Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-153

À nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó li-én, szerdán. 31 Huszár Károly : Ki csörteti a kardot? Senki l Szomjas Gusztáv : Mi nem csörtetünk kardot, nincs is kardunk. Odaadtuk Belgrádban ! (Zaj.) Patacsi Dénes : A jelenről beszéljen ! Bár csörtethetnénk. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Saly Endre : Hogy a megértés létrejöhessen Magyarország és az elszakított részeken lakó magyarok között, ahhoz szükséges a belső konszolidáció is, (Helyeslés a középen.) mert ahhoz, hogy valaki visszakívánkozzék az anyaországhoz, legalább is az szükséges, hogy. . . Szomjas Gusztáv : Meg kell őket kérdezni, hogy vájjon nem kivánkoznak-e vissza. Mi azt hisszük, hogy visszakívánkoznak, maguk pedig azt hiszik, hogy nem kívánkoznak vissza, ez a különbség közöttünk. Saly Endre : ... szükséges, hogy itt olyan állapotok legyenek, hogy visszakívánkozzanak az anyaországba. Patacsi Dénes : Hiszen még az önök barátai, az emigránsok is visszakívánkoznak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Reisinger Ferenc : Vágynak Patacsi Dénes társaságába Î Saly Endre : Nem kell hosszasabban magyaráznom, hogy a körülöttünk lévő országokban, kis államokban, a munkásság gazdasági megélhetése mégis jobb, mint most Magyarországon. Statisztikailag is be van igazolva, hogy sokkal jobb keresetük van. Erről tehát hosszasabban vitatkoznunk nem kell. Ha majd a munkásság azt látja, hogy Magyarországon is olyan viszonyok vannak, mint az elszakított országrészeken, akkor nagyon szívesen csatlakozni fog ahhoz a mozgalomhoz, amely az anyaországhoz való visszacsatolásukat kívánja. Patacsi Dénes : A megszállott részeken jobb dolguk van? Ilyet kimondani magyar nemzetgyűlési képviselőnek ! Hallatlan ! (Zaj.) Saly Endre : Én azt mondom, hogy mindenki sokkal szivesebben tartozik ahhoz az anyaországhoz, amelyben nevelkedett. Patacsi Dénes : önnek kellett volna az én abriktolásom ! Különben került volna ki ! Reisinger Ferenc : Patacsi, az ország őrmestere. Elnök : Kérem Reisinger képviselő urat, hogy legalább a saját pártjához tartozó szónokot ne zavarja. Saly Endre : Természetes, hogy ehhez az szükséges, hogy legalább az országon belül megértésre találjon a munkásság, belássa mindenki, hogy azok, akik ehhez az országhoz tartoznak, élni akarnak, legalább annyi jövedelmük, keresetük legyen, amellyel a családjukat tisztességesen el tudják tartani. Walko kereskedelemügyi minister ur ma volt szíves felszólalni és felsorakoztatni egynéhány adatot a kereskedelmi mérlegünket illetőleg. Kimutatta, hogy mennyi a behozatalunk és mennyi a kivitelünk s ennek kapcsán utalt arra is, hogy például a bányákban — ha jól tudom — 11 vagy 14%-kal több szenet termelnek ki, mint békeidőben. Ezt ő nagyon örvendetes jelenségnek tartja. En magam is annak tartom, de ebből nem azt a konzekvenciát kell levonni, hogy azokat a bányamunkásokat, akik a szenet kitermelik, üldözzék, hanem azokat megfelelő védelemben is kell részesíteni. Nem elismerő szót kérek a minister úrtól, csak azt kérem, hegy legalább állampolgárok és állampolgárok közölt különbséget ne tegyen. A minister ur többek között elfelejtett utalni arra, amit pedig a nemzetgyűlés tagjainak szintén szükséges tudniok, hogy a bányák egy részében cseh munkások is dolgoznak, és ezek annyi cseh koronát kapnak, mint amennyi magyar koronát kapnak a magyar munkások. Szükséges tudni azt is, hogy azért kell cseh munkásokat alkalmazni ezekben a bányákban, mert a magyar bányászok kint dolgoznak Franciaországban. Körülbelül 6000 bányamunkás ment ki Franciaországba az utolsó két év alatt, s legalább 20.000 munkás van Franciaországban, akik segítik felépíteni Franciaországot. Ez mind annak tudható be, hogy a magyar kormánynak rossz gazdasági politikája van, mellyel lehetetlenné teszi, hogy itt a munkások meg tudjanak élni. Patacsi Dénes : Es mégis idejönnek a cseh munkások ! Hegymegi-Kiss Pál: Hiszen cseh koronát kapnak ! Saly Endre : Egész magyar kolónia van kint Franciaországban a magyar munkásokból ; oda vándoroltak ki, mert itt nem tudnak tisztességesen megélni. Ezek majd nem a lerongyolt Magyarországot építik fel, hanem kénytelenek lesznek Franciaországot felépíteni. Azt hiszem, szükséges volt rámutatni arra, hogy Walko minister ur a munkáskérdést csak ennyire karolja fel, de nem veszi észre, hogy a munkásság milyen önfeláldozóan dolgozik, és hogy ezzel szemben a magyar munkásságot mennyire elnyomják. (Zaj.) Még a drágaság kérdésével kivánok foglalkozni és itt leszek bátor adatokat felsorakoztatni. Akik ebben kételkednek, méltóztassanak megszerezni a statisztikai adatokat s látni fogják, hogy a számok, amikre hivatkozom, onnan vannak összekeresve. A megélhetési viszonyok Magyarországon a munkásság számára majdnem elviselhetetlenek. Nem számokkal fogok operálni, csak összehasonlítom, hogy egy szakmunkás mennyi élelmiszert tudott vásárolni békebeli keresetéből és mennyit tud vásárolni a mostaniból. Békeidőben egy szakmunkás egy órai munkabéréből 4—5 kilogramm kenyeret vehetett. Ma 2 órát kell dolgoznia hogy 1 kilogram kenyeret vehessen. Békében egy szakmunkás átlagos hetibére 38'95 korona volt. Ezért kapott legalább is két métermázsa búzát. Szomjas Gusztáv : Ez igy van ! v Saly Endre : Ma keres egy szakmunkás átlag heti 25.000 koronát, tehát négy hétig kell neki dolgoznia, hogy a két métermázsa búza árát meg-