Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

â98 A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. annyi szenvedés, nyomorúság és megcsonkítás után is hitt és bizott a jövendőben, és mindig azt hirdette, hogy talpra fogunk állani, jöjjön bár forradalom, kommunizmus, román megszállás és jóvátétel, hogy az a nemzet most a belső szútól megrágva, roppanjon össze ugy, hogy kényszerítve legyen bevallani, hogy ő nem a talpraállásnak, kivirágzásnak, hanem az egyik napról^ a másik napra való vergődésnek korát éli. (Élénk éljenzés a baloldalon és a középen.) Konstruktiv pénzügyi politikát kérünk. Konstruktiv pénzügyi politikára van szükség, amely leszámol a múlt tanulságaival. De mi az ? Adórendszer, az adóesavar ujabb megszorítása? Ezzel is megpróbálkoztunk. A szükségletek, a napi kiadások lecsökkentése? Kevesebb autó jár hivatalosan, mint azelőtt? De nem tehetek róla, azt látom, hogy az eredmények mindezen próbálgatások dacára is mind szomorúbbak és rosszabbak. Hiszen külkereskedelmi mérlegünk passzivitása 1920-ban csak 14'8 milliárd volt, 1921-ben már 21 milliárd, 1922-ben 75 milliárd és 1923 első három hónapjában 27'4 millárd. Adórendszerünket, amelyre előbb utaltam, átépítettük ! De hogyan ? Előbb lebélyegeztünk és ez nem használt semmit. Azután kivetettük az egyszeri vagyonváltságot, a nagy tőketartozások törlesztésére és megettük mindennapi kenyerünket. A folyó kiadásokra építjük fel államháztartásunkat? Ezen a téren egy jottányit sem mentünk előre! A tisztviselői redukciótól várunk valamit? De ez nem olyan nagy jelentőségű. A régi és régen szolgáló állami tisztviselőknél minimális lesz az a differencia, amely az ő nyugalomba menésükkel elérhető. Es még mindig itt marad — mondjanak a szak minister urak akármit — az a rettenetes felelősség, amelyet ezekkel az emberekkel szemben a kormány elvállal, elhelyezésük és a tisztességes megélhetés lehetőségének nyújtásával. Ilyen viszonyok között, jelentős pénzügyi eredményeket egy radikális tisztviselői kérdés megoldásától sem lehet várni. Ugy tudom, hogy maga a pénzügyi kormányzat, amely nemrégen még nagy számokkal jött és nagy eredményt várt ettől, a mozgalmat beállította, mert ettől nagy eredményt várni és remeim nem lehet és maga is előbb itt felállított követelményeinek 50 százalékánál nagyobb eredményre hajlandó. Én a múlt indemnitási beszédem folyamán rámutattam arra, hogy termelési politikára kell rátérni. Kámutattam arra, hogy addig, amig nem sikerül nekünk ipari és mezőgazdasági termelésünket lábraállitani, a gazdasági kiegyensúlyozás terére nem léphetünk. Az elmúlt indemnitási vita folyamán részletesen foglalkoztam az ipari talpraállás kérdésével, az ipari helyzet megváltoztatásával és rámutattam arra, hogy addig, amig nekünk olyan iparpolitikánk lesz, amely kiengedi külföldre a textiliánk gyártásához szükséges legértékesebb és legfontosabb nyersanyagot és azt, idegen kéz munkáját felhasználva és a magyar munkás kezét elmellőzve, idegen nagytőke malmára hajtva a évi július hó 19-én, csütörtökön. vizet, fogja fél- vagy készgyártmány formájában horribilisen megdrágított formában visszahozni és nyakába sózni a magyar fogyasztóknak, addig nélkülözzük egyik alappillérét a gazdasági élet ujjáteremtésének. És ha másfelül egy pillantást vetünk mezőgazdasági termelésünkre, látjuk,, hogy az 1919. évben bekövetkezett pusztulás pótlása foganatba egyáltalában nem jött. Mert ami termett Nagy-Magyarország ama részén, amely csonka Magyarországot képezi ma, búzában 1914—15-ben 7.6, 1922-ben már csak 6.1 mm. volt. Elsősorban nem is arról van szó, hogy a háború előtti mennyiségnél többet termeljünk, hanem arról, hogy elérjük és állandósítsuk legalább azokat a termésátlagokat a mezőgazdaságban, amelyeket nagyon nehezen, — messze elmaradva a nyugat termelési átlagától, — el tudtunk érni. De evvel a kérdéssel, a mezőgazdasági termelés fokozásának kérdésével szembe kerül egy nagy argumentum, a szociális igények által megkívánt földreform kérdése. Kérem igen t. elnök ur, méltóztassék öt perc szünetet adni. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Beck Lajos képviselő urat illeti a szó. Beck Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Annak fejtegetésébe kívánok most már mélyebben belemenni, hogy gazdasági talpraállásunk másik alap pillérének, a mezőgazdasági termelés fokozásának feltételeit miképen lehet Magyarországon megteremteni. Jeleztem azonban, hogy mielőtt ennek a problémának mélyére mennék, a birtokreform kérdésével a többtermelés szempontjából kell végeznünk. Mert addig, amig a mezőgazdasági termelés fokozásának legfőbb akadályát el nem hárítottuk s a birtokreform kérdésének minden tekintetben való megnyugtató megoldását keresztül nem vittük, addig a termelés egészséges fokozásához hozzá nem láthatunk, addig sem a nagybirtok, sem a középbirtok, sem a kisbirtok befektetésekre, beruházásokra nem kapható, addig a mezőgazdasági hitel forrásait megnyitni nem lehet. A kérdés csak az : a birtokreform és a novella által kontemplált megoldás és a kisbirtokok szaporítása tényleg annyira a termelés rovására megy-e, hogy ezáltal a magyarországi terméshozamnak lényeges csökkenése következik be, vagy pedig lehet-e a kérdésnek olyan összeegyeztetését elérni, amely a termelés kérdésének kielégítő megoldását a birtokreform szociális szempontból való kielégítő megoldásával összhangba hozza. Mindegyik reformnak három célja, három feladata van : nemzeti, szociális és termelési. És minden olyan megoldás amely egyikét is ezeknek a szempontoknak elejti vagy negligálja, félmegoldás lesz csak és maradandó megoldásnak nem lesz tekinthető, a békét és nyugalmat, amely a termelés fokozásának előfeltétele, nem fogja tudni megteremteni.