ugyan 14.740-nel jegyzi a dollárt, de ehhez joggal hozzászámíthatunk még 50%-ot, mert ez a dollár reális értéke, ugy hogy 20.000 korona lenne, és igy kijönne a búza ellenértékeként 96.860 korona. Ha más számítási alapot veszünk, aminek egy kis börzeize is van, ha vesszük az Ausztriában való effektiv jegyzést, sokkal nagyobb árakat kapunk, akkor 116.000 korona jön ki a búzáért, sőt ha az effektiv kifizetést vesszük, akkor az Ausztriában elérhető ár 176.000 korona. En azért vettem a dollárt alapul, mert a későbbi áremelkedést is figyelembevéve, a dollár bizonyul a legreálisabb értéknek. De igy is kimutatható volna, hogy 96.000 koronáért volna értékesíthető. Én igen jól tudom azt, hogy a búzaárak emelkedése egyes társadalmi osztályok és egyes rövidlátó politikusok részéről kihasználtatik poliitkai célokra. Én azonban azt állítom, hogy a magas búzaárak még semmiesetre sem jelentik azt, hogy okvetlenül szükséges, hogy ez a dolgozó munkásnak, a vásárlásra szoruló fogyasztónak kárára menjen. Mert a magas búzaár nem jelenti ab ovo azt, hogy alacsony munkabérnek is kell lennie és hogy alacsony fixfizetés is legyen. Farkas István: Ez a baj, hogy az van! Farkas Tibor : Ez a baj, de azon nem lehet ugy segíteni, hogy mesterséges eszközökkel akarunk milliárdos károkat okozni, mert ebből végeredményében sem a termelőnek, sem a fogyasztónak volna haszna, hanem másvalakinek, de ez a valaki legtöbbször az, aki a fogyasztó és a termelő között áll. Nagyon érdekes felszólalás volt július 17-én az angol parlamentben. (Halljuk ! Halljuk !) Lloyd George mondta a következőket (olvassa) : »Egy nagyon komoly gyanú kelt lábra az ipari körökben, az, hogy a bankárok nagyon is túlságosan kontrollálják a dolgok menetét, hogy az angol politika inkább a bankárok, pénzkölcsönzők és a finánckörök politikája mint az ipar termelőké.« Azt hiszem, nem kellene ide mást behelyettesíteni az »ipartermelők« helyébe, mint a »földmi veséket«. Nálunk a fő termelési ág a földmivelés és aláírjuk azt, amit Lloyd George mondott ; mert nálunk is kontrollálják pénzügyi körök a dolgok menetét és nem érvényesül az az elv, amelynek érvényesülése, azt hiszem, joggal megkívánható lenne ugy az ipari termelésnél, mint a mezőgazdasági termelésnél, hogy azok az előnyök, amelyek a munkából származnak, a munkának akár természetben is meglévő gyümölcsei elsősorban azok javára szolgáljanak, akik érettük megdolgoztak. r En nem tartanám helyesnek, ha itt megint olyan nagyon kombinatív, különös kombinációkkal összekötött müveletet létesítenénk a gabonafelesleg értékesítésénél, aminek a végeredménye az lenne, hogy sub titulo iparpártolást is lehet túlzásba vinni, mert ipart pártolhatunk akkor, amikor az indokolt, de azt hiszem, hogy ma, az ország helyzetét tekintve, sokkal fontosabb, hogy a gabona egy része kimenjen és annak ellenértéke, az a jó reális érték, amire nekünk ma igenis szükségünk van, bejöjjön. Hiszen én nem állítom, hogy az én véleményem teljesen megfelel annak, ami történt, de nagyon komoly gazdasági emberek azt állítják, hogy a korona esése, zuhanása összefügg azzal is, hogy épen ma nálunk olyan a helyzet, hogy nem rendelkezünk devizával, külföldi értékekkel, vagyis épen most egy időszak van, amikor a kivitelből nem származik ránk annyi előny, aminek normális viszonyok között épen ebben az időszakban kellene előállania. Ennélfogva érdeklődni vagyok bátor e kérdés iránt, de valószínűleg nemcsak én, hanem a nemzetgyűlésnek nagyrésze érdeklődik (Ugy van! jobbfelöl.) és érdeklődéssel kiséri ezt a kérdést, azt hiszem, az egész ország. Interpellációmat tehát előterjesztem. Annak szövege a következő (Halljuk ! Olvassa) : »Interpelláció az összkormányhoz. Hajlandó-e a kormány a nemzetgyűlést arról tájékoztatni, hogy a gabonakivitelt milyen módon akarja lebonyolítani?« (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kormánynak. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az indemnitási vita folyamán ma Rákóczi Ferenc képviselőtársam a Habsburgkérdést tette beszéde tengelyévé. Beszéde során kimutatta, hogy Magyarország mostani szenvedésének, megaláztatásának ós megcsonkításának az a 400 esztendős Habsburg-uralom volt az oka. Cserti József: Ez igaz is! Sajnos, igazi Horváth Zoltán : En nem óhajtok olyan messzire visszamenni és igy interpellációmat az