Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

46 'Á nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó il-én, szerdán. ezzel kapcsolatban a diák-nyomorra, továbbá az elhanyagolt iparhigiéniára. T. Nemzetgyűlés ! Minden üdvös és komoly lépés, melyet a szociálpolitika terén teszünk, mindannyiszor egy darab föld elhóditását je­lenti a tuberkulózis halálbirodalmából! (ügy van! jóbbfelöl.) Legyen ennek a szociális intéz­kedésnek neve például a mezőgazdasági és egyéb munkabérek szabályozása, a rokkantak és közalkalmazottak anyagi helyzetének javí­tása, avagy végül a földbirtokreform stb. stb., amely intézkedések mint épen a rendszerint nagy családdal biró dolgozó szegény és leg­szegényebb társadalmi osztályhoz tartozók szo­ciális helyzetét vannak hivatva javitani : Töb­bet érnek ezek, jobban fokozzák a szervezet ellenállóképessógét, jobban immunizálnak ezek, mint bármely szérum, amelynek gondolata sok évtizedes vajúdás után születik meg valamelyik bakteriólogus agyában, (ügy van! jobbfelöl!) Most a legaktuálisabb ilyen kérdést, a földreformnovella$ óhajtom röviden érinteni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) előre­bocsátva azt, hogy én e javaslat hive vagyok, azzal a feltétellel, hogy megtétetnek rajta azok a módosítások, amelyek hivatva vannak a kü­lönböző érdekeltségek között a különösen szembe­ötlő ellentéteket áthidalni. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy e javaslat a szociális igazság elve szerint fog eljárni és hogy mindenekelőtt szem előtt fogja tartani a nemzeti szemponto­kat, a nemzetfejlesztés nagy és fontos céljait. Főképen ez az a momentum, amiért én a ja­vaslatot támogatom és örömmel üdvözlöm. Hive vagyok a javaslatnak, mert hivatva van a földbirtok helyesebb megoszlását célzó eddigi rendelkezések végrehajtását siettetni, ami legelsősorban a házhelyek megváltásánál tar­tandó szem előtt. Az én kerületemben is volt és van még ma is erre nézve példa. Van egy községem, amely az Isten háta mögött fekszik, sem összekötő utakkal, sem vasúttal nem bir, rendkívül elszedényedett és egy joggal állan­dóan elédegetlenkedő magyar község : Tataháza, amely már a jő ég tudja, mióta várja házhely­ügyének rendezését. Dacára annak, hogy ott a földreform keretébe tartozó munkálatok csakis a házhelyek megváltását volnának hivatva fo­ganatosítani, ez a község képtelen hozzájutni ahhoz, hogy a házhelyügye rendeztessék. Meskó Zoltán : Miért ! ? Ki az oka ennek ! ? Esztergályos János: Ellenzékre szavaztak. Speciell az a község. (Mlenmondások jobb felől.) De igen. Alföldy Béla: Dacára annak, hogy ott a közeiben a megváltási eljárás végrehajtását két biró is végzi, s az egész eljárás 2—3 napot venne igénybe, mégsem tudták eddig ezek a szerencsétlen emberek kivinni azt, hogy házhely­ügyük rendeztessék. Reméljük, hogy most, miután a földbirtokrendező bíróság egyik legkiválóbb és legpuritánabb egyénisége, Börtsök ministeri tanácsos vette kezébe az ügyet, ez az ügy rövi­desen kedvezőleg elintéztetik. Hive vagyok továbbá a földreformnovellá­nak, mert ezáltal remélem keresztülvihetni, ha kell : keresztülforsziroztatni a kis haszonbér­leteket és a telepítéseket, (ügy van! jobb felöl.) A kis haszonbérletekre nézve szintén van példa kerületemben és mondhatom, hogy — legalább nálam — jól bevált. Sok szemrehányást kaptam már azért, mert e kérdést egyidőben szorgal­maztam és a kultuszminister ur jóvoltából sikerült győzelemre vinnem. Nagybölcsen jósol­gatták e gazdasági év elején, egy esztendő előtt, hogy ezen a területen bizonyára rövidesen be fog következni a gazdasági összeomlás és csőd, de ennek dacára bekövetkezett az, hogy a vai­lásalapitványi főfelügyelő teljes elismerését fe­jezte ki az én bácsalmási németjeimnek az ottani gazdálkodásért. Remélem, hogy a jövő esztendő­ben olyan termelést fognak produkálni, amely ha nem is haladja túl, de feltétlenül versenyez azzal a termeléssel, azzal a produkcióval, amelyet azelőtt ezen a területen egy nagybérlő muta­tott fel,... Meskó Zoltán: Ezernyolcszáz koronát fizet­nek ott! Alföldy Béla : . . . dacára annak, hogy rend­kívül súlyos feltételek mellett kapták a haszon­bérletet, (ügy van! jobbfelöl. Halljuk! a szél­s'őbaloldalon.) Támogatom továbbá a novellát azért, mert annak révén remélem, — ha kell — keresztül­forsziroztatni a telepítéseket, ami nélkül én jó­zan szociálpolitikát s a nemzetfejlesztés céljait szem előtt tartó agrárpolitikát nem tudok el­képzelni. (Ugy van ! balfelöl.) Ennek szükséges­sége is fennáll a kerületem egy községére nézve, Ez Madaras község, amelynek határa még ma is szerb megszállás alatt van. Ez a község kö­rülbelül hatezer lakót számlál; munkaalkalom nincs, nagybirtok a határban nincs, a nép tel­jesen elszegényedett, óhenhalás előtt áll. Azt hiszem, ez is egy példa arra nézve, hogy mennyire szükséges a telepítés. T. Nemzetgyűlés ! En a telepítések mielőbbi keresztülvitelében és a házhelykérdés sürgős és a legmesszebbmenő árengedmény mellett tör­tént elrendezésében, illetőleg az építkezések min­den eszközzel való gyors előmozdításában látom egyesegyedül a magyar mezőgazdasági munkás­ság boldogulásának conditio sine qua non-ját. Csak ezek segítségével gátolhatjuk meg a napról­napra mind jobban fokozódó kivándorlási lázat, amely valóságos nemzeti szerencsétlenséget jelent számunkra. Végül szükségesnek látnám, — ami köz­egészségügyi szempontból különösen fontos —* hogy a házhelyek megváltásánál forsziroztassa­nak ki árengedmények, minthogy az építkezés magában véve is súlyos terhet jelent a vagyon­talan igénylőre nézve, aminek következménye azután az, hogy az épitkezés jóidőre el is marad

Next

/
Thumbnails
Contents