Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

?4 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. évi július hó 12-én, csütörtökön. pártot. Mi egy keresztény pártot, egy keresztény agrárdemokrata pártot akartunk. Barthos Andor : Mi is ! Meskó Zoltán : Mi egy keresztény agrárdemokrata irányzatú kormányt akartunk és most azt látjuk, hogy a párt nem maradt ilyen, hanem egészen más lett ; megmaradt a kereszténypárt elnevezés, de csak házi használatra. Csak akkor szabad ezt a pártcímet használni, amikor avatatlan fülek nem hallják ; csak falun szabad használni, amikor nem árthat ez az egységespártnak. Meg kellett változtatni a párt címét, mert ha ez a párt keresztény kisgazda földmivespárt marad, hova mennek be akkor a kosztpénzügyi főtanácsosok, a kormányfőtanácsosok, akik tudvalevőleg nem kisgazdák és nem is Gömbös Gyula fajvédő elvbarátai. Hegedüs György : Ez igaz ! Meskó Zoltán : A párt címénél tartva, egy nagyon érdekes epizódot fogok elmondani, hogy miképen került a »keresztény« szó a párt címébe. Nem akarok indiszkrét lenni, kerülöm a pikantériákat, ezért csak röviden egypár szóval kivánok erre kitérni. Annak idején, amikor a két kisgazdapárt fuzionált és megkezdte az országban az akciót, népgyülésről népgyűlésre járva, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy azt tartják — s a liberális sajtó segitett ennek a véleménynek előidézésében — hogy a kisgazdapárt zsidó-párt, a zsidókat támogatja. Mi mint jó falusi emberekhez illik, tiltakoztunk ez ellen. Azt mondottuk, hogy nekünk azért nincs a címünkben a »keresztény« szó, mert ezt természetesnek találjuk. Később azonban, hogy a gyengébbeket megnyugtathassuk és bizonyos még gyengébbeket a keresztény irányzathoz jobban lekössünk, indítványoztam, hogy vegyük fel a párt címébe a »keresztény« szót. Ehhez a pártvezetóség több tagja helyeslőleg hozzászólt és kifejtették, hogy nagyon helyes, ha ez a párt címébe bekerül. A pártvezetőség egyik tagja azonban kijelentette, hogy ő szivesen hozzájárul ahhoz, hogy ezt a szót bevegyék a párt címébe, de előre figyelmeztet bennünket, hogy jó lesz vigyázni, jó lesz óvatosnak lenni, mert könnyű ezt a szót »keresztény« egy párt címébe beilleszteni, de majd nagyon nehéz lesz annakidején kihagyni. (Egy hang a baloldalon: Ki mondta !) íme annak a vezérférfiunak teljesen igaza volt. De mi azért akartuk, hogy ezt a szót bevigyük, hogy ne hagyjuk ki soha. Az a t. kisgazdapárti vezérférfiu nem birt azonban az erdélyi középutas észjárásával. Azt gondolta, hogy nagyon nehéz lesz kihagyni a szót a párt címéből. De Bethlen István gróf ministerelnök ur ezt a kérdést sokkal könnyebben, sokkal szebben, egy nemes gesztussal kettévágva a gordiuszi csomót, megoldotta ; elhagyta az egész címét a pártnak és elnevezte a pártot egységespártnak. így aztán nem kellett külön kihagyni a »keresztény« szót, az egésszel a rész is kimaradt. De nézzük csak t. Nemzetgyűlés, hogy a kormányzópárt többsége mit valósított meg a keresztény programmból. Talán a katholikus autonómiát ? Pikler Emil : Azt majd a szabadkőművesek csinálják meg ! Meskó Zoltán : Valószínűleg arra kell várni, mert emlékezzünk csak vissza, a régi Házban Apponyi Albert gróf ezt beterjesztette, sajnos, a Ház nem volt abban a helyzetben, hogy letárgyalhassa. Mi vártuk a keresztény párttól, az intranzigensektől és arany középutasoktól és még mindig hiába várjuk a katholikus autonómiát, pedig sok százezer katholikus ember türelmetlenül várja e törvényjavaslat beterjesztését. Ha a keresztény kormányzat mást nem is alkotott volna, csak a katholikus autonómiát, akkor is maradandó emléket állított volna fel magának. Vagy talán a bankokráeia túltengését tette tönkre a keresztény kormány? Azt tapasztalom, — és sajnos ebben az országban a dolgozó és szenvedő milliók is azt tapasztalják, — hogy az ország a bankoknak annyira kiszolgáltatva még soha sem volt, mint épen ma. A kormánytól e téren a legerélyesebb intézkedéseket kérem. Vagy talán a keresztény középosztályt állította talpra a kormány ? A keresztény középosztály a háború alatt kezdte vezetőszerepét elveszíteni Ma már nem is vezető, nem is középosztály, hanem csak osztály. Teljesen elszegényedve, lerongyolódva él, pedig ezek voltak a leglelkesebb emberek, akik a keresztény irányzatnak nem kurzusbeli, hanem szívvel-lélekkel támogatói voltak. Ezeket is cserbenhagyta a keresztény kormány. A keresztény munkástömegek megnyerésére vajmi keveset fordított, ezeknek megnyerésével vajmi keveset törődött a kormány. De most rátérek egy nagyon kényes kérdésre, ami épugy nem került volna pénzbe, mint a katholikus autonómia. Rátérek a párbajra. Az előbb kifejtettem, hogy szabadkirályválasztó vagyok, most is nyíltan megmondom, hogy a trónfosztás alapján állok és mégis hivatkoznom kell arra a Habsburg királyra, IV. Károly király őfelségére, aki amikor uralkodott, a legszigorúbb intézkedéseket megtette a párbaj ellen. Mikor a keresztény ellenforradalom jött, megnyitották a párbaj zsilipéit és soha annyi párbaj, verekedés nem volt ebben az országban, mint épen a keresztény kormányzat alatt. Hogy a társadalomban milyen félszeg, ferde felfogások uralkodnak, erre vonatkozólag egy igen t. barátomnak cikkét fogom felolvasni, aki a katholicizmus egyik vezérférfia, a Népnek főszerkesztője. Benárd Ágost irt egy cikket, miután kétszer már verekedett, a párbaj ellen. Pikler Emil : Zsidóval is ! Meskó Zoltán : Azt még megbocsátanám neki. (Derültség.) Szabó József : De csak ugy, ha nem vágna vissza. Meskó Zoltán : Ennek a cikknek a címe »Poenitencia publica«. Engem, mint katholikus embert, mélyen bánt, erősen fájlalom, hogy ezt