Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-159

348 A nemzetgyűlés 159. ülése 1923, ember nem tudja megfizetni, mert részint nincs hozzá pénze, részint pedig tömegben is több kell. Ezért az enyhébb rosszat választja, pakol magának az útra, ami a családtól való különélés formáját jelenti és sokkal több fizetésre van szüksége, mint annak, aki odahaza családjával együtt költi el fizetését. Ha tehát valaki azt merészelné mondani, hogy a vonatkísérő személyzetnek nagyon jó fizetése van, annak figyelmét felhívom arra a körülményre, hogy ebből a fizetésből le kell számitani azt, amit a tarisznyázásra költ. Az akkord m unkában dolgozóknak helyzete az, hogy a békebeli kulcsot, amelynek alapián a vasúti munkás fizetését, alapbérét kiszámították, most felemelték 100-szorosra, ez tehát ugy értendő, hogy ha egy ablaknak megcsinálásáért 4 korona alapbért fizettek a vasúti műhelyben, akkor ezt százzal kell szorozni, mert a szorzókulcs száz, tehát kap 400 koronát. Ebből is világosan látszik, hogy amikor a megélhetés minimálisan ezerszeresére drágult ebben az országban, akkor az akkordban dolgozó vasúti munkásnak keresetét csak százszorosára emelték, vagyis kilencszázszorossal esik vissza ezen az alapon. Ezt a rettenetes, őrült lyukat betömni van hivatva azután az a bizonyos természetbeni járandóság, amely igazán csak féligmeddig, sőt csak egyharmadában oldja meg a kérdést. Dénes István : És most az adókat akarják valorizálni ! Reisinger Ferenc: A műhelyben dolgozók órabére 44-től 60 koronáig terjed. Itt is a nagyobb összeget veszem, nem pedig a 44 koronás bért, hogy hatáskeltéssel ne legyek megvádolható. Ennek a pótléka 18 korona, vagyis összesen az órabér 78 korona, ezt 200-zal szorozva, 15.600 korona. A természetbeni járandóság négy családtag esetén à 13.500 korona, vagyis az egész havi keresete 71.600 korona. Ezek a munkások sok esetben vidéken laknak, a városokban levő vasúti műhelyek környékén, ugy hogy már korán reggel gyalog kell elindulniuk, igy tehát aránytalanul nagyobb munkaidőt töltenek, nagyobb az ételfogyasztás is. Ezek az emberek is tarisznyáznak, ugy hogy ez a havi kereset rettenetesen csekély ahhoz, hogy ebből még megélhessen valaki. A nőmunkások órabére 24 koronától 40 koronáig terjed. Itt egy személyre számítottam a természetbeni járandóságot. A pótlék 13 korona óránként, a természetbeni járandóság 13.500 korona, kijön tehát 24.500 korona havi kereset egy nőmunkásnál. Itt azért számítottam egy személyre, mert a vasútnál dolgozó nők túlnyomó részben özvegyasszonyok vagy leányok, tehát egyedül álló egyének. Tovább folytatom még a vasúti munkásság anyagi helyzetének ismertetését, mert sokszor hallottam ebben a nemzetgyűlésben olyan hangot, hogy a munkásságnak sorsa nem is olyan reteévi július hó 20-án, pénteken. netesen rossz, mint ahogy azt a szociáldemokrata képviselők igyekeznek feltüntetni és beállítani. Itt abban a helyzetben vagyok, hogy névszerint fogok felolvasni kimutatást a vasúti munkásság egy kategóriájának keresetéről Majd méltóztatnak látni, hogy kinek van igaza ebben a kérdésben, (olvassa) : »Kifizetésre került 1923. július hó 1-én. A munkás neve : Szöllős Eerenc. 28 év. 284 óra, Havi kereset 28.179 korona 70 fillér.« Ez tehát 284 órai kereset. »Házi István, 30 év. 233 óra. Havi kereset 19.002 korona 40 fillér. Czenke Károly. 2 év. 12.431 korona, és igy tovább, Duhaj, Dobrovicz, Békési, Bende, Bohón stb.« Nem olvasom tovább a neveket, mert a következő neveknél csak kisebb számokat találok. Dobos Imre például, aki 16 éve szolgái, 232 munkaóra után 12.453 korona 30 fillért kapott. Azután jön néhány tízezer és egy néhány száz koronájú fizetés a tízezer koronán felüliek közt. Ehhez jön még a természetbeni járandóság, ugy hogy a természetbeni járandósággal együtt 40—50—60.000. korona ezeknek a munkásoknak havi keresete. Félve azonban attól, hogy az illetékes minister ur feláll és slágerként bemondja, hogy ezeknek a munkásoknak fizetését 85%-kal felemelték, s én ezt elhallgattam, azt is közlöm a nemzetgyűléssel, hogy erre a keresetre most utólag 85%-ot fizetnek, ezt azonban még nem kapták meg, ez csak az augusztus 1-jei fizetéssel lesz esedékes. Azt hiszem, hogy obj ektiv beszédben, számokkal igazolható statisztikai adatokkal bizonyítottam a vasúti munkásságnak, mégpedig ugy a műhelyi munkásságnak, mint a vonatkísérő személyzetnek, a forgalmi személyzetnek rettenetes sorsát és helyzetét is. Homonnay Tivadar: Ez kétségtelen! Reisinger Ferenc : Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a vasútnak van még ezeknél is sokkal szerencsétlenebb alkalmazotti rétege, amelyet nem lehet szónélkül hagyni, és amelyet ebből a beszédből kifelejteni vétek lett volna. Itt vannak a vasúti kegydíjasok. Ezek azok az emberek, akik ebben az országban a leglehetetlenebb, legnyomorultabb viszonyok között vannak. (Ugy van/ half elől.) Ezeknek egész havi keresete egyetlen egy villamosjegyre sem elég. Köztudomású, hogy ezek az emberek nem a saját hibájuk folytán lettek kegydíjasok. Homonnay Tivadar : Szolgálatukból kifolyólag ! Reisinger Ferenc : Volt ido, amikor nem volt a vasútnál nyugdíj-intézmény, tehát egész csomó ember, aki akkor került a vasúthoz, amikor nyugdíj-intézmény még nem volt, önhibáján kivül lett kegydíjas. Vannak itt azután olyan egyének, akik megrokkantak, mikor már volt nyugdíj-intézet a Mávnál, de még nem érték el a szükséges 8—10 esztendőt. Ezek a nyugdíj igényjogosultság be-