Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. Rothenstein Mór : És most, a kongresszus után, kutat a budapesti rendőrség a szakszervezetekben bizonyos bélyegek után, amelyeket ezek a szakszervezetek Amszterdamból kaptak abból a célból, hogy a hágai kongresszusi költségeket fedezni tudják. A rendőrség pedig kutat, mert azt mondja, ugy tudja, hogy Amszterdamból kommunista célokra küldtek bélyegeket. Ha a Kovács-testvérek által alapitott egyesületnél is ilyen buzgalommai kutattak volna és* néztek volna utána ez egyesület ügyeinek, akkor nem történhettek volna olyan dolgok, mint amilyenek történtekDe itt nemcsak az állam fordul a szakszervezetek ellen, hanem Budapest fővárosának hatósága is folyton a szakszervezeteket teszi céltáblájául. Folyton kutattat; épen azok ellen a szervezetek ellen, amelyek állami feladatokat teljesítenek, mert sokkal nagyobb lenne ebben az országban a nyomor, ha ezek a szakszervezetek nem állanának fenn és egészen bátran mondhatom, hogyha ezek a szakszervezetek nem lettek volna, akkor az az epizód, amelyett itt az országban a bolsevizmus képezett, nem olyan hamar omlott volna össze; a szakszervezetek ellenállása, megatartása járult hozzá elsősorban, hogy Kun Béláék hatalma itt mielőbb összeomoljon. Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister : Ezt még senki sem mondta ! Rothenstein Mór : Nekem még több mondani valóm volna, de nagyon előrehaladt az idő, s igy már csak a legszükségesebbeket kívánom elmondani, ha az igen t. elnök ur nem lesz velem szemben nagyon rigorózus. (Élénk derültség.) Bessenyei Zenó: Ez már kedves! F. Szabó Géza: Ez már jó volt! Rothenstein Mór: A kisiparosok kérdése (Halljuk! Halljuk! bal felől) nagyon érdekes dolog. Amikor az országban választások előtt állunk, akkor mindig dédelgetik a kisiparosokat. Láttuk azt legutóbb is. Készült itt a nemzetgyűlésben valamilyen revidiálás formájában az ipartörvénynek egy kiegészítő része, de az még ma sem lépett életbe, hála Istennek, mert nem valami helyes dolog. Györki Imre: Hegyeshalmi szelleme! Rothenstein Mór: De mégis a választások előtt készült és az volt a célja, hogy ez által a kisiparosokat megnyerjék. Máskor azonban megint, amikor alkalom volna kimutatni, hogy tényleg támogatni kívánják a kisiparosokat, akkor ezt a dédelgetést nem lehet találni. Van itt a fővárosban egy nemzetközi bőrkartell, a Wolfner, Mauthner & Machlup-féle részvénytársaság. A kisiparosok lapja, a cipőkészítők lapja egy vezércikkben elpanaszolja bajait, sérelmeit és kifejti, hogy miiyen célt szolgál ez a bőrkartell. Ezzel a bőrkartellel a magyar kormány NAPLÓ XIV. évi július hó 19-én, csütörtökön. 323 egyik volt tagja, Hegyeshalmy Lajos 15 évre kötött egy szerződést. Ezekben a rendkívüli időkben egy 15 éves szerződést kötni, ez már egymagában is olyan sérelem, amely ellen tiltakoznom kell. Mert ma, amikor nem tudjuk, hogy a jövő hónapban milyen lesz a helyzet, nem lehet ilyen szerződéseket 15 évre megkötni. S ez a szerződés azért köttetett, hogy ez a részvénytársaság az állam bőrszükségletét 60%-ban a maga részére biztosítsa, a fenmaradó 40%-ot pedig különböző kurzusérdekeltségeknek, a kisiparosoknak ellenben semmit. Esztergályos János : Hegyeshalmy-féle remek! Rothenstein Mór : Nem akarom felolvasással tölteni az időt. Ebben a cikkben tükröződik vissza az az elkeseredés, amely az ilyen dolgok miatt a kisiparosok érdekeltségét uralja, mégpedig jogosan, mert az államnak, ha támogat egy ipart, akkor akár nagyiparosról, akár kisiparosról van szó, azt egyformán keli támogatnia, ugyanazzal a mértékkel, amely az egyes érdekeltségeket megilleti. Ne részesítse az állam az egyiket a másikkal szemben előnyben, de különösen ne részesítse előnyben a gazdaságilag erősebbet, a szegényt pedig ne hagyja figyelmen kivül. Elnök : Fél nyolc óra lévén, kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék beszédét röviden befejezni. Rothenstein Mór: Én szociálpolitikáról is akartam beszélni, de az idő rövidsége miatt, mert, mint fegyelmezett tagja a nemzetgyűlésnek, kihágást nem akarok elkövetni, még csak egy rövid megjegyzést kívánok erre vonatkozólag tenni, hiszen Propper Sándor elvtárs (Felkiáltások jobbfélöl: Elvtárs?) a szociálpolitikáról tegnap elég bőven beszélt. Lovász János : Kuna P. András elmondotta volna ezt egy negyedóra alatt! Rothenstein Mór : Csak az volna a baj, hogy senki sem értette volna meg. Szabó Imre: Még a gyorsírók sem! Nagy Ernő : Össze kellene keverni a két embert! (Derültség és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Rothenstein Mór : Én nem tehetek róla, hogy beszédemet nem tudom befejezni. (Halljuk! Halljuk !) Hogy mennyire vagyunk vissza szociálpolitikai téren, ezt csak egy tétellel kívánom kimutatni. Az osztrák balesetbiztositásnál a balesetbiztosítási járadék alapjául évi kilenc millió koronát vesznek figyelembe, ami magyar koronában 1,170.000 koronát tesz ki. Nálunk az értékhatár évi 480.000 korona. Ezzel az egy tétellel kívánom csak bizonyítani azt, hogy ezen a téren évek hosszú során át nem történik semmi. Ez a körülmény is hozzájárul azután ahhoz, hogy odakünn a nép azt látja, hogy itt a nemzetgyűlés nem törődik az ő vitális érdekeivel, hogy itt minden mással töltik az időt, sok olyan 45
