Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

 nemzetgyűlés 154. -ülése 1923. el minden becsületes magyar polgár szive, ha azokat az üzelmeket látja és tapasztalja, amelyeket a háborús viszonyok burjánoztattak ki nemcsak egyesek, hanem, fájdalom, egész tömegek lelkében. Engedje meg a t. kormány, hogy ebben a kérdésben a már elviselhetetlen, tűrhetetlen helyzet szanálására a legerélyesebb, a leghatékonyabb intézkedéseket kérjem, mert már csakugyan tűrhetetlen és tarthatatlan az az állapot, hogy az országban az árdrágítók és a kávéházak biztos fedezékében üzérkedő lánckereskedők, ezek a konjunktúra-lovagok a legszemórmetlenebbül űzhetik gálád visszaéléseiket. Legfőbb ideje annak, hogy a kormány drákói szigorral lépjen fel ezekkel szemben és példákat statuáljon. Ha a háború kivételes helyzeteket teremtett, ugy feltétlenül szükségünk van kivételes intézményekre is, mindennapi tapasztalatunk ugyanis az, hogy a kihágásokat, vétségeket és bűncselekményeket a büntető jogszolgáltatás az érvényben lévő törvények és rendeletek értelmében olyan enyhe megtorlással fenyegeti, amely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a bajokat szanálja és a büntetéssel elérni vélt célt szolgálja, Kivételes törvényekre és intézkedésekre van feltétlenül szükség, hogy a büntető jogszolgáltatás legfőbb követelményének elég tétessék, annak t. i., hogy a kiszabott büntetés ne csak a vétségek, kihágások és bűncselekmények megtorlása legyen, de egyszersmind elrettentő példát szolgáltasson azok részére, akik ilyen aljas visszaélések elkövetésére hajlandósággal birnak. Hogy milyen felháboritó erkölcsi kihatása van ezeknek a dolgoknak a közérzületre, a tekintetben csak arra a szegény, beteg katonára utalok, aki a nagyváradi cs. és kir. tartalékkórházban Strasserné kosztján sinylődött és aki a méltán börtönben vélt kosztadóját most esetleg itt Budapesten, az Andrássy-uton látja vigan autózni. Ez minden, csak nem elrettentő, sőt mondhatnám buzdító példa a legképtelenebb visszaélésekre.« Es most térek rá arra a bizonyos akasztófára. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Ilyen és hasonló, az árdrágításoknál már határt nem ismerő visszaélések eredményes megtorlását célozta a Ház egyik előző ülésén a statáriális eljárásra utaló közbeszólásom. Akkor az igen t. ministerelnök ur nagyon kedvesen mosolyogva«, — hisz ő mosolygott szegény a forradalomkor is, — »azt jegyezte meg, hogy ő akasztófák felállításával nem foglalkozik, azt átengedi nekem. Erre akkor kijelentettem, hogy vállalkozom erre a feladatra és a legnagyobb készséggel jelentem ki most is, hogy átveszem a kormányhatósági megbízást, mert nemcsak erdélyi kormánybiztosok vannak, lehet ilyen kormánybiztos is. De nagyon örülnék, t. Ház, ha hasonló készség nyilatkoznék meg azon t. képviselőtársaim részéről is«, — megjegyzem, hogy a mostani nemzetgyűlésben nem tudok erre esetet ... — »akik mint ügyvédek, foglalkozásuknál fogva ezekben évi július hó 12-én, csütörtökön. ?!7 a bűnügyekben, kihágásokban ós vétségekben védői tisztet töltenek be. Nagyon örülnék, ha ezek a t. képviselő urak nem a védő, hanem az ítélőbíró álláspontjára helyezkednének s ők lennének azok, akik mint népképviselők, a népérzület óhajának megfelelően azáltal is elitélnék ezeket az alávaló, közfelháborodást, megbotránkozást okozó visszaéléseket, hogy a védelmet nem vállalnák el « Hegedüs György : Nem vállalják ; a törvény előírja ! Kirendelik őket ! Meskó Zoltán : Vannak ügyvédek, akik elvállalják. (Felkiáltások jobbfelöl: Kirendelik őket hivatalból.) Én kérem a kormányt, hogy a legszigorúbb intézkedéseket léptesse életbe, mert azzal, hogy egy-két vidéki sváb kofát becsuknak, megbüntetnek, vagy egy-két zsidót kiplakatiroznak, a kérdést elintézni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Ha .a háborúban — és ezt nemcsak ugy ötletszerüleg vetem oda — az Andrássy-uton vagy az Apponyi-téren felhúzták volna az akasztófára az első árdrágítókat — még pedig válogatás nélkül, mert itt nem ismerek felekezeti szempontot sem, sőt a keresztényt egy fokkal magasabbra húznám, (Elénk derültség.) mert annak keresztény erkölcsi alapon kellene állnia,... Benedek János: Akkor még nagyobb lett volna a drágaság, mert ezt a rizikót is belekalkulálták volna az árakba! (Elénk derültség.) Meskó Zoltán: ...akkor valószínűleg nem lett volna ilyen drágaság, ha csak, mint t. képviselőtársam mondja, ezt is bele nem kalkulálták volna az árakba. Van nekünk egy árvizsgáló-bizottságunk is, amelyet sokan árdrágító-bizottságnak neveznek, amiről nem az a bizottság, hanem a kormány tehet. A bizottság élén kiváló, férfiú áll, egy puritán jellemű, nagytudásu ember, Bieber Gyula, azonban nincs megfelelő hatásköre a bizottságnak, s ami még szomorúbb, csaknem éhbérért dolgoznak ebben a bizottságban. Olvassuk az újságokban, hogy r fel kellene oszlatni az árvizsgáló-bizottságot. Én ezt nem helyeslem, mert eddig legalább mumusok voltak, egy pár nem egészen kiraffinirozott ember, — mint ahogy falun mondják, — aki még nem volt egészen minden zsírral megkenve, tartott tőlük. De hatáskör nélkül olyan ez a bizottság, mint egy nyugalmazott minister, t. i. nem számit. ( Zaj és derültség. Felkiáltások jobb felől : Hát a nyugalmazott államtitkár ?) Az még kevésbé. (Derültség.)- Ezért kérem a kormányt, hogy ne bánjék az árdrágítókkal keztyüs kézzel. Tessék statáriumot hirdetni, mert nem szeretnék ugy járni mostani felszólalásom után is, mint 1918-ban jártam, amikor a kormány intézkedéseit várva egy apokrif sürgönyt kaptam ezzel a tartalommal : Tiltakozom a konkurrencia ellen. Bali Mihály. (Élénk, derültség.) Ennek nem akartam magam újból kitenni. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Megígértem, hogy rövi$