Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-157

276 A nemzetgyűlés 157. ülése 1923 vele, hogy csak egy év múlva fogják megtudni, hogy hova került, akkor is csak a csontjait találják meg. (Zaja szélsöbalóldalon.) Vanczák János: Hivatalos gyilkosok! Peyer Károly : Bertrand Antalt hétfőn reggel fél kilenckor kihivatták a fogdából, ahol két csendőr már várt rá. Ezek átkísérték a főszolgabírói hivatalba, ahol nyugta ellenében átadták a főszolgabírónak és a főszolgabíró utasította őket, hogy minthogy az illető az ő letartóztatottja, kisérjék vissza a járásbíróság fogházába. Közben tudomásunkra jutott az eset itt Budapesten, interveniáltunk a belügyimnisteriurnban a belügyminister ur*intervenciójára Bertramd Antalt szabadlábra helyezték és felvettek vele egy jegyzőkönyvet, aminek a végén kérte, hogy vegyék be hogy, őt a csendőrök bántalmazták, mire a főszolgabíró megjegyezte, hogy ez nem ide tartozik, ezt majd külön intézze el a csendőrökkel. (Zaj a szélsöbalóldalon.) Nem akartam ennek az egész szomorú esetnek minden részletét elmondani épen az előrehaladott időre való tekintettel. Azt hiszem azonban, hogy az is, amit eddig elmondottam, teljesen elegendő ahhoz, hogy mindenki képet alkothasson magának azokról az állapotokról, amelyek a salgótarjáni kerületben vannak. Propper Sándor : Mindenütt ez egész országban, kevés kivétellel. (Zaj.) Klárik Ferenc: Aljas banda garázdálkodik ott egyenruhában! Peyer Károly : Elfogadom a legmesszebbmenő bűncselekményt is, amelyet ez esetben meg lehet állapítani, bár maga a járási őrmester telefonon jelentette, hogy ezek semmiféle kihágást nem követtek el. Elfogadom, hogy azok az emberek ott tényleg titkos gyűlést tartottak nyolcan-tizen. De kérdem, hogy ha egy ilyen eset előfordul, ez feljogosit-e valakit arra, hogy az illetőket nyomorékká verjék? Tessék az illetők ellen megindítani a kihágási eljárást és tessék őket megbüntetni. De maga a főhadnagy mondotta azt, hogy ezekkel a gazemberekkel nem érdemes foglalkozni, mert nem tehetünk mást mint legfeljebb két-három napra lecsukjuk őket, de azután csak ki kell őket engedni, hanem majd másképen bánunk el velük, jól összeverjük őket, azután mehetnek, amerre akarnak. Klárik Ferenc: A képviselőket pedig agyonlövik ! Peyer Károly : Még most is a salgótarjáni fogházban vannak azok az egyének, akiket a főszolgabíró letartóztatott. Ugyanaz a tisztviselő, aki ott volt letartóztatásban, látott egy embert, aki valami kihágásért, lopásért vagy nem tudom miért volt ott, aki megmutatta neki a 10 körmét ; még ma is megállapítható, hogy a vallatás alatt tűket szúrtak a körmei alá, ugy hogy gyulladásban vannak az ujjai és a lábujjába csak azért nem szúrták ezeket a tűket, mert közben elájult, elvesztette az eszméletét! évi július hó 18-án, szerdán, Klárik Ferencz: Inquisitorok ! (Zaj.) Peyer Károly: Ugyanott találtak embereket, akik teljesen lényegtelen dolgokért hónapokon keresztül sínylődnek a fogház ban. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a salgótarjáni főszolgabíró találta ki, hogy hogyan lehet valakit kihágásért hat hónapra elitélni, amikor a törvény maximum két hónapot állapit meg ezért. Ez a baj sokkal mélyebben fekszik. A bajnak kútforrása ott van, hogy a csendőr ezeken a bányavidékeken függő helyzetben van a bányatársulatokkal szemben. Ugy a tisztek, mint a legénység olyan kedvezményekben részesülnek, amelyek már a megvesztegetésnek jellegével birnak. Szomjas Gusztáv: Ez már mégsem járja! Peyer Károly : Ugyanazokat a kedvezményeket kapják, mint a munkások, pl. olcsón, fillérekért kapják a lisztet, a szalonnának kilóját 4 koronáért, olcsón kapják a húst is, úgyhogy ezek a csendőrök eladnak lisztet és szalonnát, mert hiszen ők a kincstártól is megkapják járandóságaikat. Méltóztassék csak elgondolni, hogy az ilyen ipari telepen levő csendőr mennyivel előnyösebb anyagi helyzetben van egy másik csendőrrel szemben, aki — mondjuk a legellentétesebb esetet — például a zalaegerszegi fogolytáborban vagy más vidéken teljesített szolgálatot. Érthető tehát, hogy igyekszik mindent elkövetni, hogy kiérdemelje ugy a közigazgatási hatóságnak, mint a bányatársulatnak tetszését és beleavatkozik olyan dolgokba is, amihez semmi köze, sincs. Vanczák János: És amihez buta! Peyer Károly: •••amihez nem ért és igy számtalan esetben munkaügyekből kifolyólag tartóztatnak le embereket. T. Nemzetgyűlés ! Idehoztam ezt az esetet azzal, hogy a belügyminister úrtól most már nemcsak Ígéretet, hanem intézkedést is várunk. Nem lehet megelégedni azzal, hogy a belügyminister azt mondja, hogy : a csendőrök hozzánk csak annyiban tartoznak, hogy én beosztom őket, de a fegyelmi ügyeiket a honvédelmi minister intézi el. (Zaj.) Én nem bánom, akár a belügyministerhez tartozik ez, akár a honvédelmi ministerhez, de ezeket az eseteket mi nem vagyunk hajlandók tovább tűrni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nem vagyunk hajlandók tovább tűrni, hogy emberekre, akik idemenekültek, akik nem tudom miért vannak elkeseredve, akik idegen nyelven beszélnek, idegen érzéssel gondolkoznak és nem éreznek együtt a magyar munkással, rábízzák 25-—30.000 embernek sorsát. De nem lehet tűrni azt sem, hogy ilyen exponált bányavidéken egy fiatal csendőrfőhadnagy legyen az, akire rá van bizva az egész kerületnek sorsa r Ennek a főhadnagynak elődje öngyilkos lett. Épen azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ennek a főhadnagynak dolgairól itt beszéljek. Egy ilyen fiatalember azon-