Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július 19-én, csütörtökön. 293 csak 333.000 mm., 1921—22-ben pedig az 1912/13. évi 2 Va millió helyett 608.000. Ha a szeszt veszem, akkor hektoliterekben számítva látom, hogy amig 1913—14-ben 525.000 hl, addig 1920—21-ben már csak 219,700 hl., 1921—22-ben pedig 247.500 hl. termeltetett. Itt kénytelen vagyok egy pillanatra kitérni az igen t. kereskedelemügyi minister ur múltkor elmondott igen érdekes szavaira. O akkor mindnyájunk örvendetcs tudomására hozta azt, amire a múlt alkalommal tartott indemnitási beszédemben, bár nem ilyen pontosan kiegészítve, már utalni szerencsém volt, hogy iparunk már az egészséges fejlődés irányát kezdte venni, különösen a textiliák terén, ahol az az egészségtelen és szerencsétlen állapot volt, amint számszerűleg kimutattam, hogy nyersterményeink jelentékeny részét kivittük, hogy idegen munkáskezek, idegen nagytőkének jövedelmét, vagyonát gyarapítva, feldolgozzák, aztán visszahozzák ide és eladják nekünk horribilis nyereséggel. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur konstatálta, hogy ezen a téren lényeges haladást látunk, amely idővel abba helyzetbe fog bennünket hozni, hogy saját szükségletünket fedezhetjük. Ezzel szemben azonban engedje meg az igen t. kereskedelemügyi minister ur, hogy felhívjam figyelmét a következő súlyos és mélységesen szomorú ténykörülményekre. A vas-, gép-, textiles a vegyészeti iparban és ennek körében a mezőgazdasági iparban is 1923 február és március hónapok óta, tehát a legutolsó hónapokban, 30-tól 50%-ig terjedő termelési csökkenés állt be, ahogyan Teleszky igen t. elnök ur mondja: a pénzforgalmi eszközök csökkenése folytán. Ha már most ilyen megdöbbentő csökkenést látunk a múlt évi hasonló időszaki termeléssel szemben és hozzávesszük azt a hivatalos és hiteles helyről eredő adatot, hogy hetek óta tapasztalható, hogy a legnagyobb pénzhiány következtében, amint azt a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója mondja, az ipar termelése a legnagyobb nehézségekkel kénytelen küzdeni és nem tudja megszerezni magyar koronában azokat az összegeket, amelyek a legszükségesebb devizák megvásárlásához kellenek, akkor, sajnálatos megállapításokra kell jutnunk. ITgy hogy — és ez a legszomorúbb — két két előtt előállott az a helyzet, hogy legnagyobb iparvállalatunk nem tudta a clearingben átvenni azt a magyar koronamennyiséget, amely egy minimális deviza kiváltásához volt szükséges. Akkor méltóztassék megengedni, bár nagy tisztelettel fogadom és teljesen elfogadhatóknak és feltétlenül megbízhatóknak tartom az igen t. kereskedelemügyi minister ur felvilágosító és érdekes megjegyzéseit, azonban hozzájuk kell fűznöm, hogy ezek mellett iparunk jelentékeny ágai termelési nehézségekkel küzdenek pénzhiány miatt, olyan nehézségekkel, amelyek nemcsak hogy azt akadályozzák meg, hogy 50°/ü-ra már lecsökkent termelésükkel megközelítsék az azelőtti termelés nívóját, hanem még ezen máris 50%-kal lecsökkentett termelésüket is további lecsökkentés veszélye fenyegeti, ("ügy van! a balközépen. Élénk helyeslés a haloldalon és középen.) Ehhez hozzátehetjük, hogy u. n. középiparunk feltétlenül krizis elé került az utolsó hetekben azért, mert nem tud azokhoz a pénzforgalmi eszközökhöz jutni, amelyekre a nagy konkurrenciával és a nagyiparral szemben feltétlenül szüksége van, mert a vevőknek és a kisembereknek bizonyos előnyt kell juttatnia azáltal, hogy még a mai nehéz viszonyok között is bizonyos rövid időre hitelt nyújt, ezt a hitelt azonban a középipar nem tudja nyújtani, épen e pénzhiány miatt. Ez okból, ugyancsak a Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatójának megállapítása szerint, középiparunk is válságban van. Azt, hogy a kereskedelem ugyancsak ezeknél az okoknál fogva milyen válságba került, különösebben illusztrálnom nem szükséges ; annál kevésbé teszem ezt, mert a kereskedelemben tapasztalható óriási hátrányokra, amelyek a Devizaközponttal függnek össze, ezúttal kitérni nem kívánok. Egyet azonban konstatálnom kell, hogy a magyar kereskedelemnek az évnél régebben megalapozott jó hírneve, (ügy van! half elöl.) amelyet egy becsületes kereskedelem tisztességének megtartása folytán szerzett és alapozott meg, a magyar kereskedelemnek ez a becsületes hitele kockán forog, mert nem titok, hogy hetek és hónapok óta ostromolják idegen szállítók ezt a magyar kereskedelmet és kérdezik folyton-f oly vast, hogy vájjon fizetésképtelen-e már a magyar kereskedelem, hogy kereskedelem, amely évszázadokon keresztül kötelezettségeinek mindig becsülettel tudott eleget tenni, ennyi figyelmeztetés ellenére sem hajlandó fizetni. Strauss István: Erre nincs okuk a külföldieknek. Beck Lajos : Es ha egy pillantást vetünk a pénzforgalmi eszközök hiányából előálló helyzetre az értéktőzsdét illetőleg, akkor azt mondhatnám, hogy ennek kártékony és pusztító gazdasági jelentőségét e téren szintén feltétlenül érezzük. Elsősorban előre akarom bocsátani, t. Nemzetgyűlés, hogy az értéktőzsdét ma már abból a szempontból nézni, mint ahogyan azt ezelőtt tették, sajnos, nem lehet és nem szabad, mert a megélhetési viszonyok, a fixfizetésüek nyomorúsága oda kényszeritette a kereső osztályoknak és a polgári társadalomnak legszélesebb, sőt fájdalom, legalsóbb rétegeit is, hogy az értéktőzsdén keressék megélhetésüket, vagy legalább is annak a hiánynak a pótlását, amely az ő nyomorúságos fizetésük és minimális életstandardjuk között fennáll. Ha már most ezen az értéktőzsdén, ahova az emberek zálogba tett vagy eladott ezüstkanalaikat is elviszik, hogy 41*
