Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi Julius 19-én, csütörtökön. 287 gyobb része, túlnyomó nagyrésze szegény bisbirt okos oknak, kisgazdáknak kezén van, akiknek ezen a kis szőlőn kivül tulaj donképen semmi egyéb jövedelemhajtó területük nincs. Különösen azokat a szőlővidékeket hozom fel például, ahol — mint a Balaton vidékén, Hegyalján — a talaj másra sem alkalmas csak szőlőtermelésre. Ezeken a vidékeken a borkivitel megszűnése folytán a borválság valóságos katasztrófát j elent, mert hiszen ezek a szegény emberek nemcsak, hogy nem tudnak annyi szőlőt termelni, hogy jövedelmükből a családjukat fen» tarthassák, de ezenkívül az óriási százalékkal megdrágult védekező anyagok terhével s a termelési és buzaadó megfizetésével is sújtatnak. A segitségre elérkezett már az utolsó pillanat. A kormánynak minden módot és eszközt fel kell használnia és meg kell kísérelnie arra, hogy a borkivitelt valamiképen elősegítse. Épen most, az ülés előtt hallottam, hogy Olaszországból is érkezett borvételi ajánlat Magyarországra, Hajlandók lennének magyar koronáért nálunk bort vásárolni, de nem tudom, micsoda pénzügyi okok akadályozzák meg azt, hogy magyar pénzen bort ne lehessen eladni. Ha magunk sem becsüljük meg a pénzünket, hogyan várhassuk a külföldtől, hogy a pénzünknek valami értéket tulaj do nitson. A kivitelt meg kell engedni minden áron, még magyar koronáért is, sőt akár más áldozatok árán, még olyan iparágaknak feláldozása árán is, amelyek nem birnak létjogosultsággal ebben az országban. Még ilyen áldozatok árán is minden erővel oda kell törekednie a kormánynak, hogy ebből a válságból a bortermelő gazdákat kisegitse. Emlékezzünk csak vissza a franciaországi vincellérsztrájkra. Nem bizonyos az, hogy ebben a lehetetlen helyzetben a mi bortermelőinknél a nagy elkeseredés nem fog-e hasonló, meg nem engedhető kitörésekre vezetni. A keserűség, igazságtalanság, a szegénység sok mindenre képesiti az embereket ; sok minden nem törvényes eszközre és útra könnyen rátér, azt gondéivá, hogy talán igy vagy amúgy segiteni fog a nehéz helyzeten. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy errevonat kozólag határozati javaslatot is nyújtsak be. (Halljuk ! Olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a legrövidebb idő alatt, lehetőleg még a nemzetgyűlés nyári szünete előtt, terjeszszen be törvényjavaslatot, vagy rendeletileg függessze fel a bortermelési adóról, a bor-luxusadóról, valamint a szőlők után fizetendő buzaadójól szóló törvényes rendelkezéseket, és a bortermelési adót a bortermelők válságos helyzetére való tekintettel teljesen megszüntesse, a buzaadó helyett boradójmlcsot léptessen életbe, a bor luxusadóját csak a 600 koronás és azonfelül árusitofct borok után szedje.« (Helyeslés.) Megindokolom ezt a határozati javaslatomat azzal, hogy ma 200 koronás borok után is luxusadót kell fizetni, Ez abszurdum s természetesen megnehezíti a bor forgalmát, lehetetlenné teszi, hogy akik bort forgalomba hoznak, magasabb árakat fizethessenek meg. (Zaj.) A bortermelési adó helyes és indokolt lehetett akkor, amikor a bortermelők konjunkturális hasznokat élveztek, de akkor, amikor a bortermelő tulaj donképen ráfizet a termelésére, és amikor semmiféle termelési ág nincsen sújtva termelési adóval, nenvlehet semmiféle indoka annak, hogy épen ezt a válsággal küzdő gazdasági ágat sújtsák még termelési adóval is, amely nemcsak anyagilag sújtja a termelőket, hanem még a forgalmi adóhoz hasonló vexaturáknak is teszi ki őket. (Ugy van!) Megigértem, hogy rövid leszek és nem fogom hosszú ideig igénybe venni a t. Nemzetgyűlésnek türelmét. (Halljuk ! Halljuk!) Csak még egy nagyon fontos kérdésre akarok rátérni, amely gazdasági életünket ma legelsősorban érdekli. Ez pedig : a földreform és a földreformnovella. (Halljuk!) Én már a múlt esztendőben kijelentettem egy felszólalásomban, hogy igenis kivánom és óhajtom, hogy a földreform minél gyorsabban, az alaptörvény szellemében, az igazságnak megfelelően végre hajtassék. (ügy van! half elől.) öva intettem akkor gazdatársaimat, hogy ennek a törvénynek végrehajtását ne akadályozzák meg, sőt igyekezzenek azt elősegiteni, mert nemcsak a földhöz juttatandókra nézve, de a földbirtokosokra, a megváltást szenvedőre nézve is óriási előnyt jelent, ha egyszer ezen a fontos kérdésen túlesik és tudja már az ő gazdaságát ugy berendezni, (Ugy van! Ugy van!) amint ő azt berendezni kívánja, tudja, hogy mivel rendelkezik. (ügy van ! ügy van !) örömmel megvallom tapasztalataim után, hogy nem is olyan sok eset van, amikor a földbirtokos-osztály megakadályozni kívánta ennek a földreformnak végrehajtását. Voltak és vannak, hiszen mindenkor vannak, akik nem megértők, mindenütt vannak olyanok, akik kicsinyeskedők, mindenütt vannak olyanok, akik saját jól felfogott érdekeiket sem ismerik fel teendőikben, általánosítani azonban, mint ahogy itt sokszor szoktak, egyáltalán nem megenge dhető. Nem vagyok én hivatva arra, hogy a nagybirtokok védelmére keljek, hisz a nagybirtokosok megvédhetik magukat, de e tekintetben is merem állítani, hogy egypár kivételen kivül, amelyekről én is tudok, nem volt olyan nagy akadálya, hogy ez a földbirtokreform végrehajtható legyen. Nagy hibának tartom azt, hogy a földreform-törvény gyorsan végre nem hajtatott. Mi késleltette a gyors végrehajtást ? Erre nézve teljesen igazat adok a múltkor felszólalt östör képviselőtársam abbeli nyilatkozatának, hogy ezeket az akadályokat, amelyek a végrehajtás gyors menetét gátolták, egyszerűen kormányzati intézkedésekkel lehetett volna elimínálni. Nagy hibának tartom, hogy a földbirtoknovella kérdését idő előtt, amikor az csak még nyers előadói tervezet volt, beledobták a köztudatba . . . Ugron Gábor : Politikából ! Forster Elek : S ezáltal ismét sok jogosulatlan igényt kavartak fel. Nagyon sokan kisded politikai céljaikra kívánták kihasználni ezt a