Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
56 r A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó ll-én, szerdán. az optálók ügyében a félreértés elhárittassék, mindent igénybe fog venni érdekelt állampolgárai megnyugtatására.« Ez tulajdonképen beismerése annak, hogy itt a magyar kormány és a magyar állam polgárai talán túlságosan is nagyon izgulnak, ugy hogy a magyar kormánynak első kötelessége az, hogy ezeket megnyugtassa s ezek hangulatát lecsillapítsa. A második rész, amelyet ezzel szemben Eománia nyújt, ugyancsak reméli, hogy (olvassa) : »a román kormány a maga részéről hiven a szerződéshez és az igazság elvéhez, melyet kijelentése szerint a földbirtokreform törvényének megalkotásánál alapul vett, tanúságot fog tenni a jóakaratról a magyar optálók érdekével szemben.« Eszerint tehát azok a nemzetközi kötelezettségek, amelyek Eomániát a versailiesi egyezménynél a trianoni békeszerződésnél fogva kötelezik, mind félreállittatnak; Eománia megállapítja, hogy az ő birtokreformja igazságos, ezt az elvet követi és majd ha jól viselik magukat a magyar optálók, akkor Eománia esetleg a saját kezdeményezéséből fog valamit tenni az érdekében. Ezt, t. Nemzetgyűlés, ugy hívják, hogy nesze semmi, fogd meg jól! Ennek a brüsszeli egyezménynek következményei is voltak a nemzetek szövetsége előtt. Ott Apponyi Albert gróf minden igyekezete dacára is voltaképen azért is kaptuk meg a genfi balsikert, mert a nemzetek szövetségének módja volt ahhoz, hogy mikor rólunk van szó, behunyja a szemét, szóval ez a brüsszeli egyezmény a nemzetek szövetségének helyzetét ebben a kérdésben megkönnyítette. Erkölcsi győzelmünkön is rést ütött, mert én nem áltatom magamat abban a tekintetben, hogy mi ezen, a nemzetek szövetségének második ülésén esetleg győztünk volna, de az erkölcsi győzelem feltétlenül a mienk lett volna, és ebben a tekintetben erkölcsi győzelmünkön a brüsszeli egyezmény feltélenül egy szépséghiba. Ellenben Eomániának győzelme szépségflastrom, szerződéses kötelezettségeinek kijátszására. Ami pedig az európai külpolitikai következményeit illeti ennek a brüsszeli egyezménynek, az nem lehet más, mint hogy nem megbízhatónak tartják a mi külképviseletünket, azt tartják rólunk, hogy nem készültünk fel kellőleg, leklasszifikálták a mi külügyi politikánkat és tevékenységünket. A kisentente részéről pedig a közvélemény az, hogy még kevésbé vegyenek bennünket számba és velünk szemben használhassák a nyers dezavuálás fegyverét is. Idebent pedig az a következménye, hogy a mi igazságos ügyünket vitte kátyúba, elcsüggeszt bennünket diplomáciánk veresége, és ennélfogva még erőteljesebben kell követelnünk e diplomácia megfelelő átszervezését. En a külügyminister úrra nézve nem vonok le belőle következményeket. Mi egy kormányzati rendszert támadunk, nem pedig' személyeket; nekünk teljesen mindegy az, hogy ki ül a külügyministeri székben, kérjük azonban a külügyminister urat, méltóztassék ennek tanulságát levonni abból a szempontból, hogy diplomáciánkat megfelelően szervezze át és külügyi szolgálatunkat eredményesebbé, jobban működővé tegye. A magam részéről a következő interpellációt vagyok bátor az igen t. külügyminister úrhoz intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a külügyminister ur teljes nyíltsággal felvilágosítást nyújtani arról, hogy a nemzetek szövetsége tanácsának határozatához képest az optáltak erdélyi birtokainak kisajátítása kérdésében Magyarország és Eománia Adatci japán követ közbenjöttével Brüsszelben tárgyaltak-e és miképen egymással, mi lett a tárgyalás eredménye s ezt a tárgyalást az eddigi képviselő mellőzésével miért kellett gróf Csáky volt külügyminister úrra bízni? Hajlandó-e a külügyminister ur a »brüszszeli egyezmény« címén ismert diplomáciai balfogásnak a sajtóban való utólagos elleplezése okáról nyilatkozni s ennek a szerencsétlen és szégyenletes egyezségnek a következményeit levonni?« (Helyeslés.) Természetesen t. Nemzetgyűlés, a következmények levonása alatt a saját diplomáciánk megfelelő átszervezését értem. Elnök : A külügyminister ur kivan nyilatkozni. Daruváry Géza külügyminister: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy ugyanabban a tárgyban Eckhardt Tibor képviselő ur is fel fog szólalni, méltóztassék megengedni, hogy — végleges nyilatkozatot ma ugyan még nem fogok adni, — e második interpelláció meghallgatása után nyilatkozzam. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, kimondhatom, hogy a nemzetgyűlés helyeslőleg vette tudomásul, hogy a külügyminister ur mindkét interpellációra együttesen fog nyilatkozni. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Maday Gyula! Maday Gyula: T. Nemzetgyűlés! Minthogy a középiskolai államsegélyek beszüntetésének és egyes középiskolák gazdasági középiskolákká való átminősítésének kérdése a létszámcsökkentési törvénynek lesz a folyamánya, azzal áll szoros kapcsolatban és ez a törvényjavaslat jelenleg bizottsági megvitatás alatt áll, ennek tárgyalása elé vágni nem akarok, épen azért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök : A nemzetgyűlés hozzájárul, hogy a képviselő ur interpellációját elhalaszthassa. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Hegymegi-KissPál. Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul, hogy a képviselő ur interpellációját elhalássza. Szólásra következik?
