Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-153
22 A nemzetgyűlés 153. ülése 1923. évi július hó ll-én, szerdán. Gaal Gaston : Ez nem járadék ! Fogalma sincs arról, hogy mi a járadék ! Halvány ideája sincs ! Eőri-Szabó Dezső : Ha ez nem járadék, ám ne legyen, de én ezt tartom a legmegfelelőbbnek. (Ellenmondásoh a baloldalon.) Előrebocsátottam, hogy ez nem is fedi a járadék fogalmát, én ezt ilyen formában tartom megvalósíthatónak. Gaal Gaston : Az egészen más ! Eőri-Szabó Dezső : Azt mondja Gaal Gaston igen t. képviselőtársam, — aki sokszor nagyon fölényesen szokott más emberekkel elbánni, pedig elvégre gyengeség mindenkiben van, bizonyára ő benne is — amit én is tudok, hogy a járadékrendszer azt involválja, hogy azzal a földdel ad infinitum egybe van kapcsolva bizonyos kötelezettség. Ilyet nem akarok, mert a magyar nép természetével ellenkezik. Ebben azt hiszem egyetért G-aal Gaston t. képviselőtársam is velem és azt hiszem igazat fog nekem adni, ha azt mondom, hogy én is csak konyítok a dologhoz, ha nem is olyan tökéletesen, mint ő. En a megszerzett föld árának kifizetését ilyen formában tartom keresztülvihetőnek ugy a birtokos, mint a földhöz jutó érdekében. Azt a bizonyos tiz évre való megállapítást nem tartom szerencsés gondolatnak. Nem tartom szerencsés goidolatnak elsősorban a földigénylő szempontjából, mert eltelik a tiz esztendő és fizeti az évi bért anélkül, hogy a föld árából akármennyi is lemenne. De nem tartom szerencsés gondolatnak a földtulajdonos szempontjából sem, mert — nagyon helyesen mutattak már rá többen — az a bizonytalanság, amely az ármegállapításnak tiz évre való elhalasztásával jár, nem idézi elő semmi tekintetben azt a köznyugalmat, amelyre szükségünk van és mindenben igazat adok Gaal Gaston t. képviselőtársamnak, — nem ugy, mint ő, aki csak saját magának szokott igazat adni — hogy ez a tízévi ármegállapítás a demagógiának állandó melegágya lenne. Ez pedig nem érdeke senkinek, elsősorban pedig nem érdeke az országnak. Sokkal jobb és megnyugtatóbb a földtulajdonosra nézve is, ha a föld árát évi megállapított rátákban, részletekben kapja meg, mert a magyar ember természete olyan, hogy ha valamire kötelezettséget vállal, ha valaminek teljesítésére kötelezi magát, — hogy például fizessen évenként — azt, ahogy én a magyar ember pszichológiáját ismerem, minden körülmények között meg is fogja fizetni. Ki akarok térni még arra, hogy e kérdés kapcsán miféle támadásoknak volt kitéve az az ember, aki ezeket a támadásokat egyáltalán nem érdemli meg, a földmivelésügyi minister : nagyatádi Szabó István. Megint kénytelen vagyok eddigi kedvenc lapomat, a Budapesti Hírlapot megemliteni, amely lap eddig függetlenül azoktól a lapoktól, amelyeket itten Meskó Zoltán t. képviselőtársam ki is pellengérezett, nem átallotta a földmivelésügyi ministert második Dózsa Györgynek, paraszti ázítónak és nem tudom miféle demagógnak megbélyegezni. (Mozgás jobbfelől) Nem ilyen hangot várnék a Budapesti Hírlaptól, amelynek komolyságát és tárgyilagosságát megszoktam ; ilyen hangot nem várnék tőle és a legnagyobb restelkedéssel vagyok kénytelen konstatálni, hogy a Budapesti Hírlap a maga hasábjain ilyen gyalázkodásoknak helyet adott. Cserti József : Az egységespárt lapja ! (Zaj és ellenmondásoh jobb felöl.) Einök : Csendet kérek, képviselő urak ! Sándor Pál : Nagyon jó lap, nagyon hazafias lap! Rákosi Jenő az első magyar! Második Rákosi Jenőnk nincs! Eőri-Szabó Dezső: Epen azért, mert második Rákosi Jenő nincs, nem volna szabad Rákosinak — akit a legnagyobb piedesztálon akarunk látni — megengedni, hogy az ő lapja ilyen önző szempontból támadjon egy embert. Mert amikor ilyen önző szempontból támadja meg Nagyatádit és többi társát, akkor a legnagyobb önzésbe esik, mikor a nagybirtokos osztály érdekeit árkon-bokron át védi. (Zaj.) Ezzel kapcsolatban nem átallották még a lapok közül is sokan nagyatádi Szabó Istvánt azzal a hírhedt Sztambulijszky-vel összehasonlítani. Hallott-e a nemzetgyűlés akármelyik tagja arról, van-e tudomása a nemzetgyűlés bármely tagjának arról, hogy erről az oldalról, a régi kisgazdák oldaláról addig, amig Bulgáriában sajnos paraszt diktatúra volt, csak egy árva célzás is esett volna e tekintetben. Soha, de soha. Mikor azonban a paraszt diktatúra megbukott, a másképen gondolkozók analógiát kezdtek megkonstruálni nagyatádi Szabó István és pártja és a bolgár parasztpárt között és célozgattak arra, hogy miként ott megbukott a paraszt diktatúra, itt is meg fog bukni. Holott itt nem is volt és nem is akarta ezt senki. Meskó Zoltán: 1920-ban mindenki kisgazdapárti volt. Kisüstben jártak. (Derültség.) Eőri-Szabó Dezső : Epen nagyatádi Szabó István akarja legkevésbé azt, hogy itt osztályuralom legyen, az a nagyatádi Szabó István, akinek becsületes államférfiúi higgadtsága és mérséklete kell, hogy tiszteletet váltson ki minden higgadtan, becsületesen és tisztességesen gondolkozó emberből. (Zajos éljenzés jobbról! Felkiáltások: Éljen Nagyatádi!) Cserti József : Láttuk a választójognál ! Hol volt akkor Nagyatádi? (Zaj, ellenmondások jobbfelől.) Barthos Andor: Mi köze ennek a földreformhoz? Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Eőri-Szabó Dezső: Azt tartom, hogy ha nekünk nem volna a mai viszonyok között egy nagyatádi Szabó Istvánunk, akkor mindent fel
