Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

300 A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. nagyüzem lényegesen meghaladta ugy a közép, mint a kisüzem termelését, ellenben a buzahozam a kisüzemnél nagyobb volt, mint a középüzemnél, a rozsnál pedig a középüzem hozama volt nagyobb, mint a kisbirtoké. Ha tehát a búzánál és a rozsnál a kisüzem alatta is maradt a nagyüzemnek, az árpánál és a zabnál ugyanezen kutatások nyomán a kisüzem túlhaladta a nagyüzemet, mert ott az árpa volt 1217 métermázsa, a nagyüzemnél 11*31 métermázsa, a zab pedig a kisüzemnél 11 '33, a nagyüzemnél pedig csak 10*22 métermázsa. Ami a tiszta jövedelmet illeti, katasztrális holdanként koronákban kifejezve Károlyi kutatásai nyomán a Dunántúlon a kisüzem a háború előtt katasztrális holdanként 46*5 koronát, a középüzem 33'95 koronát, a nagyüzem pedig 3640 koronát jövedelmezett. Szomjas Gusztáv : Önkényes számok ! Beck LajOS : Az Alföldön a kisüzem 43*74 koronát, a középüzem 41*90 koronát, a nagyüzem 40*50 koronát jövedelmezett. Ha most összefoglaló képét vesszük a német és magyar eredmményeknek, ugy látjuk, hogy a német eredmény nem igen szorul illusztrálásra. Szomjas Gusztáv : Ez mind akadémikus dolcg ! Beck Lajos : Ez egy magyaróvári professzor vizsgálata, melyet a helyszínen erre a célra kijelölt birtokokon végzett. Majd rá fogok térni arra, hogy a kisüzem gazdálkodása intenzitás tekintetében és egyéb tekintetekben természetesen mélyen a nagy- és középüzem mai gazdálkodási rendszere alatt marad. Németországban — mint már az előbb utaltam rá — a kisbirtok szaporodása nem eredményezi a gabonatermelés csökkenését. Ott túlhaladott álláspont a gabonakultura terén az, hogy azért, mert valamely üzem kisüzem, mindjárt kevesebb gabonát terem. Igaz, hogy ott az állattenyésztésre helyezik a fősúlyt és a jövedelmi kimutatásoknál való nagy eltolódás a kisüzem javára onnan származik, hogy — mint beszédem későbbi folyamán rá fogok térni — ott óriási súlyt helyeznek az állattenyésztésre. Szomjas Gusztáv : Nem a kisüzemnél, hanem a törpeüzemnél van a baj ! Beck LajOS : A külföld többi országaiban, igy Belgiumban a XIX. század közepe óta tudvalevőleg a törpe- és parcellaüzem óriási mértékben elszaporodott és mégis a búza és a rozs átlagtermései 35*40%-kal emelkedtek, az Egyesült-Államokban pedig, különösen a North-Central államokban a rozs hozama a 20 acre-nél kisebb, az árpa hozama pedig a 10—100 acre nagyságú gazdaságokban lényegesen emelkedett. Ez is ékes bizonyitéka annak, hogy a termelés fokozása a kultúra terjedése a rendelkezésre álló összegek befektetése esetén egyáltalában nincs kizárva, ugy, hogy a kisgazdaság termelésében megközeliti a közép- és nagybirtokot, A magyar példát illetőleg a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gabonatermelési átlagok meghaladták a középbirtokok eredményeit zabban és árpában és konkurrálnak a nagybirtokok eredméévi július hó 19-én, csütörtökön. nyeivel, hogy továbbá, főleg az állattenyésztésből folyó jövedelem tekintetében, meghaladják a nagyés középbirtokok jövedelmét. Ebből azonban általánosító olyan következtetést levonni, hogy ennélfogva a mai kulturális viszonyok között a kisgazda jobban gazdálkodik és többet termel, mint a nagyés középbirtokos, nagyon vakmerő következtetés. Szomjas Gusztáv : Az ipari növényeket miért hagyta ki Károlyi ? Hisz az a leglényegesebb ! Beck LajOS : Azt tőle kellene megkérdezni. Ha tárgyilagos Ítéletet akarunk mondani ebben a dologban, akkor a kisgazda rovására igenis meg kell állapitanunk, hogy egészen kezdetleges gazdálkodási ismeretek alapján az egyoldalú szemtermelésre és a nemesitett vetőmagra való csekély súly helyezése mellett, a feltöréses gazdálkodásra helyezték a súlyt, ugy, hogy nálunk a gabona és tengeri a felszántott föld 86'74%-át foglalja el. Ez a beteges gazdálkodásnak feltétlen és élénk illusztrációja. Ennek megfelelőleg igen sok legelőt feltörtek ott, ahol nem lett volna szabad a gazdaságos racionális művelés kedvéért feltörni. Hogy a takarmánytermelésre kisgazdáink, sajnos, nem helyezik azt a súlyt, amely pedig az egészséges gazdálkodás szempontjából elkerülhetetlen volna, azt letagadni nem lehet, viszont javára kell írnunk azt, hogy a kisgazda minden talpalatnyi földet, amely kezén van, megművel, műveletlenül, parlagon egyáltalában semmit sem hagy, az állattenyésztésre rendkívül nagy súlyt helyez, de, sajnos, mai kezdetleges gazdálkodási módszerével azokat az eredményeket, amelyek elérhetők volnának, elérni nem tudja. Azok az akadályok, amelyek a termelés fokozása kérdésének leglényegesebb pontjait képezik, eliminálhatók az okos felvilágosító módszer, a gyakorlati tapasztalatok bemutatása utján és főképen, ha levetkezi a kisgazda a rettenetes gyanakvását minden olyan újítással szemben, amely nem tőle ered és amellyel szemben ő mindig a rezerváltságnak, a tartózkodásnak arra az álláspontjára helyezkedik, hogy fél tőle, nem mer belekezdeni és igen sokszor ezért látja ennek kárát. Ezek után rá akarok térni részletesen azoknak a kérdéseknek taglalására, amelyek elsősorban a kisgazdaságnak, de általában sajnos, az egész mezőgazdaság termelésének legfőbb akadályai Magyarországon. Elsősorban az éghajlat kérdéséről kívánok szólni. A magyar éghajlatot, főképen a csapadékviszonyokat és a csapadék megoszlását illetően konstatálnom kell mindjárt elöljáróban, hogy rendkívül nagy tévedés az, mintha a magyarországi csapadék egész mennyiségben oly kevés lenne, hogy nem felelne meg annak a minimális kívánalomnak . .. (Egy hang jobbfelől : Az eloszlás rossz !) amely mellett eredményes mezőgazdálkodást lehet folytatni. Nálunk a NagyAlföldön 500-tól 700 milliméterig terjed a csapadék évi átlaga . . . Szomjas Gusztáv : 400-tól 800-ig ! Beck Lajos : Sok helyen, főképen az északi és a déli részeken 600—700 milliméter, Debrecenben és vidékén pedig 560—580 milliméter.