Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július hó 19-én, csütörtökön. 315 B. Bottlik István: Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy az általam előadottak eléggé bizonyítják, hogy a nagy gazdasági és társadalmi válság a magyar nemzet anyagi, fizikai és lelki rokkantjainak segítségére jönni nemcsak emberbaráti, hanem elsőrangú állami feladat is. (Igás ! Ugy van! Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! A közélelmezés kérdésével részletesebben foglalkozni ez alkalommal nem kivánok, mert hiszen ma, amikor a maximálás és rekvirálás ideje lejárt, a közélelmezéshez elsősorban nagy anyagi eszközök szükségesek, ezek hiányában csak természetes, hogy a közélelmezósügyi minister ur keveset tehet a közélelmezés érdekében, és inkább annak megszüntetését készítheti elő. A t. pénzügy minister úrhoz is volna két kérésem, ezzel kapcsolatban. Egyik kérésem az, hogy, ha már a pénzügyminister ur véleménye szerint az államháztartás egyensúlyának megóvása lehetetlenné teszi azt, hogy a közélelmezés céljaira nagyobb áldozatokat hozzunk, legalább ne felejtse el a pénzügyminister ur, hogy aki idejében ad, kétszer ad. (Igaz! Ugy van!) Sokkal nagyobb eredményeket érhettünk volna el a közélelmezés terén, ha az ehhez szükséges anyagi eszközök idejében rendelkezésre állottak volna. Másik kérésem a t. pénzügyminister úrhoz, hogy legalább a közélelmezéssel kapcsolatos kérdésekbe ne ékelje be a Jegyintézet és az állam bevásárló szervei közé a bankokat, mert ezáltal is igen nagy összegek vonatnak el eredeti rendeltetésüktől, a közélelmezés céljaitól. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) Remélem, hogy ez a két kérésem a t. pénzügyminister urnái nem részesül olyan rideg visszautasításban, mint az elmúlt évben tett ama proposzicióm, amelyben a részvénytársaságoknak más alapon való megadóztatását javasoltam. Ma ugyanis az a helyzet van, hogy amíg minden gazdasági tényező súlyosan meg van adóztatva, amig adódetektivek járják keresztül-kasul az országot, addig a részvénytársaságok csak mérlegszerű nyereségeik után adóznak és a nyereségből tett invesztíciók adómentesek, valamint a titkos tartalékokat Sem bolygatja meg senki. (Igaz! Ugy van!) Bogya János: Abszurdum. B. Bottlik István: A helyzet pedig súlyosabb, mint valaha, mert h drágaság naprólnapra, lehet mondani óráról-órára nő, a jövedelmek növekedése pedig egyáltalában nem tart lépést a drágasággal, ugy hogy elérkezett már a tizenkettedik órája annak, hogy a t kormány ebben a kérdésben a legkomolyabb elhatározásokra jusson. En elismerem, hogy a pénzügyminister ur heroikus küzdelmet folytatott a korona leromlásának megakadályozására, de ez a harc áldozatokat is követel és az áldozatok azok, akik keresetükből élnek. (Igaz! Ugy van! jobb felöl és a baloldalon ) Tn gad hatatlan, hogy ennek a NAPLÓ XIV. rendszernek vannak előnyei, de nézetem szerint ez tovább fenn nem tartható ; a mesterséges gát elszakad és érvényesülni fog az a szociális igazság, amely szerint egyes társadalmi osztályok feláldozásával állam gazdaságot fentartani nem lehet. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) A létminimumot minden körülmények között kormányintézkedésekkel kell biztosítani (Elénk helyeslés) még pedig nemcsak az állami- és magántisztviselők és alkalmazottak részére, hanem pl. a munkabérek szabályozásával, a falusi napszámosokkal szemben is, (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Taps jobbfelöl) akikre nézve az a súlyos helyzet áll fenn, hogy igen sok helyen a munkaalkalmak hiányát egyesek felhasználják arra, hogy oly alacsony munkabéreket állapítsanak meg, amelyek szerint egy falusi napszámos sok helyen a legsúlyosabb, legkomolyabb, legnehezebb munkaidőben alig keres meg ma 1000 korona napszámot, ami mindössze másfél kiló kenyér árának felel meg. Györki Imre : Még annyit se keres. Egy kiló kenyér árát keresi

/ meg ! B. Bottlik István : Én jól tudom, t. Nemzetgyűlés, hogy a létminimumnak kormányzati intézkedésekkel való biztosítása egy bizonyos gazdasági megrázkódtatással jár, de viszont az a meggyőződésem, hogyha a t. kormány erre magát elhatározni nem lenne képes, ugy elkerülhetetlenül egy szociális válság örvényébe sodródunk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) Farkas István: Sokkal jobb a preventív intézkedés. B. Bottlik István : A t. ministerelnök ur az elmúlt év július havában kifejezést adott annak, hogy nagyon jól tudja, minő termékeny talajt biztosit az éhes gyomor a felforgató törekvéseknek . . . Bogya János : Ugy van ! Erre alapítják egyesek a politikájukat. Györki Imre : Es a gyöngeelméjüségre. Bógya János: Nem gyöngééiméjüek, akik ezt teszik. (Elnök csenget") B. Bottlik István : . .. ezért én őt arra kérem, vonja le ennek konzekvenciáit. A legtöbb kormány utólag rájön azokra a kormányzati hibákra, amelyeket elkövetett. Én, aki a t. ministerelnök urnák nagy államférfiúi kvalitásait egy közel 20 éves politikai múlt alatt tanultam igen sokra értékelni, remélem és meg vagyok arról győződve, hogy ezeket a hibákat olyan időben fogja észrevenni, amikor a segítség még nem késő. Mert t. Nemzetgyűlés a politikai életben a kellő pillanat elmulasztását semmisem pótolhatja, a mai helyzetre pedig igazán elmondhatjuk, hogy perikulum in mora A javaslatot elfogadom, és bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a nyomor ijesztő mérveket ölt s a nemzet jövőjét a legnagyobb mértékben veszélyezteti, utasítsa a nemzetgyűlés 44