Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
À nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó 11-én, szerdán. 33 Magyarországon, mint volt a háború előtt, amikor 20 millió lakosa volt ennek az országnak. A belügyministeriumban például bizonyosan több lesz. Azt hiszem, fölösleges hosszasabban magyaráznom ezt. Már pedig ez az ország nem birj a, mert nem birhatj a Id ezt az állapotot s az állampolgárokat nem tudj ák olyan magas adókkal — se egyenesadóval, se forgalmi vagy fogyasztási adóval — megterhelni, hogy ezt a tisztviselőkvantumot el tudja tartam. BatiCZ Gyula : Szolgabirákból milyen szép kivitelt lehetne csinálni ! Szomjas Gusztáv: Tudnánk mi, hogy kiket kellene kivinni ! (Derültség.) Saly Endre : Az ország rendjét, nyugalmát nem csendőrökkel, rendőrökkel lehet fent ártani, hanem munkát kell biztositani és tisztességes keresetet azoknak, akik dolgozni akarnak. Mi nem is kérjük, hogy a kormány álljon a gazdaságilag gyöngébbek oldalára, habár teljes joggal követelhetnénk ezt, mert az államok tényleg arra alakultak, hogy a gyöngébb felet támogassák és megvédjék. Mi csak pártatlanságot kérünk, csak annyit kérünk, hogy engedjenek nekünk is annyi jogot, amennyi a munkaadóknak van. Ha a munkaadóknak szabad gyűléseket tartamok és egyesületeket alakitaniok, annyit, amennyit akarnak és ott, ahol akarnak, akkor méltóztassék megadni nekünk is ezt a jogot, mert ez nekünk is kijár, legalább olyan mértékben, mint nekik. Az államfentartó elem elsősorban a munkásság. Ha nincs, aki dolgozik, aki termel és produkál, akkor ebben az országban megszűnt minden élet. A kereskedelemügyi ministeriumban látunk egy kimutatást az 1914/15. évről, amelyből kitűnik, bogy ezekben az években a kereskedelemügyi ministerium alá tartozó kőszénbányákban volt 90.200 szakmunkás és körülbelül 1100 tisztviselő. Az 1922/23. évben a szakmunkások létszáma 45.000-re csökkent, tehát az előbbinek felére, az ugyanott alkalmazott tisztviselők létszáma pedig csak 300-zal, vagyis 1100-ról körülbelül 800-ra csökkent. A produktiv munkásokat tehát elbocsátották, az improduktív tisztviselőket pedig ott tartották. (Mozgás a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv : A tisztviselő improduktiv ? Saly Endre : Improduktiv munkát végez. A társadalomnak talán szüksége van a munkájára, de mégsem állit elő javakat, nem termel. (Zaj és derültség a jobboldalon.) Amit fogyasztunk, azt mind a termelő, az ipari és földmives munkás állítja elő. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Es a szellemi munka ? Zaj a szélsöbaloldalon.) F. Szabó Géza : Az erkölcsi javak munkálása semmi ? Saly Endre : A szellemi munkás nem termel, kivéve a tanitót, aki kulturális célt szolgál, (Mozgás.) egyébként pedig a tisztviselők nem végeznek produktiv munkát. (Zaj és ellenmondások a jobbo dalon es a középen.) Ha a kormány egyáltalán nemzeti és keresztény kormányzást akar csinálni, akkor nem szabad megengednie, hogy az élelmiszert az országból ki- | NAPLÓ XIV, vigyék, amig itt a lakosság megélhetése biztositva nincs. Evekkel ezelőtt hoztak ide be, Magyarországba amerikai lisztet s azt akkor olcsóbban lehetett megvásárolni, mint a Magyarországban termett lisztett Szomjas Gusztáv : Ha olcsóbb, akkor azt kell enni ! Saly Endre : Hetekkel ezelőtt beszállítottak ide zsirt Amerikából, marhahúst Argentínából s mindezt olcsóbban lehetett megvásárolni, mint a Magyarországon termelt zsirt és marhahúst. Azt hiszem, ezzel jellemeztem azt a politikát, amelyet a magyar kormány folytat. Ne tessék azt mondani nekem, hogy tessék behozni, ha az olcsóbb és azt tessék fogyasztani, mert nem hozhatják be. A kormány nem engedi meg, hogy behozzák, mert ez konkurrenciát jelentene az itteni földbirtokosoknak, leszállítaná az itteni árakat. Ezt a politikát helytelennek tartom, mert most nincs konkurrenciája az itt termelt cikkeknek s ezért szöknek olyan magasra az árak. BatiCZ Gyula : Békében nem volt szabad behozni a sacharint, mert azt mondták, hogy egészségtelen, veszélyes. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ki a szónok ? Elnök csenget.) Saly Endre : Csak egypár számadatot akarok felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy milyen helytelen közgazdasági politikát folytat a magyar kormány. Azt hiszem, nem vitatható, hogy Magyarországon mindent elő lehet állítani, különösen őstermékeket és élelmiszert, ilyen cikkekben nincs behozatalra szükség. Ezzel szemben Németország és Ausztria bevitelre szorul, mert nem tudja előállítani a lakosság megélhetésére szükséges cikkeket. Szomjas Gusztáv : Akkor miért tüntetnek a németek a drágaság miatt \ Saly Endre: Ezzel szemben meg kell állapítani azt, hogy amig Budapesten egy kiló liszt ára 770—850 korona, addig Berlinben egy kiló liszt ára 570—640 korona, tehát Berlinben olcsóbb a liszt, mint Magyarországon, s itt, ahol terem, sokkal drágább, mint Németországban ahova külföldről viszik be. A marhahús Buda-' pesten 3400 korona, Berlinben 2400 korona. A cukor Budapesten 2500 korona, Berlinben 300 korona. A disznózsír Budapesten 5600 korona, Berlinben 2800 korona. A borjúhús Budapesten 2600 korona, Berlinben 1500 korona. A vaj Budapesten 5200 korona, Berlinben 3300—3800 korona. A burgonya Berlinben 370 korona. Egyedül a tojás az a cikk, amely Berlinben is 120 korona, ugyanannyi, mint Budapesten, Baticz Gyula; Budapesten már 130i Saly Endre : Azt hiszem, ez a legfényesebben bizonyítja, hogy milyen lehetetlen helyzetbe sodorta bele ezt az országot ez a kormánypolitika és ha a kormány nem intézkedik sürgősen, nagyon tartok attól, hogy ebből bajok találnak származni és késő lesz, amikor a kormány felébred. Amikor ilyenek a viszonyok, — amit azt hiszem, senkinek sincs módjában letagadni — 6
