Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

3Î4 À nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. ebben az országban, a spekuláció azért rendel­kezik olyan nagy előnyökkel, mert ebben az országban annak a bizonyos harmadik kategóriá­nak nagyon sok tagja a hosszra épiti fel egszisz­tenciáját és aki ma nem börzézik, becsületes utón meg sem tud élni és ezt a spekulációt senki sem meri megtámadni. ( Ugy van ! a jobboldalon és a balközépen ) Nem megbízásból beszélek, de azt hiszem, az egész nemzetgyűlés egyhangúlag a mögé a ministerelnök mögé fog állani, aki szembe mer nézni evvel a spekulációval. Mire várnak? Arra, amig a pénzügyi zsenialitás 400 milliárd bankót fog nyomni ? Nem olvassák a sajtóban, hogy »Barátságos hangulat a tőzsdén.« Mit jelent ez? Azt, hogy folytatódik a hossz, lehet menni nyaralni, van pénz ruhára! (Felkiáltások a bal­középen : Pezsgőre!) Ki fizeti meg ezt a munka­nélküli hasznot? Amikor nekünk enniva^nk nincs, akkor mások munkanélkül élnek és dőzsöl­nek. Bankfenomének részvényeket osztogatnak. Hogyan osztogathatnak ingyen százmilliőnyi részvényt ? Ki fizeti ezt meg ? Mindig azt mond­ják, hogy a tőzsdei forgalom lebonyolítására nincsen elég pénz ! Hogyne, nagyszerű a beren­dezés, a jegyintézetnek csak nyomatni kell a bankót és akkor mindig hossz lesz, a hosszból pedig élni lehet, a hosszra támaszkodik a speku­láció. A spekuláció és a bankfenomének azon­ban tudják, hogy a mai katasztrófáért is jön a leszámolás, mert a népek nem értik azt meg, hogy azok, akik kormányon vannak, jól csinál­ják a dolgokat, ellenben az állapotok rosszak és nincs igazság. Önöket is el fogja söpörni a nép, ha most ebben az utolsó pillanatban nem védik meg a mi becsületünket. A mi becsüle­tünk az önök becsülete is; mi ebben a pilla­natban nem vagyunk ellenzék, itt a nemzetgyű­lés becsületéről van szó, ezért sürgős a kérdés! Erélyes eljárást kívánok! (Helyeslés a jobbolda­lon^ és a balközépen.) Teljes bizalommai vagyok az igazságügy­minister ur személye iránt és ugy érzem, hogy kemény választ fogok tőle kapni, amelyhez a legnagyobb megelégedéssel fogok csatlakozni. Fogadjuk el az elnök ur napirendi indítványát. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister : T. Nemzet­gyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az ügy végtelen komolyságára való tekintettel a napi­rendi kérdéshez pár szóval én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt vagyok bátor közölni, hogy megállapítottam annak a nyilatkozatnak végleges szövegét, amelyet Ulain képviselő ur Cegléden tett. Ezt okvetlenül szükséges tudni a kérdés megítélése szempontjából. Ulain képviselő ur hi­telesen ezeket mondotta (olvassa) : »Osak ilyen bűnös kormányzati politika mellett történhetett meg az, ami a közeli hetekben megtörtént, hogy a Hitelbank két papírját mesterségesen felhaj­totta. Ezen a tőzsdei manőveren a nyereség 300 millió korona volt, amely munkanélküli jövedel­met elosztották nemzetgyűlési képviselők és magas pozíciókat betöltő közéleti funkcionáriusok kö­zött.« Ez a hiteles szöveg, amelyet én alapul veszek a bűnvádi eljárás meginditásánál. Beck Lajos : Tehát kommitensekről nem beszélt ! Nagy Emil igazságügyminister: Azt is mond­hatta! Mondott ő többet is, de reánk ez vo­natkozik. Ennek folytán megmaradok azon fel­fogásom mellett, hogy mindaddig, amig nem tudjuk, hogy kik az illető képviselők, az egész nemzetgyűlés kétségkívül a szégyen vádja alatt áll. (Általános helyeslés.) így állván a dolog, az elintézés énszerintem a lehető legégetőbb, legsürgősebb. Ezért fogadom el az elnök ur napirendi indítványát. En is azt mondom, jobb szeretném, ha még ma éjjel letárgyalhatnók ezt az ügyet. Kiss Menyhért: A bankok ellen nem tesz semmit? Nagy Emil igazságügyminister : Én nem állok útjába, (Zaj balfelöl.) Kiss Menyhért: A bankok ellen kell vala­mit csinálni, lefoglalni a levelezést, vagy va­lamit ! Nagy Emil igazságügyminister: Kedves kép­viselő ur, nem tudom, mekkora jogász, . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kiss Menyhért: Nem vagyok az Esterházy herceg jogtanácsosa. (Zaj.) Fábián Béla: Kiss Menyhért kapott ked­vezményes részvényt ! Kiss Menyhért: Semmit sem kapott! (Zaj.) Fábián Béla : Ha én mondom, hogy kapott, nyugodt lehet, hogy kapott! (Zaj.) Barthos Andor: Halljuk a ministert, senki se kíváncsi Fábiánra! Zsilinszky Endre: Ki kivácsi Fábiánra? (Zaj.) Fábián Béla : Arra talán kíváncsiak, hogy Kiss Menyhért kapott részvényt ! Kiss Menyhért*: Én semmiféle kedvezményt nem kaptam ! Fábián Béla : Majd megmondom ! Pikler Emil: Végre az első név ! (Zaj. Elnök csenget.) Nagy Emil igazságügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Kegyeskedjék egész komolysággal tár­gyalni ezt a kérdést. Kiss Menyhért képviselő ur itt nagy hangon idekiabált, hogy én mit fogok csinálni. Tudom én, mit csinálok. Tessék rámbizni és bevárni, amit mondok. (Halljuk / Halljuk!) Ami Friedrich István képviselőtársam azon indítványát illeti, hogy a bankokkal szemben ebben a kérdésben járjak el, erre a következőt válaszolom : Azt, amit ő kegyeskedik mondani hogy rendeletet bocsássak ki, nem tehetem meg

Next

/
Thumbnails
Contents