Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-158

À nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július 19-én, csütörtöMn. T.: az utakon, amelyeken mennie kellene. Azt kér­dezem, hogy az eljáró közegek magatartása mellett képzelhető-e, hogy adómorál fejlődjék. Ha egy pénzintézet vagy egy egyén becsületesen meg láván felelni adófizető kötelességének az állammal szem­ben és ilyen meglepetések érhetik, mint a milyent bátor voltam felolvasni, akkor nagyon természetes, hogy adómorálról beszélni sem itt, de a másik oldalon, az adókivetés részéről sem lehet. Pikler Emil : Semmiféle morálról nem lehet itt beszélni. Forster Elek : Volna itt még néhány hasonló, kisebb exisztenciát érintő eset, de nem fárasztom ezzel a t Nemzetgyűlés figyelmét. (Felkiáltások az szélsöbaloldahn : Halljuk a kisebb exisztenciákat ! Ez nagyon érdekes.) Megbüntették Mayer Károly füszerkereskedő, tapolcai lakost általános forgalmi adó ügyben, 93.468 korona adóval, holott körül­belül az összes vagyona, üzlete talán ennyit ér. ö azután védekezett. Bátor vagyok felolvasni a tényállást az ő védekezéséből. (Halljuk ! Halljuk ! a bál- és a szélsőbaloldalon. Olvassa.) »A zalaeger­szegi pénzügyigazgatóság X. számú végzésével 93.468 korona forgalmi adót rótt ki ellenem. A vég­zést ide csatolom. A kirovás alapja leltározás. A leltározást azonban a nálam megjelent Lukács Ödön tapalcai főbiztos és egy pénzügyőri fő vigyázó szokatlan módon általános becslés alapján teljesí­tette. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az egész leltározás maximum egy óráig tartott. Mind­egyik fajta árunál csupán fejből, becslésszerinti mennyiséget vettek fel. így pl. a porcellán- és üveg­árunál felvették, hogy a talált számla szerinti mennyiségnek egyharmadrésze fogyott el. Segé­dem, Barabás György bemondta nagyjában, hogy körülbelül mennyi áru van raktáron ; az áruknál, különösen festékeknél, lakkoknál, kencéknél átlag­árakat vettek, holott a minőség szerint az áruknál nagy eltérések vannak. Az egész leltározás körül­belül egy óráig tartott. Nem vették figyelembe, illetve tévedésből ki­hagyták a négy Idrakat áruit, azonkivül figyelmen kivül hagyták a fegyvereket, továbbá 865.643 ko­rona künnlévőségemet. Könyveimet nem nézték át. A felvett jegyzőkönyvet nem akartam aláirni, de a feleségem, Barabás György segédem, Barabás Antal és Horváth Károly tanoncaim előtt maga a főbiztos mondotta, hogy mindig tanú lesz arra, hogy nem helyes a leltár, de azért csak irjam alá. Jóhiszemű­ségemmel visszaéltek. Kérdésükre odavetettem, hogy az 1921. évi szeptember 1-i raktáron körül­belül 3,000.000 korona értékű áru volt, holott ezen kijelentésemnek leltári alapja nem lehetett, hiszen nem emlékezhettem két évre visszamenőleg. Ugyan­csak ilyen értékű kijelentésem volt a jelenlegi ér­tékre a pénzügyi laktanyában. A leltározás folyó évi május hó 28-án volt, tehát téves a végzés, amely folyó évi április 30-án jelöli meg a forgalmat. A forgalmi adókönyvet május 4-én vitték el és 28-án leltároztak, ezen idő között forgalmaztam 531.276 koronát, mely összeg után a forgalmi adót csak a könyv visszaadása után tudtam leróni, amely összeg sem a leltárértékek között, sem a forgalmi adólerovásban nem szerepel.« Ez is egy szemelvény arra nézve, hogy becslés alapján, mondjuk magyarán, hasból hogyan csinál­ják az adókivetést és megfélemlitéssel hatnak oda, hogy jegyzőkönyveket a felek aláirjanak és holmi ígéretekkel, amelyeket be nem váltanak, s a sze­gény adózó polgár azután jóhiszeműségének meg­adja az árát. Dénes istván : Kállay tönkreteszi ezzel az adó­politikával az egész országot ! Pikler Emil : Az adóellenőrző hivatalt fel kell robbantani, az egy bűntanya. Ott ötven Kopinics ül, az egész társaság olyanokból áll. (Zaj.) A mi­nister ur is tudja ezt, de nem tud rajta segíteni. Forster Elek : T. Nemzetgyűlés ! Mindezekből a dolgokból nekem az a benyomásom, ugy is va­gyok értesülve, ugy is láttam, hogy a nagy immo­ralitás tulaj donképen nemcsak ezekben a tények­ben van, hanem erre a nagy immoralitásra, amelyet ezen a téren tapasztalunk, leginkább az mutat rá, hogy ez az adóbüntetés szabad alku tárgya, f Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki elég gerinces és ha súlyosnak tartja a büntetést nem fizet, azzal megkísérlik az egyezkedést. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbalold' don.) Szemtanuja voltam annak, jelenlétemben történt Tapolcán a következő eset. Odajött hozzám egy iparos és azt mondta : Uram, mit csináljak, meg­büntettek 600.000 koronára, forgalmi adóvétség miatt. — Megjegyzem, hogy hentes volt az illető. — A vagyonom csak annyi, hogy legfeljebb tudok venni egy hízott sertést és mikor kimértem, annyi maradt belőle, hogy a családomat fentarthatom és tudok egy másik sertést venni. Most odajöttek a pénzügyi közegek és követelték tőlem, hogy fizessem meg ezt az összeget. Kijelentettem, hogy annyi pénzem nincs, ezt nem tudom megfizetni, engedjenek valami haladékot, vagy valami méltá­nyosabb büntetésben részesítsenek. Erre az eljáró pénzügyi közeg ezt mondta : Hát édes barátom, mennyi pénze van ? Azt feleltem : Nem tudom kérem, a feleségemmel meg kell beszélnem, meg kell néznem, hogy mennyi pénzünk van. Pikler Emil : Fajvédelmi alapon csinálják ezt! Forster Elek : Hazament, 200.000 koronát a zsebébe tett. Mikor visszaérkezett, nagy örömmel fogadja a pénzügyi eljáró közeg, a finánc. Nohát édes barátom, mondja, megbeszélte a feleségével ? Igenis megbeszéltem. Hát mennyi pénze van ? Bizony nekem sincs se több, se kevesebb, mint 200.000 korona, azt elhoztam, amennyiben ezzel ki tudnám egyenlíteni a tartozásomat, rendben van. Adja csak ide barátom. Tessék, írják meg a jegyzőkönyvet, majd odaadom. Erre megírják a jegyzőkönyvet és a finánc azt mondja : írja alá. Azt felelte erre : Nem vagyok bolond. Ha az urakkal alkudni lehet, akkor egy garast sem fize­tek, hiszen ebből csak huncfutság lehet, nem pedig törvényes eljárás. Nem fizetett semmit, hanem azt mondta : Tessék a törvény útjára terelni a dolgot és a törvényszéknél ellenem az eljárást meg-

Next

/
Thumbnails
Contents