Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

A nemzetgyűlés 159. ülése 1923. évi július hó 20-án, pénteken. 353 A diósgyőri vas- és acélgyárban szokásos dolog, hogy ha az ott alkalmazott egyéneknek bizonyos anyagra van szükségük, akár építkezési anyagra, akár más valami közszükségleti cikkre, akkor engedélyt kérnek a gyárvezetőségtől, hogy azt megkaphassák, s akkor méltányos áron, de pénzért, kaphatnak ilyen szükséges árucikkeket. A nemzetgyűlési választás után a gyárban egyes művezető urak — a diósgyőri vasgyár a sajószentpéteri választókerülethez tartozik s ott nyilt választás volt — kiirhatták azt, hogy melyik választópolgár kire szavazott és amikor a munkások bemennek ilyen anyagvételezésre, egyes művezető urak előbb kihúzzák az Íróasztal fiókját, áttekintik a leszavazottak névsorát és azoknak, akik Kruppa Rezső jelöltre szavaztak, nincs többé megengedve ilyen vételezés. Ezt X esetben a munkásoknak tudomására is hozták. Ez a munkásokat ismét igen nagy mértékben elkeseríti. A m. kir. diósgyőri vas- és acélgyárban azonkivül megszerveztek egy— hogy is mondjam — baktérinmságot, egy ellenőrző társaságot, amelynek tagjait iparőröknek nevezik. (Mozgás.) Azért volt nehéz ezt pontosan meghatároznom, mert a magyar szótárt átnéztem és nem találtam benne ezt a műszót : Iparőr ! Peyer Károly : Iparlovag ! Reisinger Ferenc : Ezeket az iparőröket, ahogy Diósgyőrön nevezik őket, kivétel nélkül a keresztényszocialista szakszervezet tagjai közül válogatták ki. Természetes, hogy ezek az iparőrök, akik egy olyan szervezetnek tagjai, amely folytonos ellentétben áll egy másik szervezettel, amelynek . . . Peyer Károly : Tagjai vannak ! Reisinger Ferenc : . . . ugy van, tagjai vannak és nem iparőrei ! Csik József : A tényleges adatokat kell nézni és nem nagyzolni ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nemcsak cégtábla van ! Ezekkel a módszerekkel nem lehet már hatni a munkásokra. Túlhaladott álláspont. (Ellenmondások a széhőbaloldalon.) Peyer Károly : Csak őszintén î Reisinger Ferenc : Bármit mond is Csik József képviselő ur, a valóság az, hogy a diósgyőri vas- és acélgyárban . . . Csik József : Több a keresztényszocialista, mint a szociáldemokrata. A közgyűlést sem tudták megtartani ! Peyer Károly : Odaadjuk önöknek ! (Zaj!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Csik József : Ezt nem lehet elvitatni ! Tessék, a fizető tagokat megnézni. (Zaj a szélsőhaloldalon.) Peyer Károly : Elhisszük ! Nagy Ernő : Hát még reformpárti ! (Derültség.) Reisinger Ferenc : Ezt mondja a képviselő ur. A valóság pedig az, hogy a szociáldemokraták legalább háromszor annyian vannak, mint a keresztén yszo ci alisták. Csik József : Miért nem tudták a közgyűlést megtartani ezelőtt két hónappal a szociáldemokraták? ÎÏAPLO XIV. Reisinger Ferenc : Betiltotta a rendőrség ! Csik József : Dehogy tiltotta be ! Ott volt a rendőri engedély ! Aznap én is ott voltam Diósgyőrött ! Reisinger Ferenc : Mert önök nem engedték meg, nem járultak hozzá ! Csik József : Mi nem engedtük meg? Micsoda naiv állitás ! (Zaj.) Elnök : Képviselő urak, tessék ezt ülésen kivül elintézni. Peyer Károly : Talán Diósgyőrben egyszer, legyen szerencsénk. (Derültség.) Reisinger Ferenc : A választásokból kifolyólag a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárban a munkások üldözése soha meg nem szűnt. Állandóan érkeznek hozzám panaszok szóbelileg és leveliié g s ezek mind arról szólnak, hogy egyes művezetők és sok esetben maga a gyárvezetőség is pártosan jár el, és azokat, akik nem Herrmann képviselő úrra szavaztak, különböző szekatúrákban részesitik. Kabók Lajos : Ez a demokratikus magyar választójog ! Reisinger Ferenc : Itt van egy levél, amelyet Jeviczki Károly perecesi lakos, volt nyugbéres irt. Ugy olvasom, ahogy hozzám irta (olvassa) ; »Es mikor a szavazás ideje volt, ugy történt a dolog, hogy Láng főfelügyelő ur üzenetet küldött hozzánk . . . Peyer Károly : Jó cég ! Reisinger Ferenc : ... Mezőkeresztesi nevű helyi biróval, hogyha merünk Kruppára szavazni, ugy engem a lakásból kitesznek. így én nem mertem sehova sem szavazni, maradtam semleges, mégis a lakásból kitettek, ötvenhárom éves vagyok, 35 évet szolgáltam a kincstárnál, nyolc hónapig nyugbéres voltam, nyolc hónap múlva vissza lettem munkába helyezve, mert Láng főfelügyeő ur parancsára az a parancs lett adva az orvos urnák, hogy akár hibásak vagyunk, akár nem, csak munkába helyezzen el.« Van egy másik levél is, ugyancsak egy perecesi bányamunkástól (olvassa): »ötvenhat éves ember vagyok, 31 éve kincstári munkás. Mikor szavazás volt, én Kruppára szavaztam. Most ettől az időtől üldöznek engem, rosszabb kereseti helyre tesznek, ahol 25 műszakra — ez körülbelül 25 munkanapot jelent — 12.000 koronát kapok fizetést, nyolctagú családom mellett. Sem ruházatra, sem élelemre nem elég ez a csekély 12.000 korona. Kértem nyugdíjba helyezésemet kérvényileg. Arra azt a feleletet kaptam, hogy 31 éve kincstári vagyok, még én tovább dolgozhatom. Kérek valami tanácsot, mivel ebből a csekély keresetből nyolctagú családdal megélni nem tudok.« Amint méltóztatnak látni, a munkások körében teljesen el van terjedve az a hit, hogy őket azért üldözik, mert a képviselőválasztásnál nem arra a jelöltre szavaztak, aki nekik elő volt irva. Ez részben szubjektiv érzés, megengedem, tekintettel azonban arra, hogy számtalan esetben a művezető urak egyenesen kimondták, hogy azért nem kapták meg, amire szükségük van, mert másra 5Û