Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július hó 19-én, csütörtökön. 305 Szomjas Gusztáv: Egy fél millió volt tavaly egy vagon foszfát. Beck Lajos: 1922-ben behoztunk trágyasót, klórkáliumot és kevés esili salétromot, összesen 168 vagonnal, még pedig Ausztriából 22 vagont, a többit pedig Németországból. Meg kell jegyeznem, hogy ennek egy része átmeneti áru volt, továbbment Erdélybe. Tehát t. Nemzetgyűlés, foszfátjainkat nemcsak hogy mi magunk nem fogyasztottuk el, hanem még kivittünk azokból. Szomjas Gusztáv: Protekcióval kaptunk csak! Nem lehetett kapni, a cukorrépatermelők kapták. Beck Lajos: Arra vonatkozólag, hogy nem tudjuk előállitani, méltóztassanak megengedni, hogy még egy adatra hivatkozzam, amely az ellen szól, mintha mi nem tudnánk eleget termelni. Nálunk a műtrágyagyárak üzemredukcióval dolgoznak, tehát sokkal kevesebbet — a Spódium, a Hungária, stb. — állítanak elő, mint amennyi előállítandó volna. Azonkívül rendkívüli nehézséget okoz a hazai műtrágyagyártásnál egyfelől az, hogy a devizákat nem lehet megszerezni, másfelől pedig az, hogy angol fontban kell fizetni mindent, amit külföldről behozunk, még ha mindjárt nem Angliából is hozzuk be, (Igaz ! TJgy van !) és végül, hogy kisebb kvantumokat, mint egy-egy hajórakományt, nem bocsátanak rendelkezésre. Már most hogy ezzel a kérdéssel röviden végezzek, én e baj remédiumát a termelés fokozásában és az állami biztatásban látom. T. Nemzetgyűlés! Ahol olyan adópolitikát követnek, amely sajnos, nem a termelés fokozására, hanem a termelés fokozásától való elkedvetlenedésre tör, ott, ahol nem arról van szó, hogy a termelést elősegítsük, hanem ellenkezőleg lecsökkentsük, ott igenis, ha nem akar irott malaszt maradni a mezőgazdasági termelésre irányuló egész akciónk, át kell térni olyan támogató rendszerre, amely különösen a műtrágya előállítása és még inkább alkalmazása és felhasználása terén Németország mintájára adókedvezményben részesiti a műtrágyát használó polgárokat. Ennek megoldási módja az volna, hogyha mezőgazdasági kamaránként megállapittatnók minden egyes vidéken a föld minősége és összetételére való tekintettel az a minimum, amely szükséges és azután a jövedelmi adóval progresszív mérséklést kapna minden olyan gazda, aki ennél a minimumnál több trágyát használ fel. Az öntözés, a vizleesapolás, a szikes talajok használhatóvá tétele ezeknek a kérdéseknek okos és racionális adózási politikába való bekapcsolása nélkül meg nem oldható. Elnök : Felhívom a t. képviselő ur figyelmét arra, hogy két óra elmúlt, a tanácskozásra szánt idő első fele letelt, méltóztassék tehát beszédét vagy befejezni, vagy délután folytatni. Beck Lajos: Folytatni kívánom délután. Elnök : Akkor a tanácskozást megszakítom és az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Beck Lajos képviselő urat illeti a szó. Beck Lajos: T. Nemzetgyűlés! Annak a gondolatnak a kifejtésénél, hogy mezőgazdasági termelésünk talpraállitásához bizonyos alapfeltételek megteremtése elengedhetetlen szükségesség, eljutottam az éghajlat által okozott nehézségek s a gépek problémáján keresztül a műtrágya és azon át a vetőmagnemesités kérdéséhez. A vetőmagnemesités problémája annál súlyosabb, -— mint arra a németeknek beszédem első részében Emiltett kijelentései mutatnak — minél jobban tökéletesbbedik a vetőmagvak nemesítése s azok az óriási terméseredmény különbségek, amelyek nemesitett vetőmag utján keletkeznek. Beszédem első részében utaltam arra, hogy az az összeállítás, amely 1850-től 1914-ig percentualiter akarja kimutatni, hogy a német mezőgazdasági termelés emelkedése milyen okokra vezethető vissza, ezt 30%-ában a nemesitett vetőmag elterjedésének tudja be. Nem akarok hosszasabban kiterjeszkedni arra a nagysikerű és nagy eredményű munkásságra, amelyet e téren Magyarországon is kifejtenek. Grábler, Székách, Baross, a Hatvani-féle magtermelés világraszóló eredményeket produkáltak, amelyek méltán megállják a versenyt a francia Gros-, Bleu- és Bonfermier és egyéb magvak kiválóságával. A rozsdaállást, a megdölést az áttelelést illetőleg olyan kiváló eredményeket mutatnak fel, amelyek már eddig is, ha Magyarországon alkalmaztattak, a termés fokozásához nagyon hozzájárultak. Annál szomorúbb, hogy ilyen kiváló magnemesitési eredmények után is, nálunk mily kevéssé értékelik még a nemesitett vetőmagvat. Ez is csak egyik argumentuma annak az oknak, amely vörös fonálként húzódik végig egész fejtegetésemen, hogy a tőkehiány és az e téren követett pénzügyi politika akadálya annak is, hogy a nemesitett vetőmag jobban elterjedjen. Kezemben van egy erre vonatkozó igen érdekes legfrissebb statisztika. Ez a statisztika kimutatja, hogy 1922/23-ban a magyarországi magnemesitő gazdaságok 860 vagon nemesitett búzát, 100 vagon nemesitett sörárpát, 100 vagon nemesitett kukoricát, 100 vagon nemesitett zab és 80 vagon nemesitett kendert nem tudtak elhelyezni Magyarországon és e miatt kivittek a külföldre. Sőt hozzátehetjük azt a még szomorúbb eredményt, hogy a nemesitett vetőmagvaknak külföldön el nem helyezhető részét egyszerűen el kellett itthon kótyavetyélni, el kellett adni egyszerűen magnak. Epugy, amint kívánatosnak mondottam az állam közbe-