Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

2 A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó ll-én, szerdán. ezzel szemben a mi fő import-cikkeinknél a drágulás jóval nagyobb volt, amennyiben a textilnél a békebeli időhöz képest az általános drágulás a világpiacon 90—100%, a szénnél pedig 80%. Ez rendkívül fontos, mert azt jelenti, hogy nekünk most terményeinkből és áruinkból sokkal nagyobb kvantumot kell exportálnunk ahhoz, hogy behozhassuk egyes iparcikkekből ugyanazt a kvantumot, amelyet békében behozhattunk. (Ugy van! jobb felöl.) Az 1923. év első hat hónapjára együtt vannak az adataink és ezek nagyjából azt mutatják, hogy az 1923. év első hat hónapjában 80 millió aranykoronát tett ki a külkereskedelmi mérlegünk passzivitása. Előáll ez a 80 millió összesen 210 millió aranykorona összegű importnál, vagyis közel 40%-os passzivitásnak felel meg. Tavaly az óv első hat hónapja alatt csak 50 millió aranykorona volt a passzivitás. Ha tehát szembeállítjuk azt, hogy az idei esztendőben az első hat hónap alatt 80 millió aranykorona volt a passzivitás, mig tavaly az első hat hónap alatt csak 50 millió korona volt, első tekintetre azt kell mondanunk, hogy külkereskedelmi mórlegünk alakulása az általános gazdaság szempontjából sokkal rosszabb volt az idén az első hónapokban, mint volt tavaly a megfelelő hónapokban. Ha azonban közelebbről nézzük a helyzetet, azt látjuk, hogy a dolog nem igy áll. T. i. először is tekintetbe kell vennünk azt, hogy az 1922-es külkereskedelmi mérleg nem ad megfelelő alapot, nem ad azért, mert 1921-ben az utolsó két-három hónapban a nyugatmagyarországi események folytán az exportnak nem volt meg a kellő útja, úgyhogy az exportok jórésze áttolódott 1922 elejére, ami által 1922 első hónapjaiban aránytalanul nagy exportmennyiségek szerepeltek. Ettől eltekintve, ha a részleteket nézzük, azt látjuk, hogy igaz ugyan, hogy több volt az, amit behoztunk, de a plusz a szénre, a fára és a nyerspamutra esett főleg. Az pedig, hogy szén és fa jött be nagyobb mennyiségben az országba, gazdasági és termelési szempontból nem rossz szimptóma, mert épen azt mutatja, hogy a termelés fejlődött. Hasonlókép vagyunk a nyerspamuttal is, mert azzal is nyersanyag jött be az országba, ami azt mutatja, hogy több nyersanyagot tudtunk feldolgozni, mint korábban. Ami az exportot illeti, ennél ezekben a hónapokban csökkenés volt. Ez részben állatokra, lisztre jut, ami a rossz terméssel kapcsolatos, részben pedig a borexport megszűnésével van összefüggésben, aminek magyarázata az, hogy egyrészt általában a többi államokban is az utóbbi időkben nagyobb volt a szőlőtermelés, mint Yolt korábban, másrészt pedig ettől eltekintve, miután mindenütt védekezni igyekeznek az importok ellen, tehát a borokat is vámmal sújtották és ezzel nehezítették a behozatalt. Ha azt nézzük, hogy mi várható a külkereskedelmi mérleg második félesztendei alakulása tekintetében, akkor azt látjuk, hogy várható az export növekedése és az import csökkenése. Az export növekedése várható azért, mert a folyó esztendőnek a termése mindenesetre jobb, mint az elmúlt 1922-ik év termése. Várható továbbá azért is, mert egy nagy különbség az idei és a tavalyi helyzet között az, hogy mig tavaly lisztben és gabonában nem volt az országban egy megfelelő rezerva, ezúttal már ugy vagyunk, hogy egy bizonyos normális rezervánk van és kétségtelen, hogy ez az exportnál bizonyos befolyással bír. Lényeges az, hogy általában a lehetőséghez képest elhárittassanak az export akadályai. Igazán csak annyiból lehet az exportot akadályozni vagy nehezíteni, amenynyire az a közélelmezés szempontjából elkerülhetlenül szükséges, de itt is igyekezni kell arra, hogy a legegyszerűbb formák között történjék a lebonyolítás. (Helyeslés.) Ha azt nézem, hogy a mezőgazdaságot illetőleg hogyan alakul az export lehetősége, azt kell mondanom, hogy ez attól függ, hogy általában hogyan alakul a világ termése. Az egyik legérdekesebb jelenség a gazdaság terén a háborút követő években az, hogy a tengerentúli államok — ugy az északamerikai, mint a délamerikai államok és India is — milyen hamar alkalmazkodtak ahhoz a szituációhoz, amely előállott azáltal, hogy Oroszországnak nem volt meg az exportképessége. Mindezekben a tengerentúli államokban egészen tudatosan egy nagy növelése volt a mezőgazdasági produkciónak, ami pótolni képes azt a hiányt, amely Oroszország jelenlegi helyzete következtében előállott. Kétségtelen, hogy az idei esztendőben, amikor általában a világon elég jó a termés, vagy legalábbis jónak mutatkozik, akkor az a fontos az itteni szempontból, hogy a kivitel minél hamarább történjék meg. (Helyeslés.) A lényeges az, hogy Magyarország kihasználja azt az előnyt, amellyel geográfiai helyzeténél fogva bir. (Igaz! Ugy van!) Amennyiben ezt az előnyt ki tudja használni, tényleg megvan a lehetősége annak, hogy az exportban a termés következtében egy lényeges növekedés álljon elő. Ha most a másik kérdést nézzük, az import csökkenését, itt abban a véleményben vagyok, hogy az idei esztendő második felében már minden esetre jelentkeznie kell annak, hogy az ipar az utóbbi években lényegesen fejlődött. Ennek minden esetre az import csökkenésében kell jelentkeznie, mert hiszen az iparok, amelyekben fejlődésünk van, azok, amelyekből nagy importunk van, nem pedig azok, amelyekben nagyobb exportlehetőség lenne meg. Bátor leszek itt néhány számadatot felsorolni, legalábbis arra az iparágra nézve,