Nemzetgyűlési napló, 1922. XV. kötet • 1923. július 24. - 1923. augusztus 08.
Ülésnapok - 1922-161
À nemzetgyűlés 161. ülése 1923. évi július hó 25-én, szerdán. 97 tésére s ha igen, a közeli jövőben-e?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik? Csik József jegyző: Bozsik Pál! Bozsik Pál: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. földmivelésügyi minister úrhoz vagyok bátor interpellációt intézni. A földmivelésügyi minister urat nemcsak a saját pártja részéről, hanem még az ellenzéki oldalról is különböző bókokkal halmozták el az indemnitási vita folyamán. En a kormányt támogató pártnak vagyok ugyan a tagja, mindazonáltal ugy érzem, nem hibázom a kormány iránt való lojalitás tekintetében, amidőn mostani felszólalásom alkalmával a földmivelésügyi kormányzatunknak néhány gyenge pontjáról óhajtok beszélni és néhány visszásságnak a megszüntetését kérem, annál is inkább, mert szerény véleményem szerint ezeknek a visszáságoknak a megszüntetésével igen szorosan összefügg a földmivelésügyünknek mielőbbi reorganizálása és felvirágoztatása. (Halljuk! Halljuk !) A magyar mezőgazdaság az utóbbi négy évtized alatt kiemelkedett a régi pvimitiv keretekből és európai színvonalra jutott. Ezzel egyidejűleg a különböző gazdasági tudományok is magas lendületet vettek, és nálunk is egyetemekkel egyenrangú főiskolákon tanítják azokat s ebben a tekintetben nálunk a legmagasabb képesítéseket lehet elérni. A különböző gazdasági tudományokat középfokú iskolákban is igyekeztek népszerűsíteni. Mindezeknek a tényezőknek a hatásaként az utóbbi években, az utóbbi évtizedben földmivelésügyünk igen szép fejlődésnek, virágzásnak indult. Nagyon sok mindent megakasztott azonban az ötéves háború. Hiányzottak a termelési erők. A termelési eszközök más célokra állíttattak be, ugy hogy földmivelésügyünk ezeknek kifolyásaként a jelenben erős dekadenciát mutat. Ehhez járul az, hogy a trianoni béke a régi magyar mezőgazdasági rendszert alapjában ingatta meg és egy egészen uj gazdasági rendszernek kereteit kellene nálunk kiépíteni. Valljuk be azután őszintén azt is, hogy a földbirtokreform végrehajtása is bizonyos zökkenéseket okoz a régi gazdasági életben, a mezőgazdasági életben, amely zökkenéseket szintén helyre kell hoznunk. Amidőn ezeket a dolgokat meg állapítom, ezt azért teszem, hogy rámutassak arra, hogy a magyar földmivelésügynek vezetése, irányítása, ha valamikor, ugy a mai viszonyok között ugy in capite, mint in membris, tehát ugy a főben, mint a tagokban a legnagyobb gazdasági tudá ; st kívánja, és európai látókört kivan meg. En pusztán objektiv megállapítást akarok végezni a következő mondatokban, és kérem, hegy ne méltóztassék megállapításomba semmiféle sze- j NAPLÖ xv. mélyes élt belemagyarázni. A forradalmaknak rendszerint az szokott a kisérő jelensége lenni, hogy a hatalmat nem a nagy tudás kapja meg, hanem azok az egyének, akik a tömeg előtt népszerűek, akikben bizalmának letéteményeseit látja valamilyen szempontból. így történt ez Közép- és Délkelet-Európa több országában is. En azt hiszem, ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország gazdasági reorganizációja elsősorban a magyar földtől függ, mert a magyar föld produktumai képezik alapját az iparnak és kereskedelemnek; el kell azt ismernünk, hogyha helyes földmivelésügyi politikát akarunk folytatni, a szorosan vett közéleti politikát, amit politikumnak nevezünk, ki kell zárni ebből a dologból, mert a földmivelésügy irányítása az én szerény véleményem szerint sohasem lehet politika, ez szigorúan gazdasági kérdés, (ügy van! Ugy van!) Amig ebből a tanaiságot le nem vonjuk, addig nyugodt lélekkel nem lehet tekinteni a magyar földmivelésügy jövője és fejlődése felé. Elismerem azt, hogy sokszor meg kell alkudni a közéletben, hogy sokszor az opportunizmus álláspontjára kell helyezkedni, azonban át kell éreznünk azt az objektiv igazságot, hogy a földmivelésügy irányításában nem szabad politikának szerepelni, vagy nem szabad pártárnyalat kielégítésének lenni sohasem, magának a nagy érdeknek kockázata nélkül. A minister ur nagy igyekezettel, szorgalommal és előzékenységgel igyekszik megfelelni annak a feladatnak, amit egy földmivelésügyi ministernek végeznie kell vagy végeznie kellene, azonban komoly megállapítás után legyen szabad kijelentenem azt, hogy a magyar földmivelésügy restaurációjának, kritikán felüli vezetésének egyik legnagyobb akadálya az ő ministeriumának összetétele, irányzata és ügybeosztása. Ezt az állításomat bizonyítanom kell és ezt leszek bátor röviden meg is tenni. A földmivelésügyi mínisterium kialakulásakor még kezdetleges stádiumban volt a magyar mezőgazdaság. Eleinte a földmivelésügyi központi igazgatás úgyszólván csak a fellebbviteli bíráskodás szerepét töltötte be. Ehhez járult az, hogy akkor még a különböző gazdasági tudományok sem voltak a fejlődésnek abban az előrehaladott állapotában, mint ma vannak. így történhetett azután meg, hogy a földmivelésügyi ministerium, tehát ez a speciálisan szakministerium, teljesen jogászok kezébe került és jogászok kezében van még ma is. Távol legyen tőlem, hogy azoknak a tiszteletreméltó férfiaknak érdemeit megtépázni igyekezzem, akik évtizedek óta érdemeket szereztek a földmivelésügy irányításában : rámutatni kívánok arra, hogy mily fonák dolog az, hogy például a szőlőtermelés irányítása jogász kezében van, a selyemtenyésztés vezetése jogász kezében van, az állategészségügy irányítása szintén jogász kezében van. Rupert Rezső: Mert sok a jókérdés körii13
